61
Rodostó, 23. maji 1725.

Édes néném, megbocsásson kéd, hogy hazudtam, vagyis inkább hogy a pennám hazudott, mert Rodostóról dátáltam, holott nem vagyok a városban, hanem mellette, mert tegnaptól fogvást sátorok alatt lakunk. Ha tanácsot kérdettek volna tőllem, másszorra hadtuk volna a táborozást, mert a vászonház csak akkor jó, amikor másképpen nem lehet. De az Úr akaratján kell ügetni. Elég a', hogy itt a sok kevés semmi dolgaimtól lévén, szabadoson elkísérhetem kédet a mi remeténk látogatására. Menjünk már most hozzája, és nézzük meg, micsoda barlangot épít magának, mert az utolsó levelemtől fogvást elég ideje volt, és ha egyszer bézárja magát, azután nem szól hozzánk.

Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemben ott hagyók félben, hogy ez az állat végtire egy kis selyemházat épít magának. Amidőn ez az állat ahhoz akar fogni, az ételt elhagyja, és mindenütt keres magának olyan helyt, ahol építhessen. Azért seprűágakot hintenek néki, és falra is ágakot függesztenek számokra. Mihent az ágokra felmásznak, azonnal elkezdik a selyemeresztést, és köröskörül bépolálják magokot. Az első selyem nem olyan jó, mint az utána való. Amidőn magokot egészen és jól bétakarták volna, azt a kis házat belől ismét megbéllik olyan gyenge és tömött hártyával, ahová az áer nem férhet. Ezt az utolsó munkát elvégezvén, akkor elaluszik, és a változáshoz készül, valamint látjuk, hogy a hernyók pillangókká változnak. Ahhoz a változáshoz pedig két vagy három hét kívántatik. Amég ez eltelik, addig jó megtudni, hogy az a kis házacska olyan formájú és olyan nagy, mint egy galambtojás. A selymet, amelynek hasznát veszik, úgy kell gondolni, mintha a tojást selyemmel béborítanák. A hártya, amelyről szóllottam ide feljebb, olyan mint a tojásnak a haja. A három hét eltelvén, az állat halottaiból feltámad, de más formában, mert az házán egy kis ablakot fúrván, onnét szép fejér ábrázattal és szárnyakkal repül ki. Az előbbeni köntösét a házban hagyván, a házzal együtt a dajkájának hagyja fáradságáért. De minthogy a selyem egészen elromlik, amidőn a házát megfúrja, azért csak egynehányat hadnak meg magnak, és a többit a melegre kiteszik, hogy az állat bennek meghaljon, és fel ne támadhasson, úgy a selyem egy szálban megmarad. Mert az állat nem hagyván soha félben munkáját, a háza is egy szál selyemből áll, amelynek hossza kilencszáz lábni, és némelykor több. De még az a szál dupla, és egymáshoz vagyon enyvezve. Már gondolja el kéd, micsoda vékony szálnak kell annak lenni. Már visszátérek azokhoz, akiket magnak meghadnak. A házakból kifúrván magokot, ők onnét el nem távoznak. A nőstényje sokkal nagyobb a férjeknél. Egynehány napot szabadságban töltvén egymással, azután egy papirosra teszik a nőstényt, valamint a gyermekágyban, és a' papirosra tészen legalább ötszáz tojást. Ebből elítélheti kéd, hogy nem kell sokat meghadni magnak, és hogy négy vagy öt pár elég maradékot hágy. Immár a selyem megvagyon, de az erősen a házhoz vagyon tekerve és enyvezve. Azt levenni meg más mesterség, de azt is megcselekszem, csak kedvit találjam kédnek.

Legelsőben is azokot a kis tojásformákot lágy meleg vízben vetik, hogy az enyv megolvadjon. Azután egy kevés seprűszállal habarni kezdik, azért hogy a selyemszál a seprűre tekerődjék. De csak hat szálat tekernek együvé, és amég egészen letekerik, addig mind a meleg vízben maradnak a kis házacskák. Aztot tudja kéd, hogy a selyem természet szerént sárgás, és ha megmossák, szép fejér. Immár bízvást nevessen kéd, hogy olyan dologra akarom kédet tanyítani, amelyeket kéd jól tud. De minthogy kéd úgy kívánta, engedelmeskedni kell. De aztot talám nem tudja kéd, hogy voltak olyanok, akik megpróbálták, hogy a pókháló még erősebb volna a selyemnél, hogy azt úgy meg lehetne szaporítani, mint a selymet. De minthogy több költségben telnék, abbanhadták, mert egynehányezer pókot hússal kellene tartani. Hát azt írtam-é meg valaha kédnek, hogy Egyiptumban egynehányezer tojást tesznek egy meleg kemencében, és húsz nap múlva annyi ezer pislent húznak ki belőlle. De azt tartják, hogy azért a gyúkhús ott nem olyan jó. Ma látom, hogy csak a gazdasszonyságról kell kédnek írni, de félbenhagyom, mert elfelejtettem volt, hogy táborban vagyok. De a mi táborunk olyan, mint az izraéliták tábora, ahol egy puskaszót sem hallani. Azért jó étszakát is kívánok kédnek, mert itt nem kell félni az ellenségtől, csak a fülbenmászótól.

P. s. Aztot tudja kéd, micsoda rendet tartunk a városban, itt is hasonló renden és szokáson járunk. Nincsen is szebb a jó rendtartásnál. Aztot egy közönséges ember is véghezviheti házánál. De arra a mi földünken nem igen hajtanak, még az urak is. De jól cselekszik-é?