30
Békós, 16. augusti 1719.
Látja kéd, hogy Ázsiából
írok kédnek, ha Ámérikában volnék, Missisipiából is írnék kédnek. Minket már
úgy tekintsen kéd, mint ázsiai magyarokot. Elég az, édes néném, hogy már öt
naptól fogvást itt sátorok alatt vagyunk. A mellettünk való várost, mind
azelőtt, mind mostanában Békosnak híják, amely város ama híres Bithiniában
vagyon. Tudja kéd, micsoda híresek valának a rómaiak idejében a bithiniai
királyok. De azon nem tőrödöm, hanem azon tőrödöm, hogy nem
Háromszéken vagyok. De ott jobb volna-é az Isten, mint itt? Nem, mindenütt
egyaránsú az ő jósága, itt akarja az Isten, hogy légy, azért itt sétálj
ezen a szép réten. Az igaz, édes néném, hogy szép helyt vagyunk, a sátoraink a
tengerparton rendiben. Ezt a gyönyörű kanálist végig látjuk, a
Fekete-tenger zúgását jól halljuk. Azok a nagy rettentő sajkák
előttünk mennek el a Fekete-tengerre. Ilyen kanális nincsen az egész
világon talám: ennek a széllye mindenütt vagyon egy jó ágyúlövés, a hossza
vagyon öt mélyföld, mindenik végin egy nagy tenger. Hol lehetne másutt ilyen
kanálist találni? A' való, hogy ha más nemzet bírná ezt az országot, csudát
csinálna ebből a kanálisból: kétfelől városokot, szép kastélyokot,
házakot építenének. Való, hogy Európa széllyin elég város vagyon, de másutt
csak faluknak hínák azokot. A többi között Jénikő, ahol mi lakunk, igen
rút város, a többi ilyen sincsen. Ázsia felől pedig csaknem mindenütt
puszta. A császár parton lévő házai éppen nem császári házak. Micsoda nagy
kár olyan szép és kies helyeket pusztán hadni, de én ugyan meg nem építtetem,
lássák ők. Lehetetlen, édes néném, annyi halat látni, mint ebben a
kanálisban vagyon; egynehány ezeret vonnak ki egyszer a halászok. Hány ezer kél
el abban a császári városban, és hány százezret száraztanak meg csak
Jénikőben? Hát még a rettentő sok disznóhal mennyi benne. Nem örömest
hazudnék, a szükség sem hozza magával, azért elmondhatom, hogy egyszer a többi
között láttam egyszersmind legalább ezeret, mintha annyi nagy sereg sertést
hajtottak volna le a vízen. Az igaz, édes néném, hogy itt mi jól vagyunk, a
szép réten sétálunk, a fejdelem általhozatván a lovait, gyakorta fog vadászni
menni. Aztot már észrevettem, hogy itt Ázsiában is úgy szeretem kédet, mint
Európában. De gyakran kell nekem írni és egy kevessé hosszabb leveleket, és az
egészségre kell vigyázni, főképpen mostanában. Mert azt mondják, hogy ott
kéteknél nagy pestis vagyon.
|