106
Rodostó, 27. julii 1734.

Néném, irtóztató nagy dolgok mennek végben ezen a mi keserves lakóhelyünkön. Mi csendesen aluszunk, másutt meg erővel fektetik le arra a hosszú álomra az embereket. Ha szinte azok a nagy dolgok minket kirekesztenek is magok közül, de imádjuk az Istennek munkáit másokon is. És azután léptessünk Danckára, ahol is megszüntek már az álgyúlövések, mert a város feladta magát a muszkáknak, akiknek is kell fizetni egynehány százezer forintot, hasonképpen a saxoknak is, hogy a várost fel nem prédálták. Igen drágán fizették meg a vendégfogadást. Hihető, hogy másszor nem kívánnak szállást adni olyan vendégnek, akiért úgy elrontották a városokot és annak hostátjit, hogy húsz esztendeig sem állítják helyre. A várost pedig azután adták fel, minekutána onnét Stanislaus király kirepült volna csak harmadmagával, aki is nagy veszedelemre adta magát, és akit minden rejtékben megkeresték a muszkák. De már késő volt, mert a kalickából kiszaladott volt a madár, és prussiai király földére ment Kénispergában, ott már ne féltsük a muszkáktól. A' való, hogy elhagyván Lengyelországot, a királyságát is elhadta. De aki legelső indíttója volt az akadálynak, hogy lengyel király ne lehessen, drágán fizeti meg, mert ez a példabeszéd, aki másnak vermet ás, maga esik belé, nemcsak az olyanoknak szól, mint mi, hanem a császároknak is, amint aztot meglátjuk, mihent Danckáról Oloszországban érkezünk. Iromtassunk oda tehát, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek, mert sok császár-madarát öltek ott meg, mivel azt bizonyoson írják, hogy a spanyol, francia és a sabaudus megverték volna a németet, és a harc Párma mellett lett volna az elmúlt holnap végin. Mindezen örvendetes dolgok a spanyol király fiának, aki csak huszonkét esztendős korában is igen közelít a korona elnyerésihez. Mi jól lovagol az, akit Isten kegyelme hordoz, mi könnyen végbenmegyen dolga az olyannak, akit az Isten segít. A Rhenus mellett pedig a francia megvette Philisburgot, Eugénius minden hadával ott volt, hogy nagyobb bizonyságot tehessen a vár megvételéről. Amely francia generális megszállotta volt, azt kevés idő múlva egy álgyúgolyóbis homlokban ütötte. Ítélje el kéd, ki volt erősebb! Magunk felől is írnék kédnek, ha volna mit, de mi még mindezeket távul nézzük, mert a szegénynek a szerencséje is szegény. De az a vigasztalásunk vagyon, hogy aki ezeket a nagy dolgokot míveli, minket is lát, és megemlékezik róllunk annak idejében. Szeress néném, és légy jó egészségben. Amen.