90
Rodostó, 18. aprilis 1729.

Azt már nem kell csudálni, ha azt mondom, hogy igen kedvesen vettem a kéd levelét, hanem a' volna csuda, ha kedvesen nem venném. De hogy vagyon a', hogy mi még egyszer sem haragudtunk meg egymásra? Mert azt mondják, hogy a barátságban egy kis veszekedés olyan jó, mint az étekben a bors. Mindazonáltal, édes néném, hagyjuk el az olyan borsolást, és éljünk egyezségben, mert én a csendes barátságot szeretem, a macskákhoz illik a morgolódó barátság. Az égi jelekből nem tud-é kéd valamit jövendölni? Mert hetedik napján a holnapnak itt mi délután egy órakor egy csillagot láttunk, 3 óráig jól látták. Azt nem mondhatjuk, hogy talám a mi csillagunk jött már fel egyszer, mert a csillagok is elfelejtkeztek már miróllunk. Hogy kédnek a kisujja ne fájjon, azt igen szükséges megtudni, hogy az idevaló görög érsek nagy pompával jött az urunk látogatására négy alatta való püspökkel. De ha gyalog járnak is, azt ne gondolja kéd, hogy a szegénységtől vagyon, mert a mi érsekünk kettőt is tarthatna, a püspökök is, de a török birodalma alatt hintón nem járhatnak. Sőt még úgy kell magokot viselni, mintha szegények volnának, mivel azonkívül is gyakran megvonják őket mind a török, mind a görög pátriarcha. Mert ez azt tészi érseknek, aki neki legtöbbet fizet; az érsekek pedig olyan püspököket választnak magoknak, akik legtöbbet adnak. A püspökök pedig, hogy az érseknek megfizethessenek, olyan papokot tesznek a falukban, akik legtöbbet ígérnek. Ítélje el már kéd, hogy a püspökök és a papok micsoda sokféle úton-módon húzzák ki a pénzt a szegényember erszényiből. Itt a sok innep, a sok böjt mind hasznos a plébánusnak, hát ezenkívül esztendő által a sok haszonhajtó bévett szokások. Vasárnap valamely rongyos öltözetben a misét elmondja, amint lehet tőlle, de hogy predikáljon, azt nem lehet az ő tudatlanságától kívánni. De miből tanulna valami kis predikációt csinálni, és mikor? Mivel egynehány plébánusnak voltam házánál, egy könyvet nem láttam nálok, hanem valamely szakadozott misemondó könyvet tartanak, és abból áll minden könyvök. De mikor tanulhatna valamit, mivel egész héten mezei munkát kell neki dolgozni, hogy a papádiáját táplálhassa egynehány gyermekeivel, és cifrán jártathassa. Egyszóval, itt a pásztorok nemcsak őrzik a juhokot, hanem megárendálják őket, és ha meg nem nyúzzák is, de jól megnyírik. Erről éppen egy rendes históriát olvastam, nevesse meg kéd is.

A rabinusok ilyen nevetséges okát írják a Koré Aaron ellen való feltámadásának, hogy egy szegény özvegyasszonynak csak juha lévén, aztot megnyírván, Aaron elvette tőlle a gyapját, mondván, hogy őtet illeti a törvény szerént, dabunt sacerdoti lanarum partem, ex ovium tonsione, deut. 18, 4. Az asszony Koréhoz folyamodék, és kéré, hogy szóllana Aaronnak, adná visszá a gyapját. De semmit nem nyerhete. Koré, hogy megvigasztalja, 4 ezüstpénzt ada neki, hogy venne azon annyi gyapjút, amennyit lenyírt a juhról. Idővel azután a juh megbárányozván, Aaron azt is vevé, mondván, hogy a törvény parancsolja, az Úrnak kell szentelni minden elsőszülöttet, kiválaszd az Úrnak mind, ami az anyaméhet megnyitja, és ami első fajzás a te barmaidban, exod. 19, 2. 12. A szegény özvegyasszony látván, hogy semmi hasznát nem veheti az egy juhocskájának, és hogy csak a papok hasznokra tartja, elvégzé magában, hogy megöleti a juhát. De Aaron azt megtudván, odamene, és kérni kezdé tőlle azt a részt a juhból, mellyel néki tartoznak törvény szerént, aki is azt hagyja, ez legyen a papok igazsága a néptől, akár ökröt, akár juhot öljenek, adják a papnak a lapockáját és a gyomrát, deut. 18, 3. A szegény asszony ezen igen elkeseredvén, haragjában mondá, hogy az én juhom husa anathéma legyen az Úr előtt. Aaron erre a szóra az egész juhot elvévé, mondván, hogy minden anathéma az Izraelben a papokot illeti. Csak a szegény asszony vesztett mindenképpen. Édes néném, jó étszakát!