119
Rodostó, 18. januarii 1736.

A mindeneknek teremptője meg adta érnünk ezt az esztendőt, hálá legyen az ő szent nevének. Én elég bajban és szomorúságban értem meg, de aki a keresztet adja, a vigasztalást is attól kell várni. A fejdelem levelét vettem, gróf Bonválnak elküldötte a procurátioját, hogy amég ideérkezik, addig minden dolgát folytassa, és minden jószágát kezéhez vegye. A' nekem nagy könnyebbségemre lesz, mert aki panaszolkodik, lesz kire igazítanom. De szegény urunk, ha ezt láthatná, keserves szemekkel nézné a fiának ezen cselekedetét, hogy inkább bízza egy idegenre dolgát és jószágát, mintsem olyanokra, kik gyermekségektől fogvást szolgálták az apját. De abban menthetem a fiat, hogy az atyja szolgáit nem üsméri, Bonvált pedig Bécsben, minekelőtte a hitet megtagadta volna, még gyenerálisságában üsmérte, akinek is a portán, hálá Istennek, igen kevés hitele vagyon. Isten ezt úgy rendelte azért, hogy mások, kik őtet akarnák követni, tanuljanak rajta. Azt írod néném, hogy a vezér helyett, kit az elmúlt holnapban letettek vala, a Sziliktár agát tették helyében. Ilyen a világ! Hihető, hogy alkalmatosabb a hadakozásra, mivel nincsen több negyed napjánál, hogy itt a városon kihírdették a muszkával való hadakozást. Hadakozzanak, nem bánom, nékünk abban semmi kárunk, se hasznunk. Csak az Isten az elménkben való békességit adja meg. Amen.