Rész

 1 1 |        tele volt balsejtelmekkel; mindig azt hittem, hogy már nem
 2 1 |          hogy az emberek többsége mindig vásárra megy. A legnagyobb
 3 2 |      ajtók, amelyek mögött mintha mindig leskelődne valaki - talán
 4 2 |           komisz ember sem, ezért mindig a sors különös kegyelmének
 5 3 |           nyomtalanul eltűnik, és mindig a forrás vizére áhítozni.
 6 3 |           vagy harisnyát foltoz - mindig ezt csinálják -, a regény
 7 7 |       járja. De a templomokban én mindig csak az utolsó órámra gondoltam.
 8 8 |         kis ugató ebek... akiktől mindig féltem, mióta a városkában
 9 8 |         szemek voltak, amelyektől mindig féltem, s amelyek után mindig
10 8 |     mindig féltem, s amelyek után mindig futottam.~- Itt van Eszténa -
11 10|        felindulásoktól, mert ezek mindig igen ártalmas hatásúak voltak.
12 10|         aranyat ejtettem, amelyet mindig magammal hordtam.~Ezután
13 11|         élők? Könyveket olvasnak, mindig ugyanazon meséket mondogatják
14 11|          a temetőbe, és ön, uram, mindig ide kívánkozik. Nekünk már
15 11| amelyekben gyermekkorában laktak. Mindig máshol, mert az anyja nem
16 11|       eltávolodni a házból, akkor mindig meghalt valaki a városban.
17 11|          a betegség, a korcsmából mindig a Halál ablaka alá járt
18 12|       emberek, akik teli szívűek, mindig éhesen ülnek le ebédelni,
19 13|   kupeccel a vonaton. Mit akarnak mindig körülöttem az emberek, amikor
20 13|     kártyát vetett - mindennap -, mindig alám került; mikor hirtelen
21 13|         mint az ifjúság. Jó volna mindig nyugodalmasan üldögélni -
22 14|     nyílott, míg a másik, amelyre mindig rá volt borítva a fatábla,
23 15|   borzadalmas tekintetétől, amely mindig úgy tapad az emberekre,
24 15|         csődületet. Mondták, hogy mindig magánkívül volt körmenetkor,