Rész

 1 2 |    emberek álldogáltak, de a nők oly egykedvűen szerették vagy
 2 2 |   félszemű aranysapkás konduktor oly boldogan mosolygott a tompán
 3 2 |          fehér porcelánkályhában oly pirosan lobogtak a hasábfák
 4 2 |        ablaknak, hogy arcvonásai oly lassan bontakoztak ki előttem,
 5 2 |          ajkát, amelyen a nem-ek oly sorozatosan követték egymást,
 6 3 |       ahol ebédemet elköltöttem, oly regényesen üldögéltem, mint
 7 3 |       amelyek úgy bezárkóztak, s oly mélyen hallgatnak, mint
 8 3 |          a hold járását lesni és oly titokzatosan cselekedni,
 9 3 |          fehér függönyeik mögött oly mélyen aludtak, mintha mindenki
10 4 |   öregasszonyok miséjének, amely oly rövid, mint egy szippantás
11 6 |        magamban még aznap, mikor oly gondtalanul sétáltam a piacon,
12 6 |       örökségekről beszélt, amit oly jó volt hajnalig hallgatni.
13 7 |          a hitnek ezt a hajlékát oly komorrá, ijesztővé építették,
14 7 |          X.-beliek.~A hegedűknek oly édesded hangjuk volt, mintha
15 7 |       nézzük, nézzük azt, amiért oly sok esztendő után Isten
16 8 |      kerékbe törjenek. - De Olga oly vidor volt, mint egy csirke.
17 11|          téli éjszakát, amelyben oly ritkán üt a toronyóra?~A
18 14|     hóesés megindult, és a házak oly ünnepélyesen felöltöztek,
19 14|        függ a falon, és az ágyak oly magosra vannak vetve, mintha
20 14| negyvenesztendős voltam, még nem oly cinikus, mint egy fegyenc,
21 14|   cinikus, mint egy fegyenc, sem oly romlott, mint egy éjszakai