Rész
1 1 | negyvenedik évemet, és néha-néha nagyon szerencsétlen napjaim voltak;
2 3 | néztem, de sohasem, azaz nagyon ritkán tettem fel az életemet
3 3 | szórakozottan siklott el a szemem. Nagyon befűzött, kövér asszonyok,
4 4 | elfoglalni? - kérdezte most nagyon gyorsan.~- A pénzt semmi
5 4 | te is", holott valamikor nagyon súlyos ítéletet mondtam
6 6 | legjobb formájú - a kezén nagyon meglátszott, hogy varróiskolát
7 7 | szerint megrendült, aztán nagyon szelíden, engedelmet kérően
8 7 | valahol egy vak és süket és nagyon öreg szerzetes; majd könnyítenék
9 7 | János templomában, amelyre nagyon büszkék az X.-beliek.~A
10 8 | mondtam fanyar kedvvel -, nagyon fogok örülni Hartvig úrnak.~-
11 9 | besötétedett, a térdemre ütöttem, s nagyon sajnáltam, hogy elmulasztottam
12 10| észrevettem, hogy Szikrai úrnak nagyon kis tekintélye van azokon
13 11| álldogált hóbundájában, mint aki nagyon meg van elégedve a világ
14 11| közepén libegett, de már nagyon régen nem gyújtották meg.
15 11| vetett az anyja, és titkon nagyon boldog volt, midőn az én
16 11| végleg kipusztult lakója. Mi nagyon szeretjük a halottakat.
17 11| türelemre inti őket. Bennünket nagyon szeretnek, mert virrasztunk,
18 11| esküvőre elhatározta magát. Ó, nagyon sokáig kell még jónak lennünk,
19 11| amit a költők kitalálnak. Nagyon sok leánynak született már
20 11| földre sütötte a szemét, és nagyon küszködött magával. Végre
21 11| köpcös, utasforma ember, aki nagyon csendesen, lehajtott fejjel
22 11| mint a cinkéket!~Megvallom, nagyon érdekeltek Eszténa gyermekes
23 13| álmomban, az öntött ólom nagyon furcsán mutatott karácsony
24 14| napjai; szerettem volna, ha nagyon hosszú mise előzi meg esküvőmet,
25 14| Minket a valóságos élet nem nagyon érdekel - mondta -, mi színészek
26 14| a megfertőzött levegőt.~Nagyon megvetettem magam ebben
27 16| asszony ezen az éjszakán nagyon gyengéd volt hozzám, talán
28 17| szükségem volt a pénzedre. Ezt nagyon megbántam, s nem tudtam
|