Rész

 1 2 |           Foglaljon helyet nálunk, uram.~Igen, így gondoltam, a
 2 2 |      sohasem látott nő külsejével, uram. Világossá szeretném tenni
 3 3 |       midőn mellette voltam...~Ah, uram, ismeretlen férfibarátom,
 4 6 | kapukulcsot.~- Bármikor hazajöhet, uram, mi mélyen, csendesen alszunk.
 5 8 |              A hét végén megjön az uram - mondta, s már alig aggodalmaskodott.~-
 6 8 |            úrnak.~- Majd meglátja, uram, hogy milyen becsületes,
 7 9 |  izgalomtól remegő hangon szólt:~- Uram, kérnem kell önt... Azaz,
 8 9 |  tisztességes, jó hírű ház... S az uram becsülete sem engedi, hogy
 9 10| paráznaságát.~- És a kisasszonyok, uram, már tizenkét éves korukban
10 11|          Hát a temetőben járt már, uram? A temető a mi színházunk,
11 11|          ketten a temetőbe, és ön, uram, mindig ide kívánkozik.
12 11|       Fitkonidesznét. Ha nem tudná uram: Fitkonideszné hozott engem
13 11|           gyűlne meg a bajom, ami, uram, egyenlő lehet a halállal.
14 11|            piacán, ha ugyan ismeri uram Margaréta történetét.~Mondtam,
15 11|         Máriapócsra. Nagy út volt, uram. Akkor veszítettem el ezt
16 13|            Mintha maga feküdne itt uram.~Ráhagytam, mert tudtam,
17 13|            suttogta. - Ma még nem, uram, hiszen nem is gyóntam,
18 13|           jusson el az óvárosba.~- Uram, ön bolond. Semmiféle lány
19 13|   felzokogott:~- Miért bánt engem, uram? Én vagyok a legszegényebb
20 13|          bosszú olaja. Utazzon el, uram, a hajnali vonattal, segítségére
21 14|            születni fog.~Ismétlem, uram, hogy minden kalandvágyam