178
Rodostó, 21. octobris 1749.

Itt attól nem igen kell tartani, hogy a távul való tartományokba a gubernátorok az engedelmességet félbe rúgják, és magokot szabados urakká tegyék, mivel arra igen vigyáznak, hogy olyan gubernátorokot tegyenek, akik a császár udvarában nevelkedtek, akik nem tudják se apjokot, se anyjokot, se semmi pereputyjokot, akiknek nem lévén semmi támaszhoz reménségek, nem lehet valamit kezdeni a császár ellen.

A császár azt meg nem engedi, hogy az atyának gazdagsága a fiára szálljon, minden pasának az öröksége a császáré, és abból annyit ád a gyermekeknek, amennyi elegendő, hogy élhessenek.

A császár, ha nem jó szemmel látja valamely pasának nagy hatalmát vagy gazdagságát, akkoron vagy húgát vagy más atyjafiát adja néki. Az eljedzéskor nagy summa pénzt kell adni, és drága ajándékokot kell adni a házasság előtt, házasság után pedig tartani kell nagy fényességgel. Úgyannyira, hogy akármely nagy kincse legyen, de a felesége megüresítti a ládáit. Mégpedig véle sem lakhatik, mert a császár atyjafiait ki nem viszik soha Constancinápolyból, magának pedig a pasaságban kell lakni. A régi familiákra itt semmi tekintet nincsen, az olyan pasa pedig, aki császári vérből valót veszen el, a feleségit, akit annak előtte vette volt el, el kell bocsátani, akármely nehéz dolog légyen a'. Minthogy pedig az új feleségivel sem lakhatik, azért a felesége ád neki csemegére egy-két halajkát vagy rab leányt. Nekünk is csemegére elég bő szüretünk volt.