89
Rodostó, 3. octobris 1728.

Kedves néném, hogy e világon lévő szarándokságunkot el ne felejtsük, az elmúlt holnapnak 9-dik napján táborozni mentünk volt csak három mélyföldnire, egy kis török falu mellé. Nincsen e világon semmi szomorúabb, mint amely várost vagy falut csak török lakja, mert olyan helyt sem embert, se asszont nem láthatni az utcákon, még gyermekeket sem. Azt tudná az ember, hogy mind kiholtak a faluból, mert itt ki-ki csak a maga házánál ül, kivált az asszonyok, nem úgy mint nálunk. Elég a', hogy ott úgy töltöttük az időt, amint lehetett, de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének, tegnap visszájövénk az édes keserű laktunk helyére. Azt tudom, nem fog kéd panaszolkodni a hosszú levélre. Édes néném, az egészségedre vigyázz.