192
Rodostó, 1754. 16. augusti.

Kedves néném, igen nevető állapotba nem vagyok, mert aki igen rosszul lát, nem igen nevethet. Mindazonáltal mindent jó szívvel kell venni az Istentől. Már tizenöt holnapja, hogy nem olvashatok, mással kell íratnom, mert a mostani írásomot még magam is nehezen olvashatom. De az asszony dolgát el nem kell mulatnom.

A törökök nagy szorgalmatossággal mossák meg a holttesteket, a test mellett temjént égetnek, hogy a gonosz lélek eltávozzék, azután eltemetik olyan lepedőben, amelyet bé nem varrják se fent, se alatt. Nékik arra okok vagyon, mert azt tartják, hogy amidőn a test a sírban vagyon, két angyal megyen hozzája, akik térdre álítják, és számot kérnek tőlle minden cselekedeteiről. Ugyanezért is viselnek a fejek tetején egy kis üstököcskét sokan a törökök, hogy az angyal megfoghassa. A törökök sírja olyan, mint egy kis pince, a tetejét deszkával béfedik, és arra földet.

Hogyha a halott istenes ember volt, a két angyal után, akik számot kértenek, más két angyal mégyen hozzája, kik olyan fejérek, mint a hó. Ezek csak arról a gyönyörűségről fognak néki beszélleni, amelyekben leszen a másvilágon. De ha igen vétkes találna lenni, két olyan fekete angyalok mennek hozzája, mint a holló, akik kínozni fogják; az egyik mélyen a földbe leveri, a másika egy vashoroggal onnét kivonja, és akik így fogják magokot véle mulatni mind a nagy ítélet napjáig.

Mahumet kedvezni akarván a szerecseneknek, bé is tölté kedveket, mert minthogy az ő földjök puszta, száraz és terméketlen, hogy pediglen őket megvigasztalja, olyan paradicsomot ígére nékik, amely tele volna forrással, és kerteket olyanokot, amelyekbe olyan fák vannak, hogy a verőfény meg nem hathatja, mindenkor tele virágokkal, és a fák rakva mindenféle szép gyümölcsökkel. Ebben a kedves helyben foly bőségesen a téj, a méz és a bor, de az a bor nem részegíttő, se az okosságot meg nem háborítja. Ott is sétálnak azok a tekélletes szépségek, akik se nem kegyetlenek, se nem könnyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyike közüllök a tengerbe találna pökni, mindjárt elvesztené keserűségit. Azoknak a szemek olyan nagy, mint egy tojás. Mindenkor a férjekre néznek, akiket úgy szeretik, hogy csaknem megbolondulnak érettek, mert azt vehetik el, amelyik nékik tetszik. Ott a leányok Mahumet szerént mind tiszták, mert ott semmiféle nyavalya nincsen. Mahumet nem mondott semmit is jobbat a másvilágról, mint mikor azt mondotta, hogy nem kell a holtak közi számlálni azokot, kik az Isten útjában halnak meg, mert azok az Istenben élnek az ő jovaival és szeretetivel; de ellenben a kárhozottak nagy égő tűzbe vettetnek, ahol az ő bőrök mindenkor megújul, hogy a kín is nagyobbodjék, szomjúságot irtóztatót szenvednek, más italt nem isznak, hanem mérges italt, amely megfojtja őket, de meg nem öli. De ami még legnagyobb, a' hogy ott asszonyokot nem találnak. Micsoda rettentő nagy kín a', hogy ott asszonyok nem lesznek! Ezen a világon arról gondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság. Én nem tudok már mit írni többet a török vallásról, úgy tetszik, hogy elég.