98
Rodostó, 4. martii 1733.

Édes néném, a királyok is csak úgy béhunyják a szemeket, valamint mi, mert éppen most hozák hírül, hogy első februárii a lengyelországi király, Augustus, csak úgy holt volna meg, valamint egy közönséges ember: a lélek kiment belőlle, s a halál benne maradott. Az Isten nyugossa, mert jó király volt. Ha sokáig uralkodott, meg is érdemlette, mert talám soha király úgy nem tudott élni a királysággal, mint ő. Soha a lengyeleknek olyan királyok nem volt, aki nékik a sok vendégséget, sok százféle mulatságot adott volna, mint ő. Az asszonyokról nem is szóllok, mert azok száz esztendeig gyászolhatják. Éltében a paradicsomról sem gondolkodtak, úgy tudta őket mulatni és kedveket keresni. Egyszóval, elmondhatni, hogy méltó volt a királyságra, és tudta annak mind hasznát venni, mind e világi gyönyörűségre fordítani. Eleinte, a' való, hogy igen tövises volt királysága, mindaddig, amég a sveciai királyt meg nem verék, de azután tudta a sok rózsát leszedni. Micsoda kimondhatatlan sok jó nem következett az ő vallásunkra való megtérésével. Luter Mártontól fogva Saxoniában volt a gyükere és fészke a luteránus vallásnak. Kétszáz esztendeig tartott, azolta a saxonai electorok palotáiban nem mondották a szentmisét; de most mind ott, mind másutt az országban azt mondják. Micsoda nagy dicsőségire az Istennek és nagy hasznára lett az anyaszentegyháznak az ő megtérése. Már a fia pápista, annak a gyermekei pápisták, kevés idővel ezután az egész országa is a' lesz. A mi urunknak igen jóakarója volt. Lehetetlen, hogy már hadakozást ne lássunk Európában annyi sok ideig tartó békesség után, mert a lengyelországi királyválasztás nem szokott csendesen végbenmenni. Ahhoz most kettő tart számot: a megholt király fia és Stanislaus. Az elsőnek pártfogója lesz a császár és a muszka cárné, a másodikának pedig a francia király, mert minthogy a leányával hál, tartozik is segíteni. Már ezek hadd pereljenek egymással. Tudom, hogy ezeknek rézprokátorok leszen, valamint mikor a francia király a feleségit illető tartományért hadakozást kezde a császár ellen, azt kérdé Leopoldus a francia követtől, hogy micsoda igazsága vagyon az urának, hogy hadakozást akar indíttani. Azt felelé a követ, hogy azt nem tudja, hanem azt tudja, hogy az urának már készen vagyon kétszázezer prokátora, azok meg fognak felelni. Meg is nyeré perit. Édes néném, micsoda szép állapot annyi prokátorral perelni. De az is szép dolog, ha kéd egészséges, főképpen a böjtben.