70
Rodostó, 16. januarii 1726.

A kéd méznél édesebb levelét igen kedvesen vettem. Édes néném, ha valamely idegen olvasná a kéd levelét, nem hinné el, hogy atyafiak vagyunk, azt gondolná, hogy még több vagyon az atyafiságnál közöttünk, mert rendszerént az atyafiak levele hidegebb téntával vagyon írva. Hogy pediglen mi egymást szeretjük, arra mind az atyafiság, mind a hajlandóság kötelez minket, de még többet mondok,

mert kevéssel kédet, ha inkább szeretném,
nénémséget néha el is felejteném.

De azt valljuk meg, édes néném, hogy mi jók vagyunk azért, hogy úgy szeretjük egymást. Annál is inkább, hogy a mi szeretetünk nekünk semmit nem alkalmatlankodik, mi azért jól alhatunk, jól ehetünk, és semmi nyughatatlanságot nem okoz a mi szívünk; mindenkor frissen és hívesen vagyon és nem peshed úgy, mint a füstölt hús a nyárson. És ne legyünk olyanok, mint akiknek a szíveket a lángon vagy a rostélyon égetik, amelynek is régen hamuvá kelletett volna lenni, ha az igaz volna, amit mondanak. Lehet-é tőllem olyat kívánni, amelyet ott helyben jobban megtudhat kéd. Az örmény lakadalomról már írtam kédnek, azt tudhatom, mert közöttök lakunk, de azt kérdeni tőllem, hogy micsoda ceremóniával adja férhez a török császár a leányát, azt méltó nevetni. Mindazonáltal megírom, nem azért, hogy kédet arra megtanítsam, hanem azért, hogy megmutassam, mint tudok kédnek engedelmeskedni.

A török császár, amidőn a leányát vagy atyjafiát egy vezérnek vagy egy pasának akarja adni, oda sem pap nem kívántatik a megesketésre, se más egyéb tiszt a contractus csinálásra, mert oda csak a császár akaratja kívántatik. Hogyha egy fővezérnek vagy más főtisztnek akarja adni a leányát, a császár azt neki megjelentvén, annak (ha házas) minden feleségeit el kell bocsátani magától, sok ajándékot és sok rableányokot kell venni a császár leánya számára. Amidőn pedig a császárnak tetszik, hogy a lakadalom meglegyen, a vőlegényt magához hívatja, és a jobb kezében egy buzogányt ád és egy levelet. A levelet pedig a kebelében teszi, és azonnal megyen a császár leányához, akit annak előtte soha nem látott volt. A leány egyedül lévén a kereveten, a vőlegény bémenvén, háromszor térdet hajt néki, és azután megjelenti néki hozzája való nagy szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel vészi a császár kegyelmességit. A leány nem várván, hogy elvégezze beszédit, mintha igen haragudnék, felkél a kerevetről, és a hansárhoz nyúl, hogy azzal általverje. A hansárt vagy hosszú kést nem szabad más asszonynak viselni, csak a császári nemből való asszonyoknak. A vőlegény pediglen nagy sietséggel kivészi a kebeléből a császár levelét, és a leánynak megadja, akinek is mindjárt elmúlik az örömmel való haragja, a levelet elvészi, megcsókolja és elolvassa, amelyben látván a császár akaratját, azt feleli a vőlegénynek, légyen a császár akaratja. Arra a vőlegény megcsókolja a köntösét, és kimégyen. Másnap sok ajándékot kell küldeni a leánynak, és nagy pompával viszik a férje házához. Sokszor történik úgy, hogy egy holnapig sem lakik véle, hanem más pasának adják, főképpen ha asszonyomnak valamely panasza vagyon ellene, és ha nem úgy keresik kedvit, mint kívánná.

Mert a virágszálat szükséges öntözni,
másként a melegben el kéne száradni.

Édes néném, idétlen házasságnak tartom a török házasságot, egymást annak előtte nem látják, hanem csak éppen akkor, amikor már nem lehet megmásolni. Sokszor azt gondolja a vőlegény, hogy valamely szép személy mellé fekszik, másnap ha meglátja, hát ijesztő. De az ő törvények abban kedvezett a férfiaknak, és ha így megcsalatkoznak a feleségben, megengedi nékik, hogy újra kezdjék, mert egynehány feleséget tarthatnak, ha akarják, és ha módjok vagyon benne. De meg ezenkívül annyi rableányt tarthatnak, amennyi tetszik, és az ellen semmit nem mondhat a valóságos feleségek, csak nékik is megjárjon az adó, mert ha a gazda azt elmulatja három pénteken, a gazdasszonynak lehet azért panaszt tenni a bíró előtt. És ha ugyan csak továbbra is akarják halasztani az adómegfizetést, akkor az asszony elválhat az urától. E' ritka példa, de a törvény megengedi. Hogyha pediglen a férfiú elválik a feleségitől, és azután ismét visszá akarja venni, a' meglehet, a törvény azt megengedi, de olyan formában, hogy az asszonynak szabad, ha akarja minekelőtte visszámenjen, az ura hírével egy étszakát eltölteni olyan férfival, amicsodás neki tetszik. E' csúfos törvény, és nem látom, mivégre rendelte a törvénycsináló, ő lássa, abban nem töröm a fejemet, hanem csak abban, hogy kéd egészséges legyen. De éppen most jő eszemben egy jó gondolat, hogy miért fedezik és takarják úgy bé magokot itt az asszonyok? Talám azért, hogy még inkább kapjanak rajtok, mert

mennél inkább légyen valami megtiltva,
légyen is előttünk erősen elzárva
ámbár ahhoz jutni kellessék fáradva,
annál inkább bírni, azt várjuk suhajtva.

Kérem édes néném kédet, hogy hadd ne írjak már többet, mert télben nem lehet hosszú levelet írni, azért hogy hideg vagyon, nyárban pediglen igen meleg. Itt pediglen tizenegy az óra, a pennám is alhatnék.