Rész

1001 12|                véget egy pisztolylövéssel a céltalan napoknak? Miért
1002 12|             napoknak? Miért nem megyek ki a káposztáshordóból a villámfényes
1003 12|             megyek ki a káposztáshordóból a villámfényes éjszakába?~
1004 12|               távoztam. Úgy látszik, hogy a melankolikus emberek közé
1005 12|        örvendezzenek. Így nagy szomorúság a világ. Ha néha fejünkre
1006 12|           csodálkozunk, hogy nem kő esett a kalapunkra, hiszen boldogok
1007 12|                 le ebédelni, hátrahajtják a fejüket, s kinyitják a torkukat
1008 12|       hátrahajtják a fejüket, s kinyitják a torkukat az ital előtt,
1009 12|              szeretkeznek, mint kutyák, s a következő utcasarkon már
1010 12|                   tegnap.~Régebbi években a Pannoniába jártam ebédelni,
1011 12|              férfiú volt az illető. Amint a levest kanalazta, és az
1012 12|           kanalazta, és az utolsó cseppet a felemelt tányérból a kanálba
1013 12|              cseppet a felemelt tányérból a kanálba öntötte - már felvidultam.
1014 12|                    már felvidultam. Amint a pecsenyét sózta, paprikázta,
1015 12|              pecsenyét sózta, paprikázta, a tányérját keverte, a száját
1016 12|          paprikázta, a tányérját keverte, a száját megtömte, a kenyeret
1017 12|               keverte, a száját megtömte, a kenyeret szelte, a salátát
1018 12|              megtömte, a kenyeret szelte, a salátát aggodalmasan szemlélgette,
1019 12|                aggodalmasan szemlélgette, a bort csettintve kortyolgatta,
1020 12|                  csettintve kortyolgatta, a fenyőfát dárda módjára a
1021 12|                  a fenyőfát dárda módjára a foga közé döfte, a kis tésztaporciókat
1022 12|                módjára a foga közé döfte, a kis tésztaporciókat jobbról-balról
1023 12|         jobbról-balról megnézegette, mint a kandúr az egeret, mielőtt
1024 12|           kétszer-háromszor megtörölgette a száját, alaposan leverte
1025 12|                  száját, alaposan leverte a morzsát fehér mosómellényéről,
1026 12|              távolságba tologatva magától a sótartót, a paprikás üveget,
1027 12|             tologatva magától a sótartót, a paprikás üveget, a mustárokat,
1028 12|              sótartót, a paprikás üveget, a mustárokat, az ecetet, olajat,
1029 12|            mustárokat, az ecetet, olajat, a borsot, a levesízelítő folyadékot,
1030 12|                 ecetet, olajat, a borsot, a levesízelítő folyadékot,
1031 12|               evés közben, helyet csinált a két könyökének, kihúzta
1032 12|                   két könyökének, kihúzta a virzsínia szivarból a szalmát,
1033 12|             kihúzta a virzsínia szivarból a szalmát, böfögve, elandalodva
1034 12|                   elandalodva nézte, amíg a pohár szélére helyezett
1035 12|                vége szelíden áthamvasodik a szalma lángjától, a szőke
1036 12|          áthamvasodik a szalma lángjától, a szőke füst félénken szivárgott
1037 12|                  füst félénken szivárgott a szivar végén, aztán felkönyökölt
1038 12|                 felkönyökölt az asztalra, a szivart a fogai közé vette,
1039 12|       felkönyökölt az asztalra, a szivart a fogai közé vette, és nekilódította
1040 12|                  nekilódította tekintetét a világnak. Sorban és egyenkint
1041 12|            nézegetésével, halkan eregette a füstöt, amíg körülötte bánatok,
1042 12|          öregségek, céltalan büszkeségek, a mellények alatt kis róka
1043 12|                 mentek, mendegéltek ebben a vasúti pályaudvarhoz hasonlatos
1044 12|               hasonlatos étteremben, ahol a vastraverzek alatt Győrből,
1045 12|                indítására sohasem kerülne a sor. Ez az ember külsőleg
1046 12|           napjaimon annyit sem érdekeltek a nők, mint az utcán futkározó
1047 12|                   sikerült is feltalálnom a Zöld Fánál, ahol a zöld
1048 12|            feltalálnom a Zöld Fánál, ahol a zöld cserépkályhánál melegedett,
1049 12|                 akárkit feleségül vehetne a városban, lapját majd részvénytársasági
1050 12|                  Szikrai annyira elmerült a tervezgetésbe, hogy észre
1051 12|                 évi jövedelme; fizessenek a polgárok, ha érdekeiket
1052 12|              polgárok, ha érdekeiket védi a helyi sajtó.~Majd hozzám
1053 12|                   az arcomba kiáltotta:~- A vidéki embereknek is van
1054 12|                eszük, mégpedig több, mint a nagyvárosi kalandoroknak.
