31
Békós, 7. octobris 1719.

Édes néném, ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk volna innét, mert tegnap nagy záporeső lévén, a víz csaknem egészen elboríta. Mink azt nem tudtuk, hogy mikor nagy esők vannak, éppen ott foly le a hegyekből a víz, ahol mink vagyunk táborban. De csakhamar megtudók, mert egyszersmind elborítá a víz a konyhánkot; a konyhaeszközt szaladva kelleték elragadni. Én az esőkor a sátoromban nem lévén, az eső után odamentem megnézni, ha valami kárt nem tett-é az eső. De ki ne nevette volna, amidőn a sátoromon keresztül térdig érő patak folyt el. Az a jó szerencsém, hogy mégis feljebb volt az ágyam, és csak alatta folyt el a patak. A' való, hogy az özönvíz csak estig tarta, mert a víznek más menedéket csináltanak. De az eső nem akar megállani, és ha még két napig tart, gondolom, hogy idehagyjuk Ázsiát. A' való, hogy ideje is már kvártélyban szállanunk, mert a Fekete-tenger igen fekete szelet bocsát reánk.

Édes néném, gondolja el kéd, mint járt a minapiban Forgács uram. Nem tudom micsoda innepen Bercsényi uramhoz akart innet menni kommunióra. Reggel a kommunióra készülvén áitatosan, parancsolja egyik szolgájának, hogy menjen kaikért, aki általvigye Bercsényi úrhoz. Sokáig a tengerparton sétálván, a szolgája is sokat késvén, és a sok jó gondolatokból is kifáradván, elfelejti, hogy kommunióra akar menni. És hogy az idő hamarébb teljék, egy pipa dohánt gyújtat magának, és amidőn aztot már mind kiszíná, a kaik érkezik, és a kaikban akarván ülni, akkor veszi észre magát, hogy a pipa a szájában. Nagy nevetéssel visszátér a sátorában. De mi is eleget nevettünk egész nap rajta. Tudom, hogy kéd is megneveti az ő áitatos dohányzását, mert őnéki mindenkor vannak ilyen nevetséges dolgai. A minap a fejdelem arról beszélgetett, hogy micsoda nagy buzgósággal kell bévenni a kommuniót, és hogy csak arról kell akkoron gondolkodni. Forgács elfokad nevetve, mondván, hogy neki lehetetlen, hogy holmi nevetséges dolgok ne jussanak eszében. Mert a minap kommunikálni akarván, amikor a pap hozzája közelített, az a gondolat jött az esziben, hogy mi jó volna a papon lévő kasula cafragnak. Ilyen nevetséges gondolataink nekünk is elég vagyon; a gondolat úgy leszen rosszá, hogyha annak helyt adunk. Én kédet szeretem, e' jó gondolat. Az egészségre vigyázzon kéd, ez is finum gondolat.