Rész

 1 2 |          ráismer a nőre, bár azelőtt sohasem látta. A kézfogásunk, a
 2 2 |        vagyok győződve, hogy azelőtt sohasem jutott eszébe bárkinek megmutatni
 3 2 |            Arany Csillagnál, s önnek sohasem beszélné el senki e történetet.~
 4 2 |               hogy ennyire untatom e sohasem látott nő külsejével, uram.
 5 2 |             vigalom alatt történnek, sohasem jut eszembe a csodálkozás.
 6 2 |              jószívűségükön alapult. Sohasem birkóztam harapó, karmoló,
 7 2 |           különbnek tartják magukat. Sohasem ígértem komolyan házasságot
 8 2 |        elutazom innét holnap, s maga sohasem lát többé - vigasztaltam.~
 9 2 |           hogy ami itt történik, azt sohasem vallja be férjének, sem
10 3 |           fejezte életemnek, amelyet sohasem bántam meg, amint általában
11 3 |           nélkül a holdba néztem, de sohasem, azaz nagyon ritkán tettem
12 3 |             magát.~Csöndesebb éj tán sohasem volt X-ben.~*~
13 5 |      szoknyát a kék szegéllyel többé sohasem láttam rajta. Valamiképpen
14 5 |              temetnek el, amelyekről sohasem beszélnek. Az ősanyák is
15 10|           csodálkoztam, hogy Eszténa sohasem lett az enyém.~Az Arany
16 10| polgárasszonyka, akit Szikrai úr még sohasem látott életében. Eszténa
17 10|            fordult Szikraihoz.~- Még sohasem voltam X.-ben, s nagy szerencsének
18 11|           született már gyereke, aki sohasem jutott a vesztőhelyre. Egyiket-másikat
19 11|         házában laktak, mert a Halál sohasem szólt hangosan, némán üldögélt
20 12|              ő vonatjának indítására sohasem kerülne a sor. Ez az ember
21 13|             amellyel úgy nem akartam sohasem barátkozni, mint akár egy
22 13|      városban az ördögtől. A bástyán sohasem szólított meg senki: "Hová
23 15|        jutott. Ennél szomorúbb arcot sohasem láttam. Száz meg száz esztendők
24 15|              valami csodát várnának. Sohasem látott öreg asszonyok kihajoltak
25 17|            az éjszakában, akit többé sohasem fogok látni.~Alvó utasok