1055 12|                  Néhány korsóval hozattam a poprádi serből, de a barátság
1056 12|             hozattam a poprádi serből, de a barátság már nem állott
1057 13|         megtartotta ígéretét, egy délután a bástyán át elvezetett az
1058 13|           elvezetett az óvárosi temetőbe.~A falak mellett kővitézek
1059 13|                mellett kővitézek állottak a sírokon, talán békés polgárok
1060 13|            ravaszkodtak, mindhiába törték a fejüket, végül csak idekerültek
1061 13|                    végül csak idekerültek a szerelmeikkel, amely hűbb
1062 13|                amely hűbb volt Romeoénál, a kenőasszonyaikkal, akiknek
1063 13|     kenőasszonyaikkal, akiknek tenyeréből a jóétvágy s az élet áradt,
1064 13|                 jóétvágy s az élet áradt, a kártyavető-asszonyokkal,
1065 13|             kártyavető-asszonyokkal, akik a jövendővel úgy játszadoztak,
1066 13|         jövendővel úgy játszadoztak, mint a macska a papírgolyóbissal,
1067 13|               játszadoztak, mint a macska a papírgolyóbissal, a felcserrel,
1068 13|                macska a papírgolyóbissal, a felcserrel, aki madárfejjel
1069 13|                   mellett; mind idejöttek a városból, hogy még egyszer
1070 13|                 még egyszer találkozzanak a föld alatt a csalók és megcsalottak.
1071 13|                találkozzanak a föld alatt a csalók és megcsalottak.
1072 13|                 Molitoriszok feküdtek, és a halott nőknek olyan szép
1073 13|                   keresztnevük volt, hogy a látogató elképzelődött velük.~
1074 13|             látogató elképzelődött velük.~A kripta, amelynek ajtaját
1075 13|               üres volt. Lépcsők vezettek a száraz pincébe, és a két
1076 13|             vezettek a száraz pincébe, és a két kőkoporsó, amely a fal
1077 13|                 és a két kőkoporsó, amely a fal mellett állott, nem
1078 13|                   lehetett volna tartani. A kripta végében térdeplő
1079 13|             térdeplő volt, gyertyamaradék a vasfeszület lábánál, száraz
1080 13|               virág, amely csörgött, mint a gyermek-csontváz...~Eszténa
1081 13|            koporsóra. Az ujjaival betűzte a kőbe vésett felírást.~-
1082 13|               tudtam, hogy olyan babonás, a legképtelenebb dolgokat
1083 13|      visszafojtott lélegzettel hallgattuk a föld alatti csendet. De
1084 13|                nem csodálkoztam volna, ha a falon kaparászni kezd a
1085 13|                   a falon kaparászni kezd a szomszéd sírbeli halott,
1086 13|          választott el bennünket.~- Ez az a lábnyi homok, amit az utasforma,
1087 13|                   utasforma, vándoriparos a tarisznyában hord - suttogta
1088 13|           piszegve csendre intett, mintha a föld alatti hangokra figyelne.~-
1089 13|           hangokra figyelne.~- Valaki jár a temetőn.~Eszténa, aki eddig
1090 13|               temetőn.~Eszténa, aki eddig a legkisebb félelmet sem mutatta
1091 13|            legkisebb félelmet sem mutatta a holtak sápadt országában,
1092 13|                   eleven lépteket hallott a feje felett. A fagyos téli
1093 13|           lépteket hallott a feje felett. A fagyos téli földön pontosan
1094 13|                földön pontosan hangzottak a léptek, mintha valaki falábakon
1095 13|                falábakon ment volna végig a sírok között. De azért óvatos
1096 13|                   De azért óvatos is volt a lépés, mint a leskelődőé,
1097 13|              óvatos is volt a lépés, mint a leskelődőé, aki holtak esetleges
1098 13|         cselekedeteit akarja kifürkészni. A kripta bejárata előtt egy
1099 13|                percre megállott az árnyék a kéklő havon; ingott, mintha
1100 13|             farkát; egy lépés hallatszott a sír felé, aztán meg gondolkozott.
