Rész

 1 1 |           balsejtelmekkel; mindig azt hittem, hogy már nem élek
 2 1 |       konokul hallgat a háztetőn. Azt vettem észre, hogy az emberek
 3 2 |         még kedvese ölelgetésében azt a boldogító érzetet, hogy
 4 2 |  született Gábriel Szidónia volt. Azt ígértem neki, hogy két napig
 5 2 |            hogy ami itt történik, azt sohasem vallja be férjének,
 6 3 |    sarkában.~A legény minduntalan azt mondta: kisztihand. Megvallom,
 7 4 |         szemrehányást önnek, csak azt cselekedte, amit a legtöbb
 8 5 |        mintha mindennap megjárnák azt a csigalépcsőt, amely az
 9 5 |        hogy elfelejtse az életét. Azt már korábban tudtam, hogy
10 7 |         Én jó teremtés vagyok, de azt ne kérje tőlem, amit gondol.
11 7 |          és mise után megbeszélik azt, amit tapasztaltak. Vallásos
12 7 |      toronyban!~De nézzük, nézzük azt, amiért oly sok esztendő
13 8 |    önmagát akarná bolondítani. És azt mondta egyszer: "Bandi".
14 8 |   gyűrődjék, ugyanezért levetette azt, csendesen nevetgélt, s
15 9 |     meghívott.~- Akikről...~Talán azt akarta mondani, hogy akikről
16 10|           kis kamarájában éreztem azt az édeskés pacsulit, amellyel
17 10|           a lakásomon. Szikrai úr azt hihette, hogy társasága
18 11|      ereszről lezuhant a hó, s én azt hittem, hogy ön lépked alant
19 11|           az első éjszaka. Nehogy azt higgye, pénzért tesszük...
20 11|           Mondtam, hogy hallottam azt a szomorú történetet, de
21 12|     cserépkályhánál melegedett, s azt magyarázta Svarcnak, hogy
22 13|       súgna meg -, az anyám úgyis azt akarja, hogy apáca legyek,
23 13|         szolgáló volt a zárdában: azt akarja, hogy a lánya magasabb
24 13| szerkesztő fájdalmasan nyögött:~- Azt akarom mondani, ha itt volna
25 14|    szerint a díványon feküdtem, s azt hittem, hogy a világ megállott
26 15| összegyűrődik, a tested megismeri azt a fájdalmat, amely ízelítője
27 15|    asszonnyal.~Amíg hazáig értem, azt vettem észre, hogy a Szent