24
Jénikő, 24. januarii 1719.

Édes néném, vévé-é kéd észre tegnap, hogy mint örült Bercsényiné asszonyom azon, hogy a fejdelem meglátogatta? Mindennel kínálta volna, örömiben nem tudta, mit csináljon, már csak azt vártam, hogy talám egy pár tánccal kínálja meg. De ne nevesse kéd, mert az idő miatt még örömest eljárná vagy ellépdegélné, de amicsoda időben és állapotban vagyunk, a tánc is savanyú. A' való, hogy az asszony mellett az a két becsületes személy elropnák az asszonyokért is. Azt kívánja kéd tőllem, hogy megmondjam, micsoda ítélettel vagyok az asszonyok és leányok iránt, kik az asszony mellett vannak? Az asszonyokot vagy dicsérni kell, vagy semmit sem kell felőllök mondani, annál is inkább rosszat mondani felőllök a nemesi vérhez nem illik. Mit csináljak hát, hogy kédnek is engedelmeskedjem? Azt cselekszem, hogy az ítélőszékemben ülvén, onnét teszek ítéletet, hallgassa kéd figyelmetességgel. Az óbesternén kezdem el. Ez egy szép asszony volt, főképpen, amidőn legelőször láttam gyermekkoromban. Akkor görgényi commendáns volt az ura. Kajdacsinét pedig soha senki nem dicsérte a szépségiért, hanem a jóságáért. Azért is mondom neki mindenkor, hogy micsoda irtóztató szép, de ez, vagy egyről vagy másról, de örökké panaszolkodik. A kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személy, és tiszta jóság. A Talaba mátkája béillik egy szép leánynak.

Már leszállok az ítélőszékemből, és kéd lássa, hogy micsoda ítéletet tettem, de az asszonyok felől ítéletet tenni azt ki nem veheti kétek a férfiak kezéből; az ilyen bíróság vélek születik, és az asszonyoknak meg kell állani a végezéseken. Meg viszontag, amicsoda ítéletet tesznek a férfiak felől az asszonyok, az ellen már nem szabad senkinek is szóllani, és azt a dolgot nem lehet más ítélőszék eleiben vinni, hanem térdet, fejet hajtván, azon meg kell nyugodni. Ha a törvénycsinálók bévetették volna őket a törvénytevésben, az ő hathatós szemekkel hathatósabb törvényt tettek volna. A zsidóknak volt egy asszonybírójok, volt-é jobb bírójok annál? Ugyanis, ha az asszonyok az ítélőszékben ülhetnének, nekem úgy tetszik, hogy abban az időben nem kívántatnék annyi prókátor, mert az ember maga menne gyönyörűséggel a baját megmondani. És ott egy szép és kegyes bírónak a szájából meghallván a törvénynek magyarázatját, nem lehetne az ellen szóllani; ha szinte perét elvesztené is, de könnyebben szenvedné. Énnekem pedig nehéz azt szenvednem, hogy kéd ritkán ír, és énnekem kell megítélni a kéd restségit. Olyan bíróval is vagyon dolga kédnek, hogy egy kis levéllel minden haragját elűzi kéd. Többet is írhatnék ilyen nagy országos dolgokról, de nem írok, azért, hogy hamarébb vehessem a kéd válaszát.