177
Rodostó, 21. junii 1749.

Fogjunk az asszony dolgához, és kezdjük el a fővezéren, akit a törökök Vizir Azemnek nevezik, úgymint a tanács fejének. A császár csaknem az egész hatalmát kezében adja, a keziben adván a maga nagy pecsétit, amelyen a maga neve vagyon metszve. Ezt a tisztséget az első Amurátes kezdé. Vannak még más hat díván vezérek, akik a dívánban csak akkor adhatnak tanácsot, amidőn tanácsot kér a vezér tőllök.

A vezér udvara fejdelmi udvar. A nagy ceremoniákba a' háromszegletű csalmáján két tollat visel, a császár hármat. A vezér előtt három lófarkat visznek, ezt a nagy becsületet csak három basának adják meg az egész birodalomban. Minthogy a császár képit viseli, minden a maga perit őeleibe viheti; egy hétbe négyszer tart dívánt a császár udvarában, kétszer pedig a maga házánál. A vezér oly hatalmas légyen is, de meg nem ölettethet egy basát a császár kezeírása parancsolat nélkül, még csak egy jancsárt is a főtisztje híre nélkül, ámbár minden kérésnek a vezér keze által kell meglenni. Ha történik, hogy valakinek nagy igazságtalanságot cselekedtenek, amelyben a vezérnek is része volna, olyankor szabad a császárra híni, tüzet tévén a fejére, és úgy menni a császár udvarában igazságot kérni.

A vezér fizetése csak húszezer tallér esztendőre, de az ajándékok, amelyeket a basák adnak az egész tartományokból, és a sok pénz, melyet veszen fel mindazoktól, akiknek dolgok vagyon a portán, rettentő sokra megyen, amelyet a császár láttatlanná tészi, mivel az a kincs még az ő ládájában fog menni.

Vannak még a vezér után nagy tisztségek, úgymint a beglerbégségek, ezek a tartományok gubernátori. Ezek mind három boncsokosok, és urai mind a hadi, mind a törvényes dolgoknak. Az anatoliai beglerbégség legelső, ennek egy millium kis pénze jár esztendőre. 22 beglerbégség vagyon. Ezeknek a nagy gubernátoroknak mindenikének vagyon magának muftija, reis effendije, canceláriusa, tefterdárja, kincstartója.

Hát a havasalföldi és a moldovai vajdákról ne szóljunk? A kettő között a moldovai az első és szegényebb; a moldovai a császárnak hatvanezer tallért ád, hát még a sok imede-amoda való ajándék még annyira megyen; a havasalföldi vajda százharmincezer tallért. Régenten a törökök olyan együgyűek voltak, hogy magok mentek az adópénzért. Volt olyan havasalföldi vajda, aki utána küldött a törököknek, és tolvaj képiben elvették tőllök az adópénzt. A török egyszer-kétszer csak elszenvedte, de a szemit felnyitotta, és már most a vajda emberei viszik az adópénzt Constancinápolyba, ha elvesztik, nem a császár kára.