Rész

 501 5 |                 Úgy gondoltam, hogy midőn a küszöböt átléptem, Hartvigné
 502 6 |              bolondság volt el nem utazni a városkából, gondoltam magamban
 503 6 |                  oly gondtalanul sétáltam a piacon, a falusi menyecskék
 504 6 |            gondtalanul sétáltam a piacon, a falusi menyecskék szoknyái
 505 6 |                   húga délután jelent meg a háznál, s háziasszonyom
 506 6 |                nem volna sok mondanivalóm a dologról. Sokkal egyszerűbb
 507 6 |                  hittem. Barna volt, mint a gond, hiszékeny, mint az
 508 6 |                szenzáció nélküli. Beszélt a menyasszonyi ingéről, öt
 509 6 |                   előtt meghalt férjéről, a fekete nagy kakasáról, amelyet
 510 6 |            keresztnevemen) fog szólítani, a kisvárosi unalomról. Engedékeny,
 511 6 |          jóasszony, aki nem tehet egyebet a jelen körülményei között.
 512 6 |          körülményei között. Bár nem volt a legjobb formájú - a kezén
 513 6 |                  volt a legjobb formájú - a kezén nagyon meglátszott,
 514 6 |                    hogy varróiskolát tart a városkában -, túlságosan
 515 6 |                 igen sok parfőmöt locsolt a fehérneműjére, mindamellett
 516 6 |              elhalt férje arcképe függött a nyakában - egy pepitaruhás,
 517 6 |         kisbajuszú, heptikás férfiú, akit a világon a legjobban szeretett.
 518 6 |           heptikás férfiú, akit a világon a legjobban szeretett. Korhely
 519 6 |                  papucsban szaladt borért a Három Rózsához, hogy férjének
 520 6 |                hogy férje nem tért vissza a temetőből az első éjszakán
 521 6 |                temetőből az első éjszakán a jó meleg ágyba, ahol kitárt
 522 6 |                Elment, mint egy ügyvédtől a kliens. Csupán annyi maradt
 523 6 |                 maradt meg emlékezetemben a szavaiból, hogy igen rossz
 524 6 |                 igen rossz véleménye volt a helybeli asszonyokról. Hartvignét
 525 6 |                eltökéltebben nézett volna a szemem közé. Halkan, elgondolkozva
 526 6 |            fütyörészgetett magában, amint a ruhásszekrény előtt foglalatoskodott.
 527 6 |                  mosollyal nyomta kezembe a kapukulcsot.~- Bármikor
 528 7 |                            Ünnepnap volt. A kalendáriomban hívogató
 529 7 |                  betűkkel volt megjelölve a nap, mintha ilyenkor mindenkinek
 530 7 |            szabadna inni és bővebben enni a fűszeres ételekből. A kalendáriomi
 531 7 |                enni a fűszeres ételekből. A kalendáriomi ünnepeknek
 532 7 |                   asszonyok örülnek. Több a tennivalójuk, a hajukból
 533 7 |             örülnek. Több a tennivalójuk, a hajukból nagyobb karikát
 534 7 |                   módon kalácsillata lesz a legkisebb háznak. Az ablakok
 535 7 |                 ablakok jobban fénylenek, a ház megmosakodni látszik,
 536 7 |                 cica.~"Szent Jeromosra és a többi szentekre... kezdtem (
 537 7 |                  hogy Jeromostól aggódnak a nők, miután a legműveltebb
 538 7 |         Jeromostól aggódnak a nők, miután a legműveltebb is csak keveset
 539 7 |                  hasonló nő nincsen ebben a városban" - mondtam zsoldoskatona
 540 7 |                   reggelizés után, miután a gyermekek a kismisére eltávoztak.~
 541 7 |                  után, miután a gyermekek a kismisére eltávoztak.~Hartvigné
 542 7 |                   kérően függesztette rám a szemét, amelyben ismét előbújt
 543 7 |                    amelyben ismét előbújt a bánat, mint kis fekete kutya
 544 7 |              bánat, mint kis fekete kutya a házikójából. S így szólt
 545 7 |                  házikójából. S így szólt a szem:~"Én jó teremtés vagyok,
 546 7 |                meggyógyulok. Nézzen körül a városban. Van itt elég,
 547 7 |                 most mind együtt láthatja a templomban az ünnepnapi
 548 7 |               utánam, s ha teheti, lépjen a hátam mögé a mise alatt.~
 549 7 |               teheti, lépjen a hátam mögé a mise alatt.~Beleegyeztem
 550 7 |                  mise alatt.~Beleegyeztem a tervbe, mert hisz úgysem
 551 7 |               szerint Szent Jánosnak volt a templom ajánlva azon régi
 552 7 |                azon régi emberektől, akik a hitnek ezt a hajlékát oly
 553 7 |             emberektől, akik a hitnek ezt a hajlékát oly komorrá, ijesztővé
 554 7 |                 valami örökös fenyegetést a bűnöző emberek ellen. Mennyivel
 555 7 |                   Mennyivel áhítatosabbak a szabadban tartott istentiszteletek
 556 7 |                  tartott istentiszteletek a templomiaknál! Búzaszentelő
 557 7 |                  gyönyörű ünnepén valóban a szív legmélyéről száll a
 558 7 |                  a szív legmélyéről száll a bárányfelhős ég felé a föld
 559 7 |              száll a bárányfelhős ég felé a föld népének fohászkodása.
 560 7 |                föld népének fohászkodása. A mezei virágok megannyi menyasszonyok,
 561 7 |               vőlegények, forrásszaga van a gyalogösvénynek, vidoran
 562 7 |             integetnek messzi tájak, mint a karinges pap karzati hallgatói.