1101 13|                 dobog - az ember balga -, a pisztolyomhoz nyúltam. Eszténa
1102 13|                 váratlanul összekulcsolta a két kezét, s némán, könnybe
1103 13|        szerencsétlenséget érzett volna ez a leány.~Most gunyoros, hetyke
1104 13|                felülről, aztán elkopogtak a lépések. Hogy bántott engem
1105 13|               Hogy bántott engem akkor az a léha, semmibevevő fütyörészés,
1106 13|                  ismét belém gázolt volna a durva, utált, megvetett
1107 13|                  egy rossz szagú kupeccel a vonaton. Mit akarnak mindig
1108 13|              amikor én kerülöm őket, mint a bélpoklosokat! Csak úgy
1109 13|                  szorítottam Eszténát, de a leány gyengéden, határozottan
1110 13|              szitakötő szálladozott volna a szavaiban.~Két kezével megfogta
1111 13|           szavaiban.~Két kezével megfogta a kezem, ráhajtotta az arcát,
1112 13|                amikor még el se indultál, a kártya megmutatta; - ön
1113 13|              kártya megmutatta; - ön volt a vőlegény a fekete szárnyas
1114 13|          megmutatta; - ön volt a vőlegény a fekete szárnyas kabátban,
1115 13|        cilinderkalapban és virágocskákkal a kezében, s ahányszor az
1116 13|       ibrikrepedés, ablakcsörömpölés volt a házunkban, az anyám aggódva
1117 13|                   idegent szimatolt volna a ház körül; a védőszentem
1118 13|              szimatolt volna a ház körül; a védőszentem névnapján nem
1119 13|                 névnapján nem égett végig a gyertyám, a nagymosásnál
1120 13|                   égett végig a gyertyám, a nagymosásnál nem fehéredett
1121 13|             magamban, ez évben elveszíted a szűzességed. De nem bánom,
1122 13|               lenni.~- Miért? - kérdeztem a doromboló leányt.~- Azért -
1123 13|                    Legyen miért imádkozni a kolostorban. Ah, az anyám,
1124 13|                gyönyörűen tudja elmondani a hajnali miséket! Az esti
1125 13|               olyan lesz az árnyéka, mint a keresztfa. Ő szegény, csak
1126 13|               szegény, csak szolgáló volt a zárdában: azt akarja, hogy
1127 13|                zárdában: azt akarja, hogy a lánya magasabb helyre jusson
1128 13|                   részvéttel -, nem félsz a sárkánytól, amelynek ezer
1129 13|                   menekülni? Nem rettegsz a skorpiótól, amely nyitott
1130 13|               nyitott szádon át, álmodban a kebledbe kúszik? A bűntudattól
1131 13|               álmodban a kebledbe kúszik? A bűntudattól nem remegsz?~-
1132 13|                 az anyám szoknyája mellől a Bujdosligetre, megeredt
1133 13|                  egyedül engem féltenének a városban az ördögtől. A
1134 13|                   a városban az ördögtől. A bástyán sohasem szólított
1135 13|                Hová megy szép kisasszony, a mennyországba vagy pokolba?"
1136 13|                 halálomat érzem közeledni a zárda öreg plébánosának,
1137 13|                   harangoznak alkonyattal a zárda kertje felett, magára
1138 13|                   Ugye?~Eszténa simogatta a kezem; olyan volt a tapintása,
1139 13|             simogatta a kezem; olyan volt a tapintása, mint az ifjúság.
1140 13|                 mellett -, csöndben, mint a feketerigó és Eszténa simogatását
1141 13|             Eszténa simogatását állni. Ez a kéz játszott, mint a hárfáslány
1142 13|                   Ez a kéz játszott, mint a hárfáslány keze. Szinte
1143 13|                 Szinte felemelkedett néha a levegőbe, mint a madár;
1144 13|       felemelkedett néha a levegőbe, mint a madár; és a legmagasabb
1145 13|                levegőbe, mint a madár; és a legmagasabb húrokat pattogtatta,
1146 13|                pattogtatta, ahol az öröm, a kacaj, az élet sípjai laknak.
1147 13|                 megunva az egyformaságot, a szilaj pengést, a rikoltó
1148 13|          egyformaságot, a szilaj pengést, a rikoltó örömöt, fáradtan
1149 13|              fáradtan hanyatlani látszott a kéz az érzelmek skáláján.
1150 13|                   egy macska törleszkedik a gazdaasszonyához, amint
1151 13|                   gazdaasszonyához, amint a tűz beszélget, mielőtt elalszik.
