174
Rodostó, 26. octobris 1748.

Itt kedves néném, bő szüretünk vagyon, ürmösbort is csinálok. A szőllő olyan olcsú, hogy egy polturán három okát adnak a gyönyörűséges szép édes szőllőből, a' 9 fontot tészen. Ha a szőllő olcsú, a munkája sem sokban telik, valamint a több mezei munkák. Példának okáért, a pamutot felszedi ebben a holnapba, ugyanazt a földit decemberbe elsőbe elvetteti, azután egy nyomorú ekével s két ökörrel felszántják, juniusba olyan búzát arat, mint a nád. Elfelejtettem vala, hogy az asszony dolgára hínak.

A törökök a több jó erkölcsök között az engedelmességet legnagyobbra becsülik, leginkább erre is tanítják azokot, akiket a császár udvarában nevelik, és akik a nagy tisztségekre rendeltettek. Amint is hogy azokot, akik a császár parancsolatjából való halált engedelmességgel veszik, martyroknak tartják, és hogy azok mindjárt egyenesen postán mennek paradicsomba. Ugyanezen okból is adják mindazokra, akik tisztségekbe vannak, a kul nevet, úgymint a szultán rabjai. Sőt még a fővezér is nagy-nagy tiszteletnek tartja ezt a nevet adni magának. Elmondhatni azt is, hogy a birodalom csak rabokból áll. Az ifiakot, akiket az udvarba nevelik, ott 20, 30, 40 esztendeig is zárva tartják, mint a tömlöcbe. Többire a pasáknak az anyjok rab leány volt, a császárok mindenkor rab asszonyoktól valók; ettől vagyon, hogy a törökök oly hajlandók rabhoz illendő szolgálatra. Többet nem írok, mert tegnap nagy fogyatkozás volt a napban, csillagokot is láttunk.