Rész

 1 1 |         katasztrófától rettegtem, amikor reggel kinyitottam a szemem;
 2 1 |     nőtlen, szomorú ember voltam, amikor rám köszöntött a dércsípte
 3 2 |         Tolsztojban olvashattunk. Amikor még mulattatott az utasok
 4 2 |   barátságosan a kopott kőkockák, amikor lábamat a küszöbre tettem.
 5 3 |           vége felé jár a regény.~Amikor elmentem tőle, inkább vágyakoztam
 6 4 |          szemét a földre sütötte. Amikor tiszteletteljesen köszöntöttem,
 7 7 |        még egészen kisfiú voltam, amikor a papok neveltek, hajnalban
 8 7 |  bólintott.~Már elmenőben voltam, amikor egy kíváncsi, szinte ágaskodó,
 9 9 |  találkozunk kedves útitársakkal.~Amikor délutáni csavargásomból
10 10|        már akkor kezdődött a baj, amikor Eszténát a templomban megpillantottam.
11 10| rábeszélésére eljött a lakásomra, amikor nem voltam otthon. A lányok
12 10|        íze, és borongós a kedvem, amikor vége volt a diskurzusnak.
13 11|      látszott engem meglátogatni, amikor még nem járták be a legyek
14 11|       volt egy szent kolostorban. Amikor hétesztendős lettem, gyalog
15 11|          nem akarta meghallgatni, amikor ígértem, hogy szívem fölött
16 12|       Pannoniába jártam ebédelni, amikor Pesten laktam. Volt itt
17 13|          semmibevevő fütyörészés, amikor életem egyik legboldogabb
18 13|     mindig körülöttem az emberek, amikor én kerülöm őket, mint a
19 13|       akkor tudtam, hogy eljössz, amikor még el se indultál, a kártya
20 13|      szereztek volna alkalmat. De amikor én elszöktem az anyám szoknyája
21 13|       szent cselekedetet beszélt. Amikor majd harangoznak alkonyattal
22 14|           kalandvágyam elhagyott, amikor ebben a rettenetes szobában
23 15|       akár azokban a századokban, amikor vallásaikat változtatták
24 17|                        Hajnalban, amikor elutaztam, már csendes volt