1152 13|           homlokkal gondolkozott valamin, a szemeit egy pontra függesztette,
1153 13|                  egy pontra függesztette, a keble csendesen hullámzott,
1154 13|                   remete napján meggyónok a barátnál. Pénteken bőjtölök,
1155 13|            megáldozok. Szent Ágnes napján a magáé leszek.~- Hétfőn?~-
1156 13|                    vecsernye utáni időben a szobájában leszek, ahol
1157 13|                meglesnek. Van itt egy ház a folyó partján, ahol talán
1158 13|                partján, ahol talán lehet. A Rienzi háza.~- Rosszhírű
1159 13|               útja volna. Aztán felfutott a lépcsőn s kisuhant a kriptából,
1160 13|            felfutott a lépcsőn s kisuhant a kriptából, mint egy egér.~
1161 13|                   egy egér.~Később, mikor a temetőn végigballagtam,
1162 13|          hallottam. Világosan megismertem a Szikrai szerkesztő úr hangját.~
1163 13|                    gondoltam, tovább megy a csendháborító. De azután
1164 13|                azután újra kopogtak, mint a távirathordók szoktak.~Odakünn
1165 13|               szoktak.~Odakünn setét volt a csillagtalan éjszaka. Jó
1166 13|                   az éjszakába, amíg lent a fal mellett észrevettem
1167 13|                 észrevettem Szikrai urat. A kövezeten ült, részeg volt
1168 13|             veszve? Mit háborgat éjszaka?~A szerkesztő fájdalmasan nyögött:~-
1169 13|                  mondani, ha itt volna az a leány, én szívesen hazakísérném,
1170 13|          fenyegetővé vált. - Nem mozdulok a kapu elől, ha reggelig kell
1171 13|              várnom. Itt strázsálok, mint a lelkiismeret.~- Mint egy
1172 13|               bánt engem, uram? Én vagyok a legszegényebb ember Magyarországon.
1173 13|     Figyelmeztetem - szóltam szigorúan -, a kapukulcs nálam van. Ha
1174 13|                   dühös lett, csikorgatta a fogát, és megrugdalta a
1175 13|                   a fogát, és megrugdalta a falat:~- Én pedig figyelmeztetem -
1176 13|             hajadonokat elcsábítani ebben a városban. Ha a polgárság
1177 13|          elcsábítani ebben a városban. Ha a polgárság tunya lelkiismerete
1178 13|                tunya lelkiismerete alszik a kényelem fekhelyén, ébren
1179 13|             kényelem fekhelyén, ébren van a sajtó, amelynek módjában
1180 13|                  megkövezzék vagy kiűzzék a városból, mint egy veszett
1181 13|               mint egy veszett ebet. Forr a tűzhelyen a bosszú olaja.
1182 13|            veszett ebet. Forr a tűzhelyen a bosszú olaja. Utazzon el,
1183 13|                  olaja. Utazzon el, uram, a hajnali vonattal, segítségére
1184 13|               leszek. Fél négykor megy át a stáción a pesti cúg - szólt
1185 13|                 négykor megy át a stáción a pesti cúg - szólt Szikrai,
1186 14|             leányok", idézgettem magamban a német mondást. Vajon egyáltalában
1187 14|                   bűnt fogok-e elkövetni? A leány saját bevallása szerint
1188 14|              Bizonyos, hogy nem én vagyok a vétkes. Hisz még alig ismertem
1189 14|                   meg kell történni, mert a sors akarja. Sajnálom Szikrai
1190 14|            napokban, midőn szokás szerint a díványon feküdtem, s azt
1191 14|              feküdtem, s azt hittem, hogy a világ megállott körülöttem.
1192 14|               világ megállott körülöttem. A hóesés megindult, és a házak
1193 14|                    A hóesés megindult, és a házak oly ünnepélyesen felöltöztek,
1194 14|                ismét karácsonyt várnának.~A lépések nem koppantak többé
1195 14|            nagykendőikben lassan vonultak a hóesésben, mintha egy színházban
1196 14|                 hogy olyan gyorsan múlnak a várakozás napjai; szerettem
1197 14|                 Igaz, hogy néha szükséges a díványon heverészni, hogy
1198 14|         eseményeket, szemlét kell tartani a környezet felett, bele kell
1199 14|           útközben találkozunk, s mindezt a kanapén fekve lehet elintézni.
