132
Drinápoly, 5. februarii 1738.

Kedves néném, mi ideérkezénk úsztatva, mert azt elmondhatni, hogy mindenütt úsztattunk a sárban, de már azt is meg kell mondani, hogy mikor indulánk ki abból a császári városból. Elvégezvén tehát ott a komédiát, az elmúlt holnapnak 27. napján, elkészülvén nagy hirtelenséggel, elindulánk ebéd után ritka és fényes rendeletlenséggel. Mert hogy a portán és másutt nagyobb gondolattal legyenek irántunk, a porta 2 kapicsi pasával kísérteté ki a fejdelmet a városból; egy pediglen mindenkor mellettünk fog lenni, hogy gondja légyen az úton mindenre, és egy tefterdárt, aki fizessen. Még itt leszünk vagy két nap, előre ellátjuk, micsoda kedvetlen utozás lesz a miénk, mind az időre, útra és más okokra való nézve. Itt nagy tisztelettel és becsülettel fogadták a fejdelmet. Az útban hosszú levelet nem lehet írni, azért elvégezem, és jó egészséget kívánok kegyelmednek.