Rész

 1 2 |      különös izgatottságot éreznek akkor, midőn egy mezítelen bokát
 2 2 |       éberlaszting-szektájának is, akkor voltam a legboldogabb, ha
 3 2 |      kalapommal leboríthatok.~Ámde akkor fénylő téli délelőtt volt,
 4 3 |           a vele való ismeretségem akkor kezdődött, midőn más nőkkel
 5 3 |            vágyakoztam utána, mint akkor, midőn mellette voltam...~
 6 4 |      szálltak, havazás lesz.~Éppen akkor volt vége a litániának,
 7 7 |           kórus mellvédjei mögött, akkor sem énekelhettek volna csengőbb
 8 7 |    szerepelnek ezekben az imákban, akkor engem nevezzenek szamárnak.~
 9 9 |         elmulasztottam a délutánt. Akkor még nem is sejtettem, hogy
10 10|       valaki elbeszélné. Pedig már akkor kezdődött a baj, amikor
11 10|   felháborodásán.~- Természetesen, akkor már nem tartózkodom többé
12 11|         felém a messzeségből... De akkor még vígabb ember voltam.
13 11|           sírva az utcákra, mintha akkor ébredtek volna tudtára annak,
14 11|       léptek többé nem hangzottak.~Akkor már másodszor vártam meg
15 11|            a világra, s miután még akkor törvénytelen születésű voltam -
16 11|   Máriapócsra. Nagy út volt, uram. Akkor veszítettem el ezt a fogamat.
17 11|    hallották eltávolodni a házból, akkor mindig meghalt valaki a
18 11|      alattomos szél volt, mert már akkor is - midőn Eszténa született -
19 13|        lépések. Hogy bántott engem akkor az a léha, semmibevevő fütyörészés,
20 13| megsimogatta, beszélt hozzá:~- Már akkor tudtam, hogy eljössz, amikor
21 14| megérkezik-e pontos időre Eszténa?~Akkor éreztem, hogy már öreg ember
22 17|       befagyott torka kiáltotta az akkor még szokásos jelszavakat.