1200 14|                   jó gyermek, aki valahol a városban nyugodt, derűs
1201 14|                  végzi az előkészületeket a nagy napra, amely a legemlékezetesebb
1202 14|       előkészületeket a nagy napra, amely a legemlékezetesebb a nők
1203 14|                 amely a legemlékezetesebb a nők életében; bizonyosan
1204 14|                  áldozatkész testedet is. A szivacsnak, melegvíznek,
1205 14|                szappannak legyen dolga. S a hajadat fond koszorúba,
1206 14|              hajadat fond koszorúba, mint a mártírok, midőn a máglyára
1207 14|                    mint a mártírok, midőn a máglyára léptek. Majd jön
1208 14|               elpirulni, hogy lyukas volt a harisnyád, és nem a legjobb
1209 14|                  volt a harisnyád, és nem a legjobb inged vetted fel.
1210 14|                vetted fel. Könnyű azoknak a leányoknak, akiket könnyező
1211 14|              öltöztetnek fel az esküvőre, a kapcsok és gombocskák jól
1212 14|                 gombocskák jól fognak, és a rákpiros szemérem elrejtőzik
1213 14|              rákpiros szemérem elrejtőzik a vásznak közé. Nem kell aggodalmaskodni
1214 14|                   aggodalmaskodni azoknak a hajadonoknak, akiket kerítőnők
1215 14|                 észreveszi álmatlanságát, a vetőkártya kibeszéli tervét,
1216 14|              vetőkártya kibeszéli tervét, a leskelődő szem követi lépteit...~
1217 14|                   e társadalom kívüli nők a tiszteletteljes bánásmódnak
1218 14|                  jobban örvendeznek, mint a készpénznek. Kezet csókoltam
1219 14|        készpénznek. Kezet csókoltam tehát a kakadunak, és művészeti
1220 14|                    Valóban, Rienzi egykor a vidéki színészet tagja volt,
1221 14|             beszélt szerepeiről.~- Minket a valóságos élet nem nagyon
1222 14|                   dolgok mellett, amelyek a polgárt megbotránkoztatják.
1223 14|                 másik világban élünk, nem a földön. A szerepek, a jellemek,
1224 14|             világban élünk, nem a földön. A szerepek, a jellemek, képzelt
1225 14|                 nem a földön. A szerepek, a jellemek, képzelt figurák
1226 14|              érdekelhet, hogy mi történik a szomszédszobában kisvárosi
1227 14|               tavasszal megküldik címemre a Printemps nagy árjegyzékét.~
1228 14|            árjegyzékét.~Ezután megmutatta a szobát Rienzi, ahol "ismerősömet"
1229 14|                 ismerősömet" megvárhatom.~A szobának az egyik ablaka
1230 14|                  szobának az egyik ablaka a behavazott udvarra nyílott,
1231 14|           behavazott udvarra nyílott, míg a másik, amelyre mindig rá
1232 14|            amelyre mindig rá volt borítva a fatábla, az utcára mutatott.
1233 14|               fűthető cserépkályha voltak a szoba felszerelései, amelyeknél
1234 14|              amelyeknél fogva Rienzi úrnő a földszinten zavartalanul
1235 14|              mindegyik más és más korból. A rózsás, enyhe színezetű,
1236 14|                 letakart varrógép is volt a kisvárosi kéjencek e titkos
1237 14|             kéjencek e titkos szobájában. A falon egy mezítelen festmény,
1238 14|              ártatlanságával megtisztítja a megfertőzött levegőt.~Nagyon
1239 14|                   megvetettem magam ebben a bolthajtásos félhomályos
1240 14|                amint az olcsó regényekben a hasonló szobákat leírták.
1241 14|                zsebre dugott kézzel ültem a karosszékben - hogy a kezem
1242 14|               ültem a karosszékben - hogy a kezem ne érjen a bútorokhoz -,
1243 14|                     hogy a kezem ne érjen a bútorokhoz -, elvonult előttem
1244 14|                    elvonult előttem ennek a szobának a története, mint
1245 14|                  előttem ennek a szobának a története, mint valamely
1246 14|             férfidörmögések hallatszottak a falakból, mint régi sírokból
1247 14|               részegen haltak meg. Szinte a levegőben volt még a szaga
1248 14|               Szinte a levegőben volt még a szaga azoknak a szennyes
1249 14|                  volt még a szaga azoknak a szennyes alsószoknyáknak,
1250 14|                   mosollyal lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük,
1251 14|             mosollyal lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük, csizmák,
1252 14|         lebocsátottak a nők a derekukról. A lábtyük, csizmák, vastag
1253 14|                olyan volt e percben, mint a cinterem asztala, ahová
1254 14|                ahová egymás után fektetik a hullákat.~Az életnek minden
1255 14|                  keresik errefelé az utat a külváros havában. Minek
1256 14|                havában. Minek mennek azok a lábak? Miért lobognak az
1257 14|              lobognak az új cipőszalagok? A félelem, a szorongás, amely
1258 14|                  cipőszalagok? A félelem, a szorongás, amely most az
1259 14|            szentelek! Kutyát idomíthatnék a folyóparton, vagy horgászhatnék
1260 14|           folyóparton, vagy horgászhatnék a léknél, amint a gyermekektől
1261 14|             horgászhatnék a léknél, amint a gyermekektől láttam. Benn
1262 14|              korcsmai extraszobában, ahol a háziáldás függ a falon,
1263 14|      extraszobában, ahol a háziáldás függ a falon, és az ágyak oly magosra
1264 14|                  vannak vetve, mintha már a dunyhákat a jövő nemzedéknek
1265 14|                    mintha már a dunyhákat a jövő nemzedéknek is megtöltötték
1266 14|                   elhagyott, amikor ebben a rettenetes szobában üldögéltem.
