129
Constantinápoly, 2. decembris 1737.

Már ezután néném, csak a pompáról kell írnom. Ma egy nagyon menénk által, amelyet leírom, ha unadalmas lesz is.

Tegnap a porta tudtára adatván a fejdelemnek, hogy ma audenciája lenne a császárnál, azért ma jó hajnalban a fejdelem hajóra üle az egész udvarával, és a constancinápolyi kapu előtt kiszálla, ahol már várt bennünket a csauz pasa sok csauzokkal és lovakkal. A fejdelem a császár paripájára ülvén, mi is más paripákra, 8 órakor a császár második kapujához érénk. A fejdelem a lóról leszállván, egy kevessé a kapu között leülteték; e' pedig csak azért volt, hogy megmutassák, hogy a császár kapujánál várakozni kell, akárki légyen a'. Egy kevés idő múlva a csauz pasa megjelenté, hogy már bé lehetne menni. A második kapun bémenvén, csaknem olyan udvarra találánk, mint az első. Ebben az udvarban pedig jobbkéz felől valának egy csuportban mintegy ezerig való jancsárok, az udvaron pedig vala lerakva, messze egyik a másikától, ötszáz tál étek. Amidőn az udvar közepin valának, egy kiáltásra a jancsárok nagy zúgással a tálakra rohanának, valamint az ellenségre, hogy ki kaphat el hamarább egyet belőlle. Egy szempillantás alatt egy tál sem marada a földön. A' pedig szokás, hogy a császár így megvendégelje a jancsárokot azon a napon, amelyen fizet nekik. A' pedig igen rossz jel a császárnak, amidőn a jancsárok nem akarnak futni az ételre. Balkéz felől pedig az út mellett tizenkét paripa volt sorjában, mindenikét két ember tartotta ezüstláncokon, és mindenik gazdagon fel volt ékesítve, kivált a négy utolsó, mindenikének rubintos szerszáma volt, a fejeken toll és gyönggyel varrott cafrag rajtok. Ezeknél se szebb lovakot, se cifrábbakot nem lehet másutt látni.

A fejdelem előtt két csauz pasa menvén, a dívánházba bémene, a kalmakán és a több főrenden lévők felkelének és köszönték, és a szokott helyre leülteték. A dívánház pedig négyszegletű nagy bolthajtásos palota; a kalmakán a vezér helyett középben a fal mellett ült, a több tisztek kétfelől. A vezér feje felett pedig egy kis ablak vagyon, ahonnét a császár mindent láthat és hallhat, de őtet nem láthatják. Azután a szokás szerént, olyan embereket hívának bé, akiknek valamely perek vagy panaszok volt. Ezek egyenként menvén a kalmakány eleiben, suplicatiót adának neki. A suplicatiót felszóval elolvasák, egy-két szóval arra, mit felelt a kalmakán, a suplicatióra felírták, és a kérőnek a kezeiben adván, a házból kiigazították. Azután más rendbélieket vivének eleiben, azokkal is úgy bántanak. Fél óra alatt húsz személynek elvégezé minden baját és perét. A vezér egy szovával minden törvénykezésnek véget vet, igazságot teszen egy szempillantás alatt akármely nagy dologról. Akit halálra ítél, azt mindjárt viszik akasztani, akinek a jószágát visszá akarja adatni, a' mindjárt végbenmegyen. Ezek a rövideden való törvényes dolgok véghezmenvén, azt szép dolog vala nézni. Azután a palota közepiben, három sorjával, kilencszáz erszény pénzt rakának, mind bőrzacskókban. Egy kevés idő múlva érkezék a csauz pasa a császár parancsolatjával. A kalmakány eleiben mene az ajtóig, elvevé tőlle a parancsolatot, a fejére tevé és megcsókolá, és helyére üle, és elolvasá, amelyben a' volt, hogy fizessen a jancsároknak. Azonnal parancsolá, hogy kezdjenek a fizetéshez. Egy óra alatt ezt a sok pénzt mind kihordák nagy renddel és csendességgel.

A' meglévén, valakik a dívánban ültenek, mindenik eleiben egy asztalt tevének, és mindenik asztalra egyaránsú étket vittek. Egyszersmind legalább mindenik asztalra vittek egymás után húsz-húsz tál étket, de azzal az ebéd nem tarta tovább fél óránál, mert a török gyakorta eszik, de keveset egyszer; egy tálból két-három falatot eszik, azt mindjárt elviszik, mást tesznek helyiben, abból is annyit, és így mindvégig, ha száz tál étek volna is. Ebéd után a dívánházban olyan szomorú hallgatás volt egy óráig, mintha senki nem lett volna a házban, noha tele volt. Azután két csauz pasa az ajtóig jövének, a két kadileszkert kiszólítták, és a császárhoz vivék. Egy fertály óra múlva ismét visszájövének a kalmakányért, aki is felkelvén a kaptán pasával, a császárhoz menének. Egy kis idő múlva a fejdelemért is eljövének, és oda vivék, akire egy nusztos kaftánt adának. Mihent a császár eleiben érkezék, akit is köszöntvén, a császár felelé néki: Az apád énhozzám sok ideig való hűséggel volt, gondolom, hogy te is fogod aztot követni. A fejdelem kijövén a császártól, mi is mindnyájan kaftánban lévén, a második kapun kívül a császár paripájára üle, akit is odaajándékozák. Mi is lóra ülvén, a szállás felé indulánk. A csauz pasa a fejdelem előtt ment, a szállásig kíséré, és vége lett a komédiának és ennek a levélnek.