28
Jénikő, 16. julii 1719.

Azt jól mondták, édes néném, hogy nincsen olyan jó társaság, aki egymástól meg ne váljék. Bercsényi uram az asszonnyal és minden pereputtyával ideérkezvén, itt lesznek mindaddig, valamég Tarabiában rendelt szállásokot elkészítethetik. Tarabia pedig hozzánk földön fél órára vagyon, vízen pedig egy fertály óra. Hogy így esett, aztot igen bánom kédre való nézve; tudom, hogy gyakorta meghántatja kéd magát a tengeren, és hozzánk kirugaszkodik a tengeri lovakon. Az asszony ott közel lévén, gyakrabban mulattathatta kéd magát, és az idő inkább tölt, de már ezután tengeren kell idejőni, mikor az asszonyhoz akar kéd menni. Édes néném, patientia, aki erősebb, a' hatalmasabb. Azt jól tudja talám kéd, hogy ki követje cselekedte aztot, hogy Bercsényi Pérából kikőtözködjék; addig amég odaérkezik, nem akarván véle egy városban lakni. Már most mind együvé szorultunk, valamennyi bujdosók vagyunk, kettőn kívül, és itt várjuk, hogy hová fog bennünket vezetni a felleg, valamint az izraelitákot a pusztában. Nagy csuda lesz, ha még bennünköt is el nem ugratnak innét. Aztot csak éppen azért bánnám, hogy kédtől messzebb lennék, de másként azt akarnók, hogy ma vinnének el innét, mert igen szoros helyt vagyunk, és ha égés volna, máshová nem szaladhatnánk, hanem a tengerben kellene ugranunk. Én nyernék rajta, mint Birtók a csíkban, úszni sem tudok.

Édes néném, minden embernek az Isten rendelése alá kell magát vetni, főképpen a bujdosóknak, de még főképpen azoknak, akik Törökországban bujdosnak. Mert sohult olyan hertelenséggel a változás meg nem esik, mint itt, mert itt semmi bizonyosabb dolgot magának nem ígérhet senki, mint azt, hogy bizonytalan az állapotja. Ihon már a békesség megvagyon, mit remélhetünk. Olyan udvarral vagyon dolgunk, ahol a ministerek mindennap változnak, ahol ha ma egy dolgot elvégez az ember, holnap az újakkal újra kell kezdeni; aztot pediglen, ha az ajándékon nem kezdik, jó kezdetit sem lehet várni. Ez a mostani vezér a magyarokhoz magát jól mutatja, de a boldogulásoknak eszköze soha sem leszen, mert a hadakozást nem tudván, attól irtózik, és kész inkább mindenre hajolni, csak a hadakozásról ne halljon szóllani. Őnéki magának vagyon oka hozzá, mert legkisebb szerencsétlenségért a hadakozásban leteszik a vezéreket. Békességes időben pedig e' jól tudja a dolgokot folytatni. De ki ígérheti azt nékünk, hogy állandó legyen a hozzánk való jó akaratja? Hogyha pedig az elméjit megváltoztatják, mit nem várhatunk tőlle. Csak máris az ő kopár szakállú tihája (udvari kapitánya) nagyobb idegenséggel vagyon hozzánk, mint azelőtt. Mindenféle dolog pedig ezáltal megyen a vezér eleiben, mindennek ehhez kell menni, és csak őáltala kell folytatni a vezérrel való dolgot; és ha ezt megcsinálják azok, akik minálunk hatalmasabbak, és rosszunkot kívánják, oda leszünk a tyúkoknak. A' dicséretes ebben a vezérben, hogy az idegen országokról való dolgokban gyakorta kér tanácsot a mi fejdelmünktől; aztot béveszi, és követi, akinek is nagy eszit megüsmérte. De mindenkor csak reá megyek arra, hogy holnap vagy holnapután találkozhatik olyan, ki megváltoztathatja elméjit. Ember-é? Igenis, ember, megváltozhatik hát, és az idevaló emberek abban inkább emberek, mintsem másutt. De édes néném, mit vizsgálom én a jövendőt, hagyjuk azt a jövendő urára. Énnekem csak azon kell tőrödnöm, hogy mikor láthatom kédet, mikor nevethetek kéddel, és mikor ehetünk káposztát? Ah! nem mérek már a káposztáról szólni, mert aminap káposztásfazéknak nevezének; csak azért is úgy szeretem kédet, mint a káposztát. Hát kéd? Hát az egészség felől semmit sem írunk?