1267 14|                koromban örvendeztem volna a közelgő eseménynek, mint
1268 14|               ünnepnapi délutánnak, midőn a hegyekbe kirándulunk, és
1269 14|             Auguszt. Miért vagyok én ezen a helyen? Tisztaságban, csendben,
1270 14|             eltöltött életemnek az legyen a befejezése, hogy egy vidéki
1271 14|                  ezért nem hordtam tollat a fövegem mellett, ezért viseltem
1272 14|                    amelyek szinte naponta a földhöz vertek: - ezért,
1273 14|           herbateaszagú tanyájáról nézzem a reménytelen havazást? Az
1274 14|           életuntság úgy fonogatott körül a pókhálójával, hogy már az
1275 14|             vagyok.~Egy egér futott végig a csigalépcsőn. Az ajtó felpattant,
1276 14|                felpattant, Eszténa állott a küszöbön. A keze a szívére
1277 14|                Eszténa állott a küszöbön. A keze a szívére volt szorítva.
1278 14|                 állott a küszöbön. A keze a szívére volt szorítva. Csuklott.
1279 15|                  egy férfi gondolkozhatik a nőkről. Amíg Eszténa helyet
1280 15|                 eszembe jutottak mindazok a nők, akiket különböző alkalmakkor,
1281 15|                  Milyen kevesen vannak ők a múltak függönyei mögött,
1282 15|                  vándorként tovalépegetni a vár alatt és a kiszabadult
1283 15|              tovalépegetni a vár alatt és a kiszabadult madár boldogságával
1284 15|                   többé nem ülhetsz előre a templom hajójában csak ott
1285 15|               Ráncok támadnak az arcodon, a lelked fehér inge összegyűrődik,
1286 15|                 fehér inge összegyűrődik, a tested megismeri azt a fájdalmat,
1287 15|                    a tested megismeri azt a fájdalmat, amely ízelítője
1288 15|                 bele az élet folyójába és a vetőkártyába; menj vissza
1289 15|                 vetőkártyába; menj vissza a zümmögő dalocskákhoz, a
1290 15|                   a zümmögő dalocskákhoz, a hangulatos estékhez, a régi
1291 15|                    a hangulatos estékhez, a régi házak játékos árnyékaihoz,
1292 15|              fadobozban alvó babáidhoz és a havas háztetőkön üldögélő
1293 15|               akarsz, Eszténa? Nem hallod a szajhák rikoltását a pokolban,
1294 15|               hallod a szajhák rikoltását a pokolban, ahol őrjöngve
1295 15|           tébolyodott szemű árnyait, akik a mai éjszakától kezdve beköltöznek
1296 15|                   nélküli pajzsos embert, a szorongó félelmet, amely
1297 15|           lábaival már nyomakodik felfelé a lépcsőn, és fegyverzetét
1298 15|                  fegyverzetét felakasztja a kamarában? Nem hallod, hogy
1299 15|               most félt, siránkozik, mert a halál árnyékába készülsz
1300 15|                készülsz lépni? Nem félted a szemed az örömlányok borzadalmas
1301 15|                  tapad az emberekre, mint a szánalom? Nem áll meg a
1302 15|                   a szánalom? Nem áll meg a szíved verése, hogy a hídon
1303 15|                 meg a szíved verése, hogy a hídon kell járnod, s odalent
1304 15|                   kígyók sziszegve hívnak a hullámokba?~Talán ezt, vagy
1305 15|                  hang számra, csak néztem a lányka újszerű frizuráját,
1306 15|             valami színésznő.~Elpirult. - A hajamat ma először Lulu
1307 15|                   fésültettem, mert ő ért a hölgyfodrászathoz - így
1308 15|               Eszténa, és bocsánatot kért a szemével.~Levetette a mantilláját -
1309 15|                kért a szemével.~Levetette a mantilláját - mintha örökre
1310 15|                   gyermekkorától.~Lerakta a ruhácskáit, mintha egy mély
1311 15|                   mély vízben készülődne. A ruhácskák elbújtak a sarokban,
1312 15|          készülődne. A ruhácskák elbújtak a sarokban, mint árvagyermekek,
1313 15|             búslakodnak egy hideg házban. A rézszeggel kivert fűzős
1314 15|                  koppant le lábáról, mint a fecskefiók a fészekből.