 563 7 |           másvilág, ahol tavasz járja. De a templomokban én mindig csak
 564 7 |      Gyermekkoromban buzgón köszöntgettem a fekete arcú szenteknek,
 565 7 |              fekete arcú szenteknek, akik a túlvilágon iskolamestereim
 566 7 |             Féltem az oltárképektől, mint a halottak országától. Titkos
 567 7 |                  Titkos remegéssel dugtam a kezem a fekete szenteltvíz-tartóba,
 568 7 |                 remegéssel dugtam a kezem a fekete szenteltvíz-tartóba,
 569 7 |                   egy borzasztó rák, mert a gyónásnál elhallgattam némely
 570 7 |                 idegenkedéssel nézegettem a bús oltárokat, setétlő kórusokat,
 571 7 |            félhomályos sekrestyéket, ahol a papok a másvilággal érintkeznek.
 572 7 |                sekrestyéket, ahol a papok a másvilággal érintkeznek.
 573 7 |             érintkeznek. Szellemek laknak a misemondó-ruha ráncai között,
 574 7 |          misemondó-ruha ráncai között, és a sötét padsorok alatt az
 575 7 |                 ördög guggol, aki elkapja a lábát annak, aki nem imádkozik.
 576 7 |                 imádkozik. Vajon mi lehet a nagy oltárkép mögött? Talán
 577 7 |                  bolthajtásos terem, ahol a szentek, képek és szobrok
 578 7 |             egészen kisfiú voltam, amikor a papok neveltek, hajnalban
 579 7 |           felköltöttek. Megvallom, féltem a templomtól, miután gyermekkorom
 580 7 |                 meggyónatlan bűn terhelte a lelkiismeretemet. Csak volna
 581 7 |             barátságosabb, mint külsőleg. A szívet átdöfő villámhárítók,
 582 7 |                 toronyrovátkák, amelyeken a holdkórosok szeretnének
 583 7 |          holdkórosok szeretnének sétálni, a befalazott fülkék, ahol
 584 7 |                   örök reménytelenségben, a salétromos, nedves, szinte
 585 7 |                áztatott falak hiányzottak a templom belsejéből, de volt
 586 7 |                   látnivaló, ami megrázza a ritka templomjáró szívét.
 587 7 |                   az örök megsemmisülést, a vigasztalhatatlan búcsút
 588 7 |             visszavonhatatlanul lépkedett a bús nő az üreg felé. A szívverés
 589 7 |          lépkedett a bús nő az üreg felé. A szívverés megáll, ha elgondoljuk,
 590 7 |             üregben! Anyák sorsa: ez volt a szoborcsoport címe, és a
 591 7 |                  a szoborcsoport címe, és a bécsi udvari templom eredetije
 592 7 |        Mindenesetre távol helyezkedtem el a baljóslatú lyuktól.~Hát
 593 7 |                   baljóslatú lyuktól.~Hát a szent oltárképek tán megvigasztaltak?
 594 7 |                szemű arcok nézegettek alá a falakról, századok óta elfásult
 595 7 |                  óta elfásult Krisztusok, a földi élet asszonypanaszaitól
 596 7 |              vették el kedvemet végképpen a másvilágtól. E hűvös szentélyekben
 597 7 |             fohászkodni, mint azért, hogy a hempergő, őszinte élet minél
 598 7 |                  odakünn, az ajtón kívül. A másvilág, amint itt ábrázoltatik,
 599 7 |        ábrázoltatik, csak arról győzi meg a látogatót, hogy a szentté
 600 7 |               győzi meg a látogatót, hogy a szentté válottak tovább
 601 7 |                  is viselik fájdalmaikat, a mártírok töviskoronájukat.
 602 7 |                  Semmi sem változik, csak a sír lesz napról napra hidegebb
 603 7 |                   napról napra hidegebb s a kő súlyosabb.~Ijedten félreléptem
 604 7 |                 életében e régi polgárnak a sekrestyésekkel, amíg itt
 605 7 |                   helyet adtak neki!~Most a kóruson megzendültek a hegedűk,
 606 7 |               Most a kóruson megzendültek a hegedűk, a hárfák, dobok
 607 7 |                   megzendültek a hegedűk, a hárfák, dobok és női hangok.
 608 7 |              nagyon büszkék az X.-beliek.~A hegedűknek oly édesded hangjuk
 609 7 |                 az öreg Úristen hallgatná a zenészek játékát. A hárfák
 610 7 |             hallgatná a zenészek játékát. A hárfák a bárányfelhőkön
 611 7 |                zenészek játékát. A hárfák a bárányfelhőkön üldögélő,
 612 7 |            angyalokat vélték elbájolni. S a nők, akikből egy kalapka
 613 7 |                fogolyszárnyacska látszott a kórus mellvédjei mögött,
 614 7 |           csengőbb lelkesedéssel, ha maga a kassai püspök szolgálja
 615 7 |                   gyönyörű énekeken, mint a vén bűnös ártatlan gyermekkorán.
 616 7 |                lenni s odafent harangozni a toronyban!~De nézzük, nézzük
 617 7 |              hajlékába vittek lépteim. Én a mai szent misén az oszlopok
 618 7 |              ördög szerepét játszom, mert a véletlen így osztotta ki...
 619 7 |                   és arccal állhatnék fel a szószékre, hogy a paráználkodás
 620 7 |           állhatnék fel a szószékre, hogy a paráználkodás fertelmességéről
 621 7 |                kell, hogy fel ne ismerjen a harangozó, midőn bojtos,
 622 7 |              bojtos, csengős papzsákjával a hívők feje körül lebeg.
