Rész

 1 1 |      sárga füstje a hegyoldalban, majd elvész nyomtalanul.~Annak
 2 2 |    jöttek-mentek, a nők megértek, majd megöregedtek, a férfiak
 3 2 |           városka neve... Egyszer majd meghalnak a hősnők, és sírjuk
 4 2 |        mellett a vörhenyes haj. - Majd elfelejtettem megkérdezni,
 5 4 |      meggondolva felelt:~- Nem... majd csak lakjon nálam, amíg
 6 4 |       amíg kedve a városhoz köti. Majd kieszeljük, hogyan találkozhatna
 7 7 |        engem így félig eltaposva. Majd múlnak az évek, s én lassan
 8 7 |            feleltem komoran.~- Én majd segítek - szólt Hartvigné
 9 7 |         és nagyon öreg szerzetes; majd könnyítenék magamon. De
10 8 |           örülni Hartvig úrnak.~- Majd meglátja, uram, hogy milyen
11 9 |           szobát, s ígérték, hogy majd megvárják az urat. A leány
12 10|        erkölcsi életét tárgyalja. Majd ő bevilágít a hálószobákba,
13 10|      vendégektől az uzsonnát...~- Majd elvezetem önt a Rienzihez,
14 11|    amelyekben barátaink pihennek. Majd egyszer elmegyünk ketten
15 11|        előre megvan a sírhelyünk, majd keresünk egyet önnek, amelynek
16 11|       arca, mint a siralomházban.~Majd ismét egy házhoz érkeztünk,
17 12|        vehetne a városban, lapját majd részvénytársasági alapon
18 12|    érdekeiket védi a helyi sajtó.~Majd hozzám fordul, s kötekedő
19 13|          tud rajtam kívül, s amit majd gyónok, midőn halálomat
20 13|      cselekedetet beszélt. Amikor majd harangoznak alkonyattal
21 13|       keble csendesen hullámzott, majd nagyot lélegzett, s egy
22 14|          midőn a máglyára léptek. Majd jön időszak, midőn lecsendesült
23 14|         aki ide igyekezik, egykor majd füst lesz, amely guggoló
24 15|           a könnyek folydogálnak. Majd megállott a sarokban kikeményített
25 15| csengőikkel, üvöltő éneklésükkel. Majd gyászmenet zenél valamerre,
26 17|  ellenségesen morgott a sarokban. Majd a téli éjszaka függönye