1315 15|                lábáról, mint a fecskefiók a fészekből. A fehér harisnyák
1316 15|                   fecskefiók a fészekből. A fehér harisnyák összegyűrődtek,
1317 15|                 mint arcráncok, amelyeken a könnyek folydogálnak. Majd
1318 15|              folydogálnak. Majd megállott a sarokban kikeményített alsószoknyája,
1319 15|           egyetlenegyszer sem vetette rám a szemét, amíg felszólítás
1320 15|              fordította. Nem tudta tovább a leckét.~Miután én nem szóltam -
1321 15|                 letelepedett lábamhoz, és a földön guggolt hallgatva,
1322 15|                  vészesen csörömpöl, mint a pisztolylövés, és egy asszonysikoltás
1323 15|               asszonysikoltás bugyborékol a közelben, mint a habzó vér
1324 15|              bugyborékol a közelben, mint a habzó vér a szívseben.~Egy
1325 15|                közelben, mint a habzó vér a szívseben.~Egy felejthetetlen
1326 15|               jutottak eszembe, amelyekre a kétségbeesett árvák aranybetűkkel
1327 15|       kétségbeesés adott volna annyi erőt a fáradt, öreg tagokba, hogy
1328 15|                 öregasszony?~Valóság vagy a képzelet szüleménye?~Az
1329 15|                  szüleménye?~Az ablaküveg a földön hevert villanó darabjaival.
1330 15|                    mintha be akarna jutni a szobába.~Felálltam, és dermedten
1331 15|                  mozgatott bábut.~Ezalatt a hátam mögött is csattant
1332 15|              mögött is csattant az ablak. A hideg légáramlásra megfordultam.~
1333 15|                   egyszer bocsánatot kért a mosolyával, és az ablakpárkányról
1334 15|         mosolyával, és az ablakpárkányról a hóesésbe repült.~Mire kihajoltam
1335 15|               ablakon, Eszténa már elérte a földet, amelyet vastagon
1336 15|                amelyet vastagon fedett be a hó. Térdre esett, felemelkedett,
1337 15|               mint egy eltévedt angyal.~- A folyó felé! - rikoltott
1338 15|           amelyben Szikrai úrra ismertem.~A kanyargós ódon utcácska
1339 15|               ódon utcácska visszhangozta a kiáltást, mintha a hó alatt
1340 15|          visszhangozta a kiáltást, mintha a hó alatt elbűvölve álldogáló
1341 15|          felriadtak volna és kiáltanák:~- A folyó felé!~Arra menekül
1342 15|                   menekül az angyal ebből a gonosz, alattomos városból.
1343 15|                városból. S utána futottak a kémények a háztetőkről,
1344 15|                 utána futottak a kémények a háztetőkről, az alvó komondorok
1345 15|         háztetőkről, az alvó komondorok s a tunya ajtók.~Mire az utcára
1346 15|                 értem, már az egész város a folyó felé futott. Elrepült
1347 15|            Titokzatos lárma hangzott fel, a girbe-gurba utcákon hangok
1348 15|              visítottak... Ilyen lehetett a hangulat a városkában, midőn
1349 15|                 Ilyen lehetett a hangulat a városkában, midőn kétszáz
1350 15|                 mártírszüzeket állítottak a máglyára.~Mindenki megbolondulni
1351 15|                   megbolondulni látszott. A sajtszagú boltosok az utca
1352 15|                 öreg asszonyok kihajoltak a legfelső ablakokból, mintha
1353 15|                utoljára akarnák látni ezt a világot. Titokzatos vén
1354 15|                  futottak apró kutyáikkal a falak mellett, mintha ez
1355 15|                 varázslat múlott volna le a városról, mindenki megmozdult
1356 15|             városról, mindenki megmozdult a néma utcákon... Lompos slafrokban,
1357 15|                  futott Genovéva, mögötte a mézeskalács-arcú Olga és
1358 15|         mézeskalács-arcú Olga és mindazok a nők, lányok, asszonyok,
1359 15|              piros, királynői köpenyegben a nyitott ablak mellett, és
1360 15|              egyházi gyülekezetek napján. A nyitott ablaknál várta a
1361 15|                  A nyitott ablaknál várta a népet, amely érte jöjjön.
