130
Constancinápoly, 16. decembris 1737.

Ma megláthatók, hogy miért kap az ember e világon. Az Esopus mondása mindennap bételjesedik, mert ez a bölcs, ha pogány volt is, de igazat mondott. Mivel egyszer azt kérdették tőlle, hogy mit csinálnak az istenek az égben? Azt felelé reá, hogy minden dolgok csak a', hogy kit felmagasztaljanak, kit megalázzanak, egyiktől elvegyék, a másikának adják. E' ma megtörténék a vezéren, aki is a táborról visszátérvén, nagy pompával ment keresztül a városon, talám ugyan érzette, mert szomorú ábrázattal láttuk. A Mahomet zászlóját a császár udvarában letévén, a házhoz alig érkezék, hogy a pecsétet elvették tőlle, és a vezérségből kiiktatták, mindenit elpecsételték, és a kalmakánt tevék a kerékre, hogy ott üljön, amég lehet. Ennek a neve Mehemet Gyümrühcsi. Még eddig hozzánk jó volt, de még eddig mi sem tudjuk, miben vagyon dolgunk. Ez a vezér fővámos volt, elítélhetni, ha tud-é hadakozni. Ő lássa, csak hozzánk jó legyen. Jó egészséget, néném.