31
Békós, 7. octobris 1719.
Édes néném, ha szivárvánt
nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk volna innét, mert tegnap nagy
záporeső lévén, a víz csaknem egészen elboríta. Mink azt nem tudtuk, hogy
mikor nagy esők vannak, éppen ott foly le a hegyekből a víz, ahol
mink vagyunk táborban. De csakhamar megtudók, mert egyszersmind elborítá a víz
a konyhánkot; a konyhaeszközt szaladva kelleték elragadni. Én az esőkor a
sátoromban nem lévén, az eső után odamentem megnézni, ha valami kárt nem
tett-é az eső. De ki ne nevette volna, amidőn a sátoromon keresztül
térdig érő patak folyt el. Az a jó szerencsém, hogy mégis feljebb volt az
ágyam, és csak alatta folyt el a patak. A' való, hogy az özönvíz csak estig
tarta, mert a víznek más menedéket csináltanak. De az eső nem akar
megállani, és ha még két napig tart, gondolom, hogy idehagyjuk Ázsiát. A' való,
hogy ideje is már kvártélyban szállanunk, mert a Fekete-tenger igen fekete
szelet bocsát reánk.
Édes néném, gondolja el
kéd, mint járt a minapiban Forgács uram. Nem tudom micsoda innepen Bercsényi
uramhoz akart innet menni kommunióra. Reggel a kommunióra készülvén áitatosan,
parancsolja egyik szolgájának, hogy menjen kaikért, aki általvigye Bercsényi
úrhoz. Sokáig a tengerparton sétálván, a szolgája is sokat késvén, és a sok jó
gondolatokból is kifáradván, elfelejti, hogy kommunióra akar menni. És hogy az
idő hamarébb teljék, egy pipa dohánt gyújtat magának, és amidőn aztot
már mind kiszíná, a kaik érkezik, és a kaikban akarván ülni, akkor veszi észre
magát, hogy a pipa a szájában. Nagy nevetéssel visszátér a sátorában. De mi is
eleget nevettünk egész nap rajta. Tudom, hogy kéd is megneveti az ő
áitatos dohányzását, mert őnéki mindenkor vannak ilyen nevetséges dolgai. A
minap a fejdelem arról beszélgetett, hogy micsoda nagy buzgósággal kell bévenni
a kommuniót, és hogy csak arról kell akkoron gondolkodni. Forgács elfokad
nevetve, mondván, hogy neki lehetetlen, hogy holmi nevetséges dolgok ne
jussanak eszében. Mert a minap kommunikálni akarván, amikor a pap hozzája közelített,
az a gondolat jött az esziben, hogy mi jó volna a papon lévő kasula
cafragnak. Ilyen nevetséges gondolataink nekünk is elég vagyon; a gondolat úgy
leszen rosszá, hogyha annak helyt adunk. Én kédet szeretem, e' jó gondolat. Az
egészségre vigyázzon kéd, ez is finum gondolat.
|