102
Rodostó, 18. februarii 1734.

Soha édes néném nagyobb kedvem nem volt egy igen szép, csinos és takarékos levelet írni, mint ma, se soha olyan nagy egyepetyém nem volt, mint ma a hosszú levél írásra. De minthogy attól tartok, hogy egyikét sem viszem úgy végben, hogy a kéd szép szemeinek tessék, azért elvégezem levelemet, és ebből megtudhatja kéd, hogy még élek, és hogy vagyok és maradok az asszonynak, jó nénémnek jó atyjafia.

P.s. Édes néném, hová lehet annál szebb levél, ha rövid is, mint amelyet egy híres gyenerális írt volt a feleséginek a harc után, mondván: az ellenséget megvertük, egy kevéssé elfáradtam, jó étszakát édes feleségem.