1362 15|                   Egyik sem történt, mert a nép nem törődött Rienzi
1363 15|                    azt vettem észre, hogy a Szent János-torony hegyéről
1364 15|              János-torony hegyéről eltűnt a kereszt. Kakas kukorékol
1365 15|                odafent, mint akár azokban a századokban, amikor vallásaikat
1366 15|                változtatták az emberek és a templomok. Most is valami
1367 15|                valami tompa moraj hangzik a föld alól. Kénszaga van
1368 15|                   föld alól. Kénszaga van a levegőnek. Bohócok mennek
1369 15|          trombitások fújják igen komolyan a halotti marsot. Végül a
1370 15|                   a halotti marsot. Végül a sarkon leszállott a pipás
1371 15|                 Végül a sarkon leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról,
1372 15|                  leszállott a pipás török a trafik bádogtáblájáról,
1373 16|         hosszadalmas csókokkal. "Szereted a lábom?" - kérdezte, és a
1374 16|                  a lábom?" - kérdezte, és a lábát mutatta. "Tetszik
1375 16|                   lábát mutatta. "Tetszik a barackszínű hajam?" - szólt
1376 16|                szólt s haját kibontotta. "A fehér nyakam; a vállam,
1377 16|              kibontotta. "A fehér nyakam; a vállam, a karcsúságom?"
1378 16|                   fehér nyakam; a vállam, a karcsúságom?" Mintha megvigasztalni,
1379 16|                bizonyos szenvedésekért ez a hallgatag asszony. Kedvemben
1380 17|                  csendes volt X. városka.~A hótömegek alatt meglapultak
1381 17|               hótömegek alatt meglapultak a tegnap megelevenedett házikók,
1382 17|            megelevenedett házikók, mintha a bűvész visszaparancsolta
1383 17|              éjszakán. Az utcákat belepte a hó, mint az országutat,
1384 17|                 ember. Mikor visszanéztem a lábnyomainkra, úgy setétlettek
1385 17|                  ment volna végig éjszaka a városon.~Hartvigné boldogan
1386 17|                Hartvigné boldogan cipelte a nehéz táskámat, mintha abban
1387 17|                 mintha abban lettek volna a kések, bárdok, gyilkos acélok,
1388 17|             acélok, amelyeknek segélyével a hóhér kivégzett volt valakit
1389 17|              hóhér kivégzett volt valakit a városban. S a kivégzésnél
1390 17|                volt valakit a városban. S a kivégzésnél Hartvigné segédkezett.
1391 17|          csodálkozással nézett reám, mint a legkiválóbb emberre.~A vasuti
1392 17|               mint a legkiválóbb emberre.~A vasuti állomás előtt elváltunk.
1393 17|                  még senki. Úgy kapkodott a szavak után, mint a csirke
1394 17|             kapkodott a szavak után, mint a csirke az árpaszemek után.~-
1395 17|                      Először azért lettem a tied, mert szükségem volt
1396 17|                 tied, mert szükségem volt a pénzedre. Ezt nagyon megbántam,
1397 17|                   s nem tudtam volna élni a szégyentől. Előbb-utóbb
1398 17|              Előbb-utóbb belehaltam volna a gyötrelembe. De az elmúlt
1399 17|            Megtörtem érted - csak érted - a hűségemet, az esküvésemet,
1400 17|                   mert lemostam lelkemről a gyalázat foltját.~Megcsókolt,
1401 17|          Megcsókolt, és lassan visszament a városba, mint egy fantom
1402 17|               Valaki ellenségesen morgott a sarokban. Majd a téli éjszaka
1403 17|                  morgott a sarokban. Majd a téli éjszaka függönye megöl
1404 17|               téli éjszaka függönye megöl a kalauzok befagyott torka
1405 17|                 még szokásos jelszavakat. A havas kerekek csikorogni
1406 17|               kezdtek. Valaki végigfutott a vonal mellett, és ugatott,
1407 17|              Pálfi Pált. Miatta ugrott be a lékbe egy leány.~A vonat
1408 17|              ugrott be a lékbe egy leány.~A vonat lassan mozgott, a
1409 17|                   A vonat lassan mozgott, a rikácsolás mind érthetetlenebbé
1410 17|                  s én azóta sohase voltam a városban.~(Kisörs, 1918.