166
Rodostó, 1742. 29. aprilis.

Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették a kerékről, Ali pasát emelték fel helyiben. E' már másodszor vezér, példa nélkül való dolog, de jó emberséges ember, mikor nem akar is valamit megadni, legalább emberségesen bocsátja el magától a kérőt. E' nem jó természet-é? Igen jó, nem úgy, mint azok, akik nem is adnak, mégis dérrel-durral adják ki a választ. Ennek az apja a császár doktora volt. E' mihozzánk mindenkor jó volt. Micsoda szép dolog, mikor az ember felől jót mondanak, néki jót kívánnak, a' mind annyi imádság Isten előtt. Mennyi sok száz szegény férfi és asszony monda jót a Krisztusról holta után, akikkel jót tett volt. Mikor Szent Péter feltámasztá Tábitot, a sok szegény asszony a vállokot, szoknyájokot mutogatják vala néki, amelyeket Tábit csinálta vala nékik. Akik felől jót nem mond senki, igen szegényül megyen ki e világból, ha gazdag is. Egy jó keresztyén azt szokta vala mondani:

Elvesztettem, amit elköltöttem,
másokra hagytam, amit bírtam,
a' megmaradott, amit másoknak adtam.

A' bizonyos, hogy megmarad nemcsak az adomány, de még csak a szép, kegyes és felebaráti szeretettel való szók is megmaradnak. Hát mit mondhatni az olyanokról, akik azzal nem törődnek, akármit mondjanak felőlök holtok után. Azt mondhatni minden balítélet nélkül, hogy durva volt a szívek, és kevés felebaráti szeretetek. Való, hogy nem kell csak magunkért keresni a jó és emberséges nevet, hanem csak az Istenért. De meg az írás azt mondja, hogy mások látván cselekedetinket, azért az Istent dicsérjék. Való, Szent Pál azt mondja, hogy nem törődik azon, akármit mondjanak felőle az emberek, azaz a rossz nyelvek, a háláadaatlanok. De soha senki több okot nem adott az utána való jót mondásra, mint ez a Szent. Való, hogy az írás azt mondja, hogy ha csak azért akarunk emberséges emberek lenni, hogy az emberek megdicsérjenek, elvettük a jutalmat, amely csak füst jutalom lészen. Azért a jót nem magáért a jóért kell cselekedni, hanem az Istenért és ne a testi, hanem a lelki haszonért. Mondjuk el mindezek után, hogy a keresztyéni emberséges ember felől midőn jót mondanak, az Isten áldása száll reája, holta után pedig az ő irgalmassága. Mint vagy néném?