19
Jénikő, 22. septembris 1718.
Tudja már kéd, honnét
datálom a levelemet. Azt is észreveheti kéd, hogy már a bujdosó izraéliták a
sátorok alól a házakban szállottanak végtire. Az urunknak rendes és alkalmatos
szállása vagyon. Azt is tudja kéd, hogy éppen a tengerparton vagyunk és olyan
igen a tengerparton, hogy az én házam alá vizen béjöhetni. De azt nem tudja
kéd, ki házánál lakunk. Távul azt mondhatná valaki, hogy valamely főispány
háza, pedig korántsem főispány a gazdánk. Mindazonáltal talám elmondhatni
főispánynak a rókák között, mert szőcs, de igen gazdag. A vezér
szőcse hogyne volna gazdag! Ma szállottunk bé ide, és annyi portékánk
vagyon, hogy fél óra alatt ki-ki bérakoskodott a szállására. A házamban se
szék, se asztal nem alkalmatlankodik. A' való, hogy vagyon egy kis szék formára
csinált székecském. Ha le akarok ülni, arra ülök, de még más hasznát is veszem,
mert ha írni akarok, azon kell írnom. Micsoda szép állapot, mikor el lehet
lenni annyi sok házieszköz nélkül. Így kell lenni az ilyen bujdosóknak, mint
mi, ma itt, holnap másutt. Úgyis, ha megesszük itt a rakás kenyerünket, elébb
kell mennünk. Nám a régiek ellehettek annyi házieszköz nélkül, hát mi miért nem
lehetnénk el. Nám a zsidóknak nem volt székek; a törököknek most sincsen
szükségek arra. Egy régi francia királynak láttam a székit, most csak a zágoni
bírónak is jobb széke vagyon annál. Mi szükségem vagyon hát nekem is a
házieszközre? Úgyis még az a hajó, amely idehozott bennünket, még az
Archipelágusban várakozik, az urunknak szándéka lévén Franciaországban való
visszámenetelre (de abban Tamás vagyok). Bercsényi urat az asszonnyal várjuk
ide, a kéd szomszédságában lesznek szállva, de nem tudom, meddig. Elég az, édes
néném, hogy már mi itt a rakás kenyér mellé ültünk. Csak az Isten tudja, meddig
fog tartani, és hol hintettek el még másutt kenyeret számunkra. Mert oda csak
el kell menni, akármint vonogassa az ember magát, de azt csak fel kell szedni. Azt
akarnám, ha kédnek is hintettek volna el legalább két kenyeret itt nálunk, mert
azt reménlem, hogy eljő kéd látogatásunkra. Ugyanis micsoda
gyönyörűség egy asszonynak egy szép kis festett hajóban ülni, amelyet
három erős török úgy viszi a habok hátán, mint a nyíl. Keményebb volna a
szív a kősziklánál, ha ide nem jőne kéd. Egynehány órára elvárlak,
édes néném, úgy is szeretlek, mint a káposztát, ha idejössz. De az egészségre
vigyázzunk.
|