84
Rodostó, 20-dik augusti 1727.

Ma nénékám visszáérkeztünk a nagy vizes vendégségből, mert azt jó megtudni, hogy öt mélyföldnire vagyon innét egy orvosságos forrás, a mi hercegünk pedig mindenkor beteges lévén az unadalom miatt, mert én egyéb nyavalyáját nem látom, az apja oda kivitte, hogy abból a forrásból igyék, és meggyógyuljon. Mint a szomjú szarvas a hideg forrásra, de amint észrevettem, inkább szomjúhozza a meleg forrást, de az apja hírével nem fog olyan orvossággal élni. Elég a', hogy minekelőtte abból a vízből isznak, a sárban meg kell feredni. Talám írtam már valaha kédnek arról, ha hasznos? A' való, hogy a természet igen közönséges orvosságot adott, gondolom, hogy a jeruzsálemi piscina tisztább volt, még akkor is, mikor az angyal felzavarta, mert a' nem egyéb valóságos sárnál. Énnekem is bé kelletett mennem a herceggel, nem tudom belől, de azt tudom, hogy úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok, kik makkot esznek. Kell lenni valami hasznának, mivel a föld népe három- vagy négynapi járóföldről jő ide. Ott a sok asszony, leány, kik felkendőzik sárral magokot, és akik olyanok, mint az ijesztők sároson, de nem másként. Elég a', hogy ott meg lehet látni húsz sárosit és annyi sárosinét egyszersmind. Abból a fekete apotikából a vízre kell menni; mi ott voltunk, jól megitattuk a hercegünket. De azt nem poháronként kell innya, hanem sellegenként, úgyannyira, hogy aki harmadnapig vagy negyven ejtel vizet a hasában tölthet, annak már nincsen szüksége Hipocrátes orvosságira. A' való, hogy a mi hercegünk annyit nem ivutt, de az olyan orvosságra nincsen szüksége, és a nyavalyáját a baráttánccal kell orvosolni. Nincsen is jobb orvosság annál, mert a' mind a testnek, mind a léleknek használ; se szebb tánc annál nincsen. Némely histórikusok ugyan azt mondják, hogy a menyasszony tánca vígabb. Kéd tudja jobban, mint én.

Azt írod hírűl, nénékám, hogy a francia királynénak még eddig nem volt gyermeke, hanem most lett két leánya egyszersmind. A kezdet elég bővséges, de inkább akarták volna, ha fiún kezdette volna. De az a jó áitatos királyné a fiúra is kiszerzi az engedelmet. Úgyis a királyok leányinál nincsen boldogtalanabb, ha hat közül egyet eladnak, a többinek valamely klastromban kell megkóródzani. De a' rendes, hogy amely klastromban szokták a királyi leányokot tenni, ahhoz a klastromhoz nem messze két nagy klastroma vagyon a barátoknak, és mindenik klastromban a fejdelemasszony parancsol; ő visel reájok gondot, őtőlle függenek egészen. Aki ezeket a klastromokat fundálta, a' kedvezett az asszonyoknak. De mit mondjak, mert azt tartják sokan, hogy amikor asszony uralkodik valamely országban, az az ország abban az időben mindenkor szerencsés. Micsoda okát adják ennek? Azt az okát, hogy rendszerént az asszonyok a férfiak tanácsokot követik, a királyok, fejdelmek pedig az asszonyokét. Azt látjuk, hogy az Isten megengedte azt, hogy a népit asszony igazgassa, a hadakozásra ő adott parancsolatot, törvényt ő tett a nép között. Egy fejdelemnek ez a két dolog a legnagyobb hivatalja. Nézzük Ángliában: mindenkor jól igazgattak a királynék. Erzsébet királyné igen nagy királynéjok volt; még nagyobb lett volna, ha két dologgal meg nem homályosította volna uralkodását. Ha a nénjit vagy öccseasszonyát olyan ártatlanul meg nem ölette volna, akinek a legnagyobb vétke a szépsége volt, a királyné azért gyűlölte. Ez az Erzsébet adott talám tíz fejdelemnek szót, hogy hozzájok megyen; soha egyhez sem ment, ugyan óleányul holt meg. De ami nevetésre való, még a pápának is izent, hogy hozzája megyen, ha elveszi. A második dolog pedig a', hogy igen a vallás dolgában ártotta magát, és magát főnek tette, és minthogy a pompát és a ceremoniát igen szerette, azért a papi öltözeteket megtartatta. Azért is szokta volt mondani, hogy a kalvénista vallás igen mezítelen vallás. Minden időbéli példákból látjuk, hogy az asszonyok alkalmatosok az ország igazgatására, de a füstölő éppen nem a kezekben való.

Azt a kérdést teszi kéd tőllem, hogy hol kezdették megvakarni a lovakot? Azt édes néném, Rómában kezdették. Én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel a legelső asszonyt Párizsban? De hogy akasztáson ne végezzem a levelemet, azt írom hírűl, hogy mi ismét felszedjük a sátorfát egynehány nap múlva, és innét három mélyföldnire táborban szállunk. A' pedig mind arra való, hogy a hercegünk mulassa magát, de neki másféle mulatság kellene. Bizony nekem is. Jó egészséget, édes néném. Nem tudom, mikor írhatok, se azt nem tudom, mikor vehetem a kéd levelét. E' mind sok nem tudom, de azt tudom, hogy senki úgy nem szereti kédet, mint ego.