109
Rodostó, 16. januarii 1735.

Ha minden dolgunk úgy fog folyni ebben az esztendőben, valamint a Pápai sógor munkája a portán, úgy minden dolgunk hátramász, nem elő. A porta nem adta teljességgel válaszul, hogy az urunkot el nem bocsátja Franciaországban, hanem hogy most nem jovallja, és hogy még annak nincsen ideje. De a császárok nemjovallása parancsolat, és a mi elmenetelünkből semmi nem telik. Ki volt annak meggátolója, Isten tudja. De azt hinnünk kell, hogy ő mindent a mi jovunkra cselekeszik, ez is jovunkra fordul, hogy el nem bocsátnak. Eztet most lelki szemmel nézzük, de még jövendőben testi szemmel is meg fogjuk látni, mert ugyanis hátha a békességet oly hamar meg akarják csinálni, mint amely hamar elkezdék a hadakozást. Akkor ott mit csinálnánk? Visszáfogadnának-é a fészkünkben vagy sem? Nyugodjunk meg tehát azon, hogy jobban tudja a mi atyánk nálunknál, hogy mi jó nékünk, háláljuk meg néki, amidőn kérésünket meghallgatja, és áldjuk őtet, amidőn akaratunkot meggátolja. Ide az Isten olyan nép köziben hozott, aki a másokkal való jótéteményt követi, és az ő kezek által bővséggel táplál minket, akiért háláadással kell lenni a kézhez is. Micsoda szép dolog, édes néném, a jótétemény. Soha senki azért meg nem szegényedett, de sok gazdag ház pusztult el azért, hogy abban az adakozást nem követték. Az adakozásnak megbecsülhetetlen hasznát veszik, de ha szinte nem vennék is (amely nem lehet), micsoda belső örömet nem érez egy nemes szív, amidőn valakivel jót teszen, amidőn szükségiben valakit megsegít. Vizsgáljuk meg eztet magunkban, és meglátjuk, hogy inkább vigad akkor a szívünk, mint az estig való táncolásban. Ne szégyeneljük-é, hogy erről egy pogány császár mi szép példát ád, akinek is estve esziben jutván, hogy azon a napon semmi kegyelmességit nem mutatta, mondá: a mái napot elvesztettem, mert senkivel jót nem tettem. A minap olvastam, hogy egy adakozó embernek ezeket a szókot írták a koporsójára: Amit elköltöttem, azt elvesztettem. Amit bírtam, azt másnak hadtam, és amit másoknak adtam, azt maradandó helyre eltettem. De attól nem tartok, néném, hogy az egerek megegyenek a fösvénységért, mint egy lengyel királlyal bántak. Hát az egészség mint van, mert régen nem vettem leveledet, vagyon harmadnapja. Polatéti!