 623 7 |                   Mily örömmel nyúl kezem a zsebbe, hogy némi aprópénzzel
 624 7 |             megváltsam itt mulatozásomat!~A templom már megtelt. A férfiak
 625 7 |                    A templom már megtelt. A férfiak hátul álltak, aggodalmasan
 626 7 |                nagy bajban lennének. Ezek a hímnemű imádságok a mindennapi
 627 7 |                  Ezek a hímnemű imádságok a mindennapi gondok szarufáin,
 628 7 |                 gerendázatain kúsznak fel a magosba. Ha belenéznénk
 629 7 |               pipacsra. De amott, feljebb a hajóban, ahol a nők foglalnak
 630 7 |                   feljebb a hajóban, ahol a nők foglalnak helyet a padsarokban,
 631 7 |               ahol a nők foglalnak helyet a padsarokban, mint a vetőkártyák,
 632 7 |                helyet a padsarokban, mint a vetőkártyák, fiatal mellett
 633 7 |                  kövérre lottyant nénikék a fiatal nők rozmaringszagú
 634 7 |               észre, hogy helyőrség volna a városkában; több fiatal
 635 7 |               engem nevezzenek szamárnak.~A női szemek mind le vannak
 636 7 |           templomban vagyunk. Nagy iskola a vallás, mindenki elcsendesül
 637 7 |       gonoszságával, amint helyet foglalt a padsorban. A fényesre simított
 638 7 |               helyet foglalt a padsorban. A fényesre simított deszkákon,
 639 7 |              fényesre simított deszkákon, a kopott lyukas térdeplőkön,
 640 7 |              könyöklőkön így helyezkednek a női testek már évszázadok
 641 7 |                testek már évszázadok óta. A holtak kihűlt helyén vérmes
 642 7 |                 új lámpások villannak meg a félhomályban. Jönnek-mennek
 643 7 |               egyik esztendőben úgy, mint a másikban. Egyik sem hoz
 644 7 |                  olyan gondolatot magával a templomba, amelynek ne lett
 645 7 |                 sárkányölő izmaitól, mert a múlt héten álmodtak egy
 646 7 |                már az anyátok is álmodott a Szent György lovával, mégis
 647 7 |                  öregasszony lett belőle. A kisvárosi varázsló, aki
 648 7 |                   óta hasonló álmokat lát a nők lelkében. Vajon miért
 649 7 |       porszemecskék táncoltak volna felém a szemsugárban. Aztán bezáródott
 650 7 |                 orrú elbizakodott állú és a fül mellett nagyravágyóan
 651 7 |                   leány vagy asszony volt a légyszem tulajdonosa.~Megböktem
 652 7 |           Megböktem Hartvigné vállát, aki a hajó közepén az utolsó padsorban
 653 7 |                   fekete hajak környezték a kreolarcot; kékes bajuszka
 654 7 |               kíváncsi ifjúság: ez maradt a leányról emlékezetemben.~
 655 7 |                  ismerkedett meg. Mielőtt a pap kivette volna az Oltári
 656 7 |                 ahol csak rosszban törtem a fejem.~*~
 657 8 |                előszobában, miután Olga - a mézeskalács-arcú leány -
 658 8 |              tőlem. Mind bátrabban nézett a szemembe.~- A hét végén
 659 8 |            bátrabban nézett a szemembe.~- A hét végén megjön az uram -
 660 8 |                ember az én férjem, akinek a kisujja többet ér...~- Jól
 661 8 |                azok az asszonyok dicsérik a férjüket, akik vétkeztek.)~
 662 8 |           férjüket, akik vétkeztek.)~Amíg a ködben csavarogtam, a házárnyakat
 663 8 |                Amíg a ködben csavarogtam, a házárnyakat nézegettem,
 664 8 |                találtam. Mi is volt rajta a feltűnő? Igen, olyan hevesen
 665 8 |                   Bandi". Vigyázott, hogy a fehérneműje ne gyűrődjék,
 666 8 |           egyszerre megnyílik, és beállít a szobába az egész magisztrátus,
 667 8 |            szobába az egész magisztrátus, a polgármester vastag ezüstlánccal
 668 8 |          polgármester vastag ezüstlánccal a nyakában, a város gombos
 669 8 |                  ezüstlánccal a nyakában, a város gombos pálcájával
 670 8 |                   város gombos pálcájával a kezében; nagy, bohóc-pápaszemmel
 671 8 |                   nagy, bohóc-pápaszemmel a nótárius; komor, álomképekből
 672 8 |              akiktől mindig féltem, mióta a városkában gonoszkodtam.
