Rész
1 1 | reggel kinyitottam a szemem; az éj tele volt balsejtelmekkel;
2 1 | útitársairól szokott tudni az ember, akikkel egy hosszú
3 1 | futó szürke országútról az volt gondolható, hogy rajta
4 1 | haldokló vén paraszt; utolért az eső, mint a bánat, és az
5 1 | az eső, mint a bánat, és az elsötétedett éjszakából
6 1 | tetszetős beszédét, és csak az útitárs szomorú szavai hangzanak
7 1 | Haszontalan fecsegés volna az, mint az útitársak szokásos,
8 1 | fecsegés volna az, mint az útitársak szokásos, álmos,
9 1 | Azt vettem észre, hogy az emberek többsége mindig
10 1 | legnagyobb ritkaság a vőlegény. Az a lovagregénybeli bolond
11 1 | gyalogösvényen, ahová a nő titokban, az ágyból szökött ki - az olyan
12 1 | az ágyból szökött ki - az olyan bolond ritka, mint
13 1 | nyomtalanul.~Annak örültem, ha az út jó részét tengelyen,
14 1 | maradott csárdásokkal töltöttem az éjszakát. Tagbaszakadt szolgálóknak
15 1 | voltam ostoba. Kihasználtam az utazás gyönyörűségeit, többnyire
16 1 | menyasszony szemébe, amíg az elpirult. Földbirtokos-asszonyoknak
17 1 | tudtam, hogy közeledik már az állomás, ahol végleg leszállnak,
18 1 | költemény, sem kedves emlék az életemből. Baj volt. A harapós
19 1 | hatalmába a kedélyemet. Az öngyilkosságot kezdtem szemügyre
20 1 | elveszítettem a nőkben, az időjárásban s az étvágyban.
21 1 | nőkben, az időjárásban s az étvágyban. Ekkor kerültem
22 2 | valódi nevét is. Engedje meg az olvasó, hogy az elkövetkező
23 2 | Engedje meg az olvasó, hogy az elkövetkező elbeszélésből
24 2 | és senki sem jött vissza az álmos éjszakán a hídról,
25 2 | kályhákkal, amelyekből az esti tűz farkasszemet nézett
26 2 | tűz farkasszemet nézett az alvókkal. A gyertyák ellobogtak,
27 2 | elszállott. Miért keresgéljék az emberek a vasárnapi mise
28 2 | hősnők, és sírjuk gondozása az élők szórakozása lesz.)~
29 2 | élők szórakozása lesz.)~Az első nő, akivel X.-ben megismerkedtem,
30 2 | én például némely nőnek az arcberendezésén, az orrán,
31 2 | nőnek az arcberendezésén, az orrán, a fülén, az ajkán
32 2 | arcberendezésén, az orrán, a fülén, az ajkán észreveszem az első
33 2 | fülén, az ajkán észreveszem az első pillantásra, hogy számíthatok-e
34 2 | találkoztam nőkkel, akiket az első látásra úgy ítéltem
35 2 | vérmérsékletünk, a gondolkozásunk, az ábrándozásunk, a vágyakozásunk
36 2 | gazdátlan kútágas; mint az egér és a lyuk; mint a vándormadarak
37 2 | Furcsa találkozások ezek az élet álorcás menetében.
38 2 | élet álorcás menetében. Az ember egyszerre ráismer
39 2 | munkája összetalálkozik, mint az alagutban az ásók. Én kalandot
40 2 | összetalálkozik, mint az alagutban az ásók. Én kalandot kerestem
41 2 | ásók. Én kalandot kerestem az idegen városban, mint egy
42 2 | hadd mondom el komolyan és az utazók léhasