27
Jénikő, 18. junii 1719.
Édes néném, igen igen
szükséges kédnek egy hírt megtudni, azért hogy bolhák ne csípjék kédet. Tudniillik,
hogy két gyorgyiánus fejdelmet az atyjafiai az országból kiűzvén,
segítséget jöttek ide kérni a császártól. Aki is segítséget adván nekik, a
méltóságos fejdelmek idejöttenek, hogy innét hajón a segítséggel a
Fekete-tengeren visszámenjenek. Őméltóságok pedig egy nyomorú korcsomára
szállottanak. Cselédjek elég vagyon, de az udvari nép nem ruhásabb a mi
cigányinknál. Azt pedig ne gondolja kéd, hogy őméltóságoknak pénzek ne
volna, mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is lészen, mert
amidőn a pénzek elfogy, kettőt vagy hármat az udvariak közül eladnak;
és így a pénz elfogyván, az udvariak is fogynak. Ma tíz órakor a fejdelmünk
látogatására jöttenek sok udvarival, de azok olyan rongyosok voltanak, valamint
a szolgák. Nem is tudom, miért viselik a fejdelem nevet, mert a' bizonyos, hogy
jobban szeretném a brassai bíróságot, mintsem az ő fejdelemségeket. Való,
hogy a gyorgyiánusok azelőtt hadakozók voltanak, de mostanában
nyomorultak, görög valláson vannak; nekünk is vannak ott missionáriusaink. Az
fejérnép ott közönségesen igen szép.
Azt írta volt kéd a minap,
hogy már ért franciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, hogy idegen nyelvet
tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy idegen nyelvre tanyíttatnák
gyermekeket. De az olyan állapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az
írásra és az olvasásra sem kénszerítenék a leányokot, hogyha csak azoknak nem
volna arra kedvek. Azt a két dolgot pedig egy nemesleánynak nemcsak illik, de
szükséges tudni. Azonkívül, hogy a valláshoz a' szükséges, hogy holmi jó
könyveket olvashasson. De amicsoda nem szükséges egy nemesasszonynak, hogy az
ura távullétiben az urát mindenekről tudósíthasa, és az ura levelét
elolvashassa. Nem lehet mindenkor olyan ember mellette, akivel írattathasson;
de ha szinte volna is, a férfi nemcsak a hagymáról és a dézmaborról kívánna
írni a feleséginek, hanem más egyéb egyességből, szeretetből származó
gondolatit is leírná, ha a felesége tudna írni és olvasni. De minthogy nem tud,
úgy ír néki, valamint egy idegennek. Ha megvizsgálnók, hogy micsoda levelet ír
az ura egy olyan asszonynak, aki nem tud olvasni, és hogy micsodást ír a tiszttartójának,
meglátnók, hogy mindenik egy húron pendül, és nem sok különbség vagyon
közöttök. Arról nem is szóllok, hogy mennyi külső dolog történik olyan,
amelyet az ember örömest megírná a feleséginek; némelykor szükséges is volna
megírni, de elhagyja, mert a felesége nem tud olvasni, és azt nem akarja, hogy
más megtudja. Erre azt felelik némely csúfos és rövid eszű anyák, hogy nem
jó egy leánynak, hogy írni tudjon, azért hogy a szeretőinek ne írhasson. Oh!
mely okos beszédek ezek! Mintha az írás okozná a rosszat, és nem a rossz az
írást. Nem akkor történik meg a tilalmas dolog, amikor egymásnak írnak, hanem
akkor, amikor egymással vannak, és nincsen szükségek az írásra. Akár tudjon a
kéz írni, akár ne tudjon, de a szív eljár a maga dolgában. Nekem úgy tetszik,
hogy nemcsak azért írok kédnek, hogy írni tudok, hanem azért, hogy a
hajlandóság viszen reá. Ha nem tudnék is írni, csak ugyan csak legelső
alkalmatosságkor mindazokot megmondanám kédnek. Mindezekből azt hozom ki,
hogy az ilyen anyák nem okoson gondolkodnak, a leányokot a vallásbeli dolgok
iránt való tudatlanságban neveleik, és akinek adják, az el nem kerülheti, hogy
tudatlanságáért ne szenvedjen. Akármely szép legyen a gyémánt, de ha rútul
vagyon metszve, nem becsülik. Mindezekre, tudom, azt fogja kéd mondani, hogy
még házas nem vagyok, mégis az asszonyoknak akarok leckét adni. Nem akarok,
édes néném, nem akarok. Tudom, hogy kéd is velem egy gondolatban vagyon
eziránt. Lássa ki-ki, szabad a magáéval, és az Isten adjon olyan feleséget, aki
írni és olvasni tudjon, de ha nem tudna is, azon lennék, hogy megtanyítanám, ha
több esze nem volna is, mint egy macskának. Édes néném, szeret-é kéd úgy, mint
a macska az egeret? Vagyon-é kédnek jó egészsége? Mikor látjuk meg egymást? Ma
talám nem, mert már tizenegy az óra, és le kell fekünni. De ha lefekszem, úgy
tetszik, mintha feredném, mert a tenger habja egészen bécsapván a házam alá,
sokszor azt gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz.
|