 673 8 |              vállig érő haját szétseprik, a piacra korbácsolják, ahol
 674 8 |                korbácsolják, ahol már áll a hasábfákból való máglya,
 675 8 |                   Nem soká kellett várnom a találkozásra. Amint kifordultam
 676 8 |           találkozásra. Amint kifordultam a piacra, viháncoló, kacagó
 677 8 |             kacagó leányokkal találkoztam a ködben.~Igaz, hogy farsang
 678 8 |                  farsang már elkezdődött, a kocsmákban dudások lesték
 679 8 |                 kocsmákban dudások lesték a vendéget, az Arany Csillag
 680 8 |                bált hirdetett, de ezeknek a leányoknak olyan jókedvük
 681 8 |                 megbolondulni mindenkinek a kulcsos városokban. Ilyenkor
 682 8 |                 Ilyenkor fogamzottak azok a gyermekek, akikből későbbi
 683 8 |                 piros arcú rablók váltak; a bor összefolyt a földön
 684 8 |                  váltak; a bor összefolyt a földön a katonák és a polgárok
 685 8 |                   bor összefolyt a földön a katonák és a polgárok vérével,
 686 8 |          összefolyt a földön a katonák és a polgárok vérével, és a szegény
 687 8 |                 és a polgárok vérével, és a szegény asszonyok nem tudták,
 688 8 |         baziliszkuszt vagy ikret hoznak-e a világra?~A ködben úgy suhantak
 689 8 |                 ikret hoznak-e a világra?~A ködben úgy suhantak el mellettem
 690 8 |                 úgy suhantak el mellettem a leányok, mint a csengettyűk
 691 8 |                 mellettem a leányok, mint a csengettyűk hangjai.~Hárman
 692 8 |            nagymamás kendőjét, de feltűnt a foghíjas, fekete lány kagylófényű
 693 8 |                  gallérjába (à la Mikádó; a régi divat szerint) burkolózott,
 694 8 |        megtetszett hódolatom, és elpirult a pisze orra. Zavartan megállt,
 695 8 |                   megállt, mint színpadon a kezdő színésznő; végül,
 696 8 |              kezdő színésznő; végül, hogy a barátnők előtt tekintélyt
 697 8 |           kérdezte:~- Hol járt, mióta van a városban?...~Úgy hangzott
 698 8 |                     Úgy hangzott ez, mint a haragszomrád játék kérdései
 699 8 |          kedvemben - amilyen üres lelkűek a férfiak a szerelmi délutánok
 700 8 |            amilyen üres lelkűek a férfiak a szerelmi délutánok után -
 701 8 |                  kedvem szóba állni ezzel a tudatlan vidéki kisasszonnyal?~-
 702 8 |            kisasszonnyal?~- És barátnője? A fekete hölgy, hogy van?~
 703 8 |                 nyomban kiáltozni kezdett a félhomályban, esti füstben
 704 8 |              Gyöngytyúk módjára rikoltott a leány, az én képzeletemben
 705 8 |                 mintha most gyújtanák meg a gyertyákat Isten Báránya
 706 8 |           gyertyákat Isten Báránya körül. A szűk, pinceszagú utcán még
 707 8 |           fiatalkori hangulat: - Eszténa!~A ködből végzetesen bontakozott
 708 8 |                 végzetesen bontakozott ki a fehér-fekete arcocska, mint
 709 8 |                Hosszan megpihentek rajtam a baljóslatú szemek, mintha
 710 8 |                 baljóslatú szemek, mintha a lepkét néznék, amelynek
 711 8 |           szárnyacskáit világosan éreztem a homlokomon. Mély, szenvedélyes,
 712 8 |                    szólt Olga, megérintve a karomat, s én lassan visszatértem
 713 8 |                  s én lassan visszatértem a messzi városból, ahol füstölők,
 714 8 |                 az ereklyét hordják körül a városban a papok, és mozsarak
 715 8 |                  hordják körül a városban a papok, és mozsarak durrognak
 716 8 |              papok, és mozsarak durrognak a piacon.~Kezet fogtam a lánnyal,
 717 8 |          durrognak a piacon.~Kezet fogtam a lánnyal, aztán egész este
 718 8 |            kelepelő jókedvvel sétálgattam a magános folyóparton. Csak
 719 8 |               vettem észre, hogy havazik, a köd felszállt, és a hóesésen
 720 8 |              havazik, a köd felszállt, és a hóesésen át halott arcával
 721 8 |                hóesésen át halott arcával a hold bámult le a városkára.
 722 8 |                  arcával a hold bámult le a városkára. Ha tudtam volna,
 723 9 |               várja, mikor üt tizenkettőt a toronyóra. A nők meguntak;
 724 9 |                  tizenkettőt a toronyóra. A nők meguntak; mint régi
 725 9 |               mintha kifutni akarna onnan a szó. Inkább magának mondta,
 726 9 |                  örökre kiadtam az útját. A szemtelen egy barátnőjével
 727 9 |                   be délután, elfoglalták a szobát, s ígérték, hogy
 728 9 |                   majd megvárják az urat. A leány a képes albumot mutogatta
 729 9 |                megvárják az urat. A leány a képes albumot mutogatta
 730 9 |                   képes albumot mutogatta a barátnőjének, úgy viselkedett,
 731 9 |                  akart vetkőzni. Kitettem a szűrüket.~Hartvigné olyan
 732 9 |                  cigánykacsával.~Bementem a szobámba, és óra hosszáig
 733 9 |                    és óra hosszáig néztem a plafonra. Felugrottam, midőn
 734 9 |          Felugrottam, midőn besötétedett, a térdemre ütöttem, s nagyon
 735 9 |            sajnáltam, hogy elmulasztottam a délutánt. Akkor még nem
 736 10|                magam, különösen óvakodtam a lelki felindulásoktól, mert
 737 10|              öntöttek belém; még kerültem a rossz arcú embereket is,
 738 10|               között élni! Rájöttem, hogy a papok élnek legtovább, akik
 739 10|                   kézzel, nyugodtan nézik a kalendáriomi napok múlását.~
 740 10|            könyvben olvasnám. Legyintenék a kezemmel, ha valaki elbeszélné.
 741 10|                 Pedig már akkor kezdődött a baj, amikor Eszténát a templomban
 742 10|          kezdődött a baj, amikor Eszténát a templomban megpillantottam.
 743 10|            barátnője rábeszélésére eljött a lakásomra, amikor nem voltam
 744 10|                 amikor nem voltam otthon. A lányok kíváncsiak, nem mérik
 745 10|                tetteiket, mert járatlanok a dolgokban. És azon sem csodálkoztam,
 746 10|                   megismerkedtem egy este a helybeli lapszerkesztővel,
 747 10|                  költőnek mutatkozott be. A fiatal vidéki hírlapírók
 748 10|           hírlapírók többnyire ellenségei a társadalmi rendnek, mert
 749 10|                 mert atyafiságot tartanak a vándorszínészekkel. Rendetlen
 750 10|                  különbnek hiszik magukat a polgárnál. Elérhetetlenségekről
 751 10|          Elérhetetlenségekről álmodoznak. A mellbetegség, vérbaj, lelki
 752 10|                vérbaj, lelki abnormitások a cimboráik. Amíg benő a fejük
 753 10|       abnormitások a cimboráik. Amíg benő a fejük lágya, és komolyan
 754 10|                belőlük, amint megbékültek a társadalommal. Szikrai úr
 755 10|                 társadalommal. Szikrai úr a legelején volt a dolgoknak,
 756 10|               Szikrai úr a legelején volt a dolgoknak, mert még avval
 757 10|                  regényen dolgozik, amely a polgárság erkölcsi életét
 758 10|               tárgyalja. Majd ő bevilágít a hálószobákba, leleplezi
 759 10|                   hálószobákba, leleplezi a templomatyákat, megírja
 760 10|                   templomatyákat, megírja a szentkép-arcú, házikenyér-illatú
 761 10|            házikenyér-illatú asszonyoknak a paráznaságát.~- És a kisasszonyok,
 762 10|         asszonyoknak a paráznaságát.~- És a kisasszonyok, uram, már
 763 10|                   éves korukban elszöknek a Bujdosra, ahol a helybeli
 764 10|                elszöknek a Bujdosra, ahol a helybeli fiatalság a szerelmi
 765 10|                 ahol a helybeli fiatalság a szerelmi ügyeit lebonyolítja.
 766 10|              tudna mesélni gyermekkoráról a nőknek, akiknek napjainkban
 767 10|                   már előre nevet magában a polgárok felháborodásán.~-
 768 10|                ben. Úgysem tesz jót nekem a helybeli víz.~Szikrai úr
 769 10|       vénasszonyok egykori kalandjaiba... A serház ablakán át megpillantottam
 770 10|                 siető kis lábaival átment a piacon a ropogós délutánban.~-
 771 10|                  lábaival átment a piacon a ropogós délutánban.~- Hát
 772 10|                egyetlen tisztességes lány a városban - felelt Szikrai
 773 10|             Nepomuki szobra mellett, ahol a fedett híd vitt át a folyócskán.~
 774 10|                 ahol a fedett híd vitt át a folyócskán.~Szikrai úr természetesen
 775 10|                   arca lassan gyulladt ki a bor hatása alatt, ilyenkor
 776 10|             monoklit tett fel, amelyen át a levegőbe bámult. Tudta,
 777 10|                  bort, merre kell keresni a fokhagymás pirítóst, citromos
 778 10|                  létére nem kerülhette el a városka egyetlen hoteljét,
 779 10|                   legelsőnek érkeznek meg a pesti hírek. Gondoltam,
 780 10|              hírek. Gondoltam, hogy ennek a kutyahűségű szemű, félbolond
 781 10|                 kis tekintélye van azokon a helyeken, amelyek részint
 782 10|                Arany Kalapácshoz, részben a Zöld Fához voltak címezve.~
 783 10|                  egy fukar öregasszonynak a lánya, saját házukban laknak
 784 10|              lánya, saját házukban laknak a folyón túl, Eszténa atyja
 785 10|                   pénze, de minden garast a fogához ver, sajnálja a
 786 10|                   a fogához ver, sajnálja a vendégektől az uzsonnát...~-
 787 10|                        Majd elvezetem önt a Rienzihez, ha nincs kifogása.
 788 10|             kifogása. Itt minden úriember a Rienzihez jár. Az egyetlen
 789 10|                 egy gyanús kis házba vitt a folyó túlsó partjára, ahol
 790 10|              külsejű hölgy cigarettázott. A hasonló idejét múlt hölgyek
 791 10|               előkelő dáma volt.~- Rokona a pesti Rienzinek? - kérdeztem,
 792 10|               években megadóan mosolygott a Kékmacska színpadán.~- Ó,
 793 10|                   nem - felelt füstölögve a dáma. - Én régebben vagyok
 794 10|                Egy pohár vizet kértem, és a tálca szélére egy húszfrankos
 795 10|              hordtam.~Ezután elbúcsúztunk a gyanús háztól, amelynek
 796 10|            magasztalásából nem fogyott ki a szerkesztő. Beszélt egy
 797 10|                   soha többé nem lépem át a rossz szagú házikó küszöbét.~
 798 10|              Hidegen és gúnyosan mustrált a szempillái alól, miközben
 799 10|                 szempillái alól, miközben a kistermetű, nagybajuszú,
 800 10|                politikai helyzetét. H. úr a haját a füle mellől fésülte
 801 10|                  helyzetét. H. úr a haját a füle mellől fésülte kopasz
 802 10|               fésülte kopasz fejtetőjére. A szőkés hajszálak egymáshoz
 803 10|                  van?~Azonban keserű volt a szám íze, és borongós a
 804 10|                   a szám íze, és borongós a kedvem, amikor vége volt
 805 10|                  kedvem, amikor vége volt a diskurzusnak. Szokatlan
 806 10|                 Ezentúl alig tartózkodtam a lakásomon. Szikrai úr azt
 807 10|               élhetek. Kijelentette, hogy a vesémbe, a májamba, a hasamba
 808 10|             Kijelentette, hogy a vesémbe, a májamba, a hasamba lát,
 809 10|                hogy a vesémbe, a májamba, a hasamba lát, mert éles szeme
 810 11|                                           A fedett hídon lestem Eszténát.~
 811 11|               hogy már hányszor figyeltem a mutató közömbös sétáját,
 812 11|                  női lábak kopogtak felém a messzeségből... De akkor
 813 11|              vígabb ember voltam. Örültem a hidak alatt futó folyóknak.
 814 11|               hidak alatt futó folyóknak. A girbegurba utcák rongyos
 815 11|               fehérneműin fehérlő napnak. A varrógép berregésének. Az
 816 11|                  álló cserepesvirágoknak. A találka titokszerűségének.
 817 11|                   láb megérkezik, amelyet a sors erre az útjára küld.
 818 11|                 alakjának fel kell tűnni, a szent pedig olyan jóízűen
 819 11|                   nagyon meg van elégedve a világ sorjával.~A hídon
 820 11|                elégedve a világ sorjával.~A hídon ablak volt, ahonnan
 821 11|                 hídon ablak volt, ahonnan a lékre lehetett látni. A
 822 11|                   a lékre lehetett látni. A lék is ablak, a folyó ablaka,
 823 11|           lehetett látni. A lék is ablak, a folyó ablaka, amelyen át
 824 11|                  folyó ablaka, amelyen át a szakadatlanul menő víz,
 825 11|                  örök mozdony kipillongat a napvilágra, midőn a jég
 826 11|           kipillongat a napvilágra, midőn a jég boltozata alatt, a setétségben
 827 11|              midőn a jég boltozata alatt, a setétségben utazik. A halak
 828 11|              alatt, a setétségben utazik. A halak csodálkoznak a torony
 829 11|              utazik. A halak csodálkoznak a torony árnyékán, amely téli
 830 11|               árnyékán, amely téli délben a lékre vetődik. A hídon emberek
 831 11|                   délben a lékre vetődik. A hídon emberek és szekerek
 832 11|                   és szekerek alatt ropog a fagyos padló: másvilági
 833 11|              másvilági munkájukat, míg ők a víz setétségében tovább
 834 11|                  városok, más lékek felé.~A hídon már alig járt valaki,
 835 11|                 valaki, mert alkonyodott. A városka végképpen elszomorodott,
 836 11|                 volna eddigi vidámságait. A kimondhatatlanul bús unalom
 837 11|                bús unalom köde füstölgött a háztetők felett. Az ablakokból
 838 11|                 még nem halt meg mindenki a városban. De mit csinálhatnak
 839 11|                  üldögélnek, belebámulnak a semmibe, vagy liliputi terveiket
 840 11|           játékházikóik mellé felállítják a fenyőfácskákat...~Mi lehet
 841 11|                tartja az emberekben, hogy a magányos, bús téli estéket
 842 11|                 midőn az ablakokra ráfagy a hó, a sötétség a sírok setétje,
 843 11|                 az ablakokra ráfagy a hó, a sötétség a sírok setétje,
 844 11|                   ráfagy a hó, a sötétség a sírok setétje, az ágy hasonlít
 845 11|                  setétje, az ágy hasonlít a koporsóhoz és csak fekszik
 846 11|                  álmát alvó légy pottyant a plafonról az orrára...?
 847 11|                   Mi lehet, ami kedvet ád a holnap céltalan megvárásához?
 848 11|                 esküvő vagy halál, aminek a kedvéért érdemes végighánykódni
 849 11|           kedvéért érdemes végighánykódni a keserves hosszú téli éjszakát,
 850 11|                    amelyben oly ritkán üt a toronyóra?~A szomorúság
 851 11|                oly ritkán üt a toronyóra?~A szomorúság úgy keringett
 852 11|                keringett körülöttem, mint a varjak az imént a torony
 853 11|                    mint a varjak az imént a torony körül. Nem, nem vagyok
 854 11|                körül. Nem, nem vagyok már a régi hiszékeny ember, aki
 855 11|                szokott elképzelni. Hosszú a téli este s iszonyatos a
 856 11|                  a téli este s iszonyatos a magány. Milyen boldogság
 857 11|                   vidám vásárosok között, a kupé sarkában fél szemmel
 858 11|                  Eszténát.~De másnap újra a hídon próbálgattam a mozgó
 859 11|                 újra a hídon próbálgattam a mozgó deszkákat, a gondolataimban
 860 11|           próbálgattam a mozgó deszkákat, a gondolataimban kicsattanó
 861 11|            borissza fejedelmek közelegtek a téli estében, akik feleségül
 862 11|                első csinos leányt, akivel a város kapujánál találkoznak,
 863 11|              találkoznak, kivilágíttatják a Szent János-templomot, s
 864 11|        megesküsznek, hogy el ne mulasszák a nászéjszakát; potrohos polgárőrök
 865 11|         nászéjszakát; potrohos polgárőrök a sarokba támasztják lándzsáikat,
 866 11|                köntöseikben kockát vetnek a Baknál, lázsiásra vagy asszonyra,
 867 11|                 füstölthús- vagy serszagú a bajuszuk, szőrrel bevont
 868 11|             mellükön örömmel pihennek meg a szűzek. Vidám voltam, és
 869 11|                  szűzek. Vidám voltam, és a rejtekajtókra gondoltam,
 870 11|                 vállalkozó lovag vetődött a városba. Az öregasszonyokat
 871 11|    öregasszonyokat nevetve égették meg, s a vasrácsok közül kinyújtották
 872 11|              vasrácsok közül kinyújtották a lányok a kezüket. Csak a
 873 11|               közül kinyújtották a lányok a kezüket. Csak a szerelem
 874 11|                  a lányok a kezüket. Csak a szerelem és a bor mulattatja
 875 11|               kezüket. Csak a szerelem és a bor mulattatja az embert.~
 876 11|                 nem késett, úgy repült be a híd sötétségébe, mint egy
 877 11|                 kitisztult az ég, feljött a hold, az ereszről lezuhant
 878 11|                hold, az ereszről lezuhant a hó, s én azt hittem, hogy
 879 11|               függesztette az ablakra, és a hold eltűnt, léptek többé
 880 11|             másodszor vártam meg Eszténát a hídnál (egy találkozót elmulasztva),
 881 11|                   De azért mégis sikerült a házaknak úgy megvénülni,
 882 11|                meggörbesztett háttal állt a háztetőn, mintha egy régi
 883 11|                  fiatalt nemigen lehetett a lépcsős kanálishangú utcákon
 884 11|             kanálishangú utcákon találni, a vénasszonyok a házak belsejében
 885 11|                   találni, a vénasszonyok a házak belsejében a tűzbe
 886 11|           vénasszonyok a házak belsejében a tűzbe néznek, s arra gondolnak,
 887 11|               mint elvarázsolt szellemek. A szatócsnál jóízűen világított
 888 11|             szatócsnál jóízűen világított a petróleumlámpás, a mozgó
 889 11|             világított a petróleumlámpás, a mozgó életet jelentette
 890 11|                   mozgó életet jelentette a kopott pult és az örökké
 891 11|                 sírt, mint egy gyermek... A bástyára sikamlós, fagyos
 892 11|             Mennyi mindent tudott Eszténa a babonákról, a jó és rossz
 893 11|              tudott Eszténa a babonákról, a jó és rossz szerencséről,
 894 11|                 jó és rossz szerencséről, a betegségről s a halálról!
 895 11|             szerencséről, a betegségről s a halálról! Sokáig, sokáig
 896 11|          igénytelen mosolyát, amely abból a korszakból látszott engem
 897 11|                  amikor még nem járták be a legyek a zsebkendőt, amellyel
 898 11|                még nem járták be a legyek a zsebkendőt, amellyel szívem
 899 11|                  hogy titkos ismerőse van a városban, akiről senki sem
 900 11|              személyem hirtelen megjelent a kártyasorban. "Előkelő,
 901 11|               ujjait, hogy el ne tévessze a következő kártyákat.~- Hát
 902 11|                következő kártyákat.~- Hát a temetőben járt már, uram?
 903 11|                 temetőben járt már, uram? A temető a mi színházunk,
 904 11|                  járt már, uram? A temető a mi színházunk, társas összejövetelünk,
 905 11|                Szép időben minden délután a temetőbe megyünk az anyámmal,
 906 11|                hét, hogy fel ne keresnénk a sírokat, amelyekben barátaink
 907 11|                  egyszer elmegyünk ketten a temetőbe, és ön, uram, mindig
 908 11|                   Nekünk már előre megvan a sírhelyünk, majd keresünk
 909 11|               lakója. Mi nagyon szeretjük a halottakat. Ha valaki meghal
 910 11|              halottakat. Ha valaki meghal a városban, aki csak félig-meddig
 911 11|             félig-meddig ismerősünk volt, a mama és én virrasztunk nála
 912 11|              gazdaghoz egyformán megyünk. A háznál, ahol halott van,
 913 11|                szállnak, türelmesek, mert a halott türelemre inti őket.
 914 11|               imádságokat tud, mint senki a városban.~Máskor meg ezt
 915 11|                meg ezt mesélgette Eszténa a bástyafal tövében: - Az
 916 11|                Fitkonideszné hozott engem a világra, s miután még akkor
 917 11|               csak később szánta rá magát a házasságra, ezért még ma
 918 11|                    Fitkonideszné vállalta a keresztanyaságomat is. Tetőtől
 919 11|             kijelentette, hogy ha vétenék a testi tisztaság ellen, vele
 920 11|          tisztaság ellen, vele gyűlne meg a bajom, ami, uram, egyenlő
 921 11|                  ami, uram, egyenlő lehet a halállal. Elegendő, mondja
 922 11|                  esztendeig nem járhatott a templomba, amíg atyám az
 923 11|               anyám ballépését elfelejtse a világ. Könnyen megtörténhetett
 924 11|                    hogy anyámat lefejezik a város piacán, ha ugyan ismeri
 925 11|               Mondtam, hogy hallottam azt a szomorú történetet, de nem
 926 11|                kell mindent elhinni, amit a költők kitalálnak. Nagyon
 927 11|               gyereke, aki sohasem jutott a vesztőhelyre. Egyiket-másikat
 928 11|             önfeláldozás és jóság: s ezen a réven csodatett mutatja
 929 11|              nemes, hogy hozzá foghatóról a bibliában sem olvastam.
 930 11|                   bibliában sem olvastam. A naptárnak minden ünnepét,
 931 11|                hogy milyen misét mondanak a Szent János-templomban -
 932 11|               együtt mondja az áldozárral a latin imádságokat. - A vezeklés
 933 11|         áldozárral a latin imádságokat. - A vezeklés éveiben szolgáló
 934 11|                  Akkor veszítettem el ezt a fogamat. Az anyám a Csodatévő
 935 11|                   ezt a fogamat. Az anyám a Csodatévő lábaihoz tette
 936 11|                  Csodatévő lábaihoz tette a fogat, s azért imádkozott,
 937 11|              legyek szép, békén hagyjanak a férfiak.~Midőn egyszer hazafelé
 938 11|             mentünk, Eszténa megmutogatta a házakat, amelyekben gyermekkorában
 939 11|                követtek el, részeges volt a férfi, vagy káromkodtak,
 940 11|         káromkodtak, pénteken húst ettek, a nők többet mosolyogtak férfiakra,
 941 11|             szeretkeztek. Amíg végre most a maguk házában laknak, amelyet
 942 11|            kapitánytól vásároltak, miután a házat egy baráttal kifüstöltették.~
 943 11|                  baráttal kifüstöltették.~A legtovább a Halál házában
 944 11|               kifüstöltették.~A legtovább a Halál házában laktak, mert
 945 11|                Halál házában laktak, mert a Halál sohasem szólt hangosan,
 946 11|            lépéseit hallották eltávolodni a házból, akkor mindig meghalt
 947 11|               akkor mindig meghalt valaki a városban. A Halál egyébként
 948 11|                meghalt valaki a városban. A Halál egyébként egy bús
 949 11|             vásárolt volna senki gyertyát a veszett hírű, szomorú embertől.
 950 11|                   hírű, szomorú embertől. A vásárokról néha úgy jött
 951 11|            egyetlen gyertyát sem adott el a vevőknek. Akit a Halál megcsókolt,
 952 11|                 adott el a vevőknek. Akit a Halál megcsókolt, az mind
 953 11|                  vagy jóbarát. Szelinkai, a mézeskalácsos, midőn részeg
 954 11|             útszéli csárdában csókolózott a gyertyaöntővel. Kijózanodva,
 955 11|                   s amint erőt vett rajta a betegség, a korcsmából mindig
 956 11|               erőt vett rajta a betegség, a korcsmából mindig a Halál
 957 11|             betegség, a korcsmából mindig a Halál ablaka alá járt könyörögni,
 958 11|                odalent Szelinkai rúgdalja a kaput. "Nem, nem akarok
 959 11|               segíts!" - ordította, sírta a mézeskalácsos. S miután
 960 11|               Mihály napjáig nem halt meg a mézeskalácsos, hanem napról
 961 11|                   napról napra üvöltözött a ház előtt, Eszténáék elköltöztek
 962 11|              előtt, Eszténáék elköltöztek a csendes, bűntelen házból,
 963 11|          éldegéltek.~- És ti nem féltetek a Haláltól? - kérdem Eszténát,
 964 11|                    kérdem Eszténát, midőn a búskomoly házikó előtt elhaladtunk,
 965 11|             mosolygott:~- Mi jól ismerjük a halált. Az anyám néha szokott
 966 11|           éjszakákon, midőn betér hozzánk a zivatar elől, és a konyhában
 967 11|                hozzánk a zivatar elől, és a konyhában meleg bort iszik.
 968 11|               meleg bort iszik. Ó, nem ám a gyertyaöntő a halál, amint
 969 11|                   Ó, nem ám a gyertyaöntő a halál, amint az emberek
 970 11|                  amint az emberek hiszik. A halál más valaki...~- Te
 971 11|                   Darab ideig vonakodott, a földre sütötte a szemét,
 972 11|              vonakodott, a földre sütötte a szemét, és nagyon küszködött
 973 11|                   lehajtott fejjel ballag a házak fala mellett. Szurokszínű
 974 11|                   tétován, szomorúan néz, a haja sima, mint a kutya
 975 11|          szomorúan néz, a haja sima, mint a kutya szőre, egy piros zsebkendővel
 976 11|       zsebkendővel letakart kalitkát visz a kezében. Abban hordja el
 977 11|                  kezében. Abban hordja el a lelkeket, mint a cinkéket!~
 978 11|                hordja el a lelkeket, mint a cinkéket!~Megvallom, nagyon
 979 11|                elkomorodott az arca, mint a siralomházban.~Majd ismét
 980 11|                  Semmiben sem különbözött a ház a többi vén óvárosi
 981 11|            Semmiben sem különbözött a ház a többi vén óvárosi házaktól,
 982 11|          ablakszárnyai úgy remegtek, mint a csókák szárnyai, mielőtt
 983 11|           szárnyai, mielőtt elrepülnének; a sötét, mély kapualjban alattomos
 984 11|                   itt, amilyet hajdanában a postakocsisok viseltek.
 985 11|             Káposztafejek voltak felrakva a polcra, amelyek a félhomályban
 986 11|                felrakva a polcra, amelyek a félhomályban úgy tűntek
 987 11|         félhomályban úgy tűntek fel, mint a hóhér gyűjteménye. Faggyúgyertya
 988 11|                  szaga váltakozott.~Ebben a kapualjban töltöttünk boldog
 989 11|             perceket.~Eszténa felszökkent a régi kocsira. Ruháját kisimította
 990 11|              kezébe, s halkan csettintett a láthatatlan lovaknak.~-
 991 11|                   és sokszor megcsókoltam a leányka száját, amelynek
 992 11|             amelynek olyan íze volt, mint a francia pezsgőnek.~Néhány
 993 11|                hogy szívem fölött viselem a hajkoszorút.~*~
 994 12|                 hosszant függesztette rám a szemét, midőn a kávéscsészét
 995 12|          függesztette rám a szemét, midőn a kávéscsészét a szájához
 996 12|              szemét, midőn a kávéscsészét a szájához emelte:~- Jól mulat
 997 12|       alattomossággal, amellyel Hartvigné a kérdést feltette. Csak céltalan
 998 12|                 meddig élek még így, hogy a déli harangszó megváltásként
 999 12|                 fölött, mert már vége van a nap felének? A szomorú,
1000 12|                   vége van a nap felének? A szomorú, lovagló árnyak