136
Vidin, 11. aprilis 1738.

Tegnap a mi főgenerálisunk megvendégelé a fejdelmet. Úgy tetszik, hogy ezt a pasát méltán nevezhetem generálisnak, ha a' nem elég, gubernátornak nevezem, mert e' három boncsokos vezér, és legalább hatvan- vagy hetvenezer embernek parancsol hadakozás idejében. Az ő pasasága pedig mind szélyesebb, mind hosszabb, mint csaknem kétszer Erdély országa. Hát az ilyet nem lehet-é híni generálisnak vagy gubernátornak? Ő pediglen az ő tartományának mintegy örökös ura, mindaddig, valamég ki nem teszik belőlle. A pasa tehát sátorokot vonatván fel a városon kívül, tegnap 8 órakor odamenénk nagy pompával, a pasa is egy óra múlva nagy ceremoniával odaérkezék, és a maga sátorában letelepedék. Erre jó vigyázni, hogy nem ő várt minket a sátorok alatt, hanem mi őtet, mert a török igen meg tudja tartani a ceremoniát. Egy óra múlva a fejdelem hozzája mene, és a beszélgetés egy óráig tarta. Ez a pasa szép ember, vezéri módon termett; ez örmény volt, azért is nevezték Halvács Mehemetnek, igen kegyes és okos ember. Való, hogy nem volt hadi ember, mivel a főharmincadosságból tették pasának. Ebben az országban egyszersmind nőnek fel az emberek az ilyen nagy pasaságra, valamint a gomba. Elég a', hogy most minden órán meg fog innét indulni legalább ötvenezer emberrel, Orsovát lőtetni. A beszélgetés után a fejdelem a maga sátorában mene, és a tiszteivel ebédhez üle, amelyet a pasa készíttetett volt, legalább ötven tál étek volt egymás után az asztalon. A pasa a maga sátorában ett. Ebéd után vagy hatvan jó paripással csidáztatott a pasa, azután célt lődöztetett flintákból, azután nyilakkal; a paripáit megjártatta. Mindezeknek vége lévén, öt órakor a vacsorát elhozák, és vacsora után lóra ülénk, és hazaballagánk. Egy kevés idő múlva a pasa is visszámene a várban. A török vendégség ilyen szomorú vigasság; ebédre hivutt, de velünk nem ett, azután nem is láttuk, mikor eljöttünk, nem kívántatott elbúcsúzni tőlle. A nagy török urak így szokták vendégelni főkeresztyéneket, akik bort isznak.

A belső város nem szép, a külső rút, pusztás és sáros, de a városon kívül szép térségek vannak. Itt pedig mindennap szomorú állapotokot látunk, mert mindennap látjuk, hogy utcáról utcára hordozók a rabokot, hol férfiakot, hol leányokot, hol gyermekes asszonyokot. Boldog asszony az olyan, akit gyermekestől együtt veszik meg, mert sokszor történik, hogy egy az asszonyt veszi meg, más meg a gyermekét; egy órában úgy elválnak egymástól, hogy soha többé essze nem kerülnek. De a' rendes dolog volt, hogy török egy szegény németet akarván eladni, utcáról utcára hordozta, kiáltván: tíz tallér, hat tallér, öt tallér az ára, de senki nem igére semmit is érette. A török szegény lévén, nemhogy a rabját tarthatta volna, de magának sem volt egy polturája is, haragjában, hogy senki meg nem akarta venni, a kávéházban viszi, ott eladja egy finsa kávéért. Ilyen olcsú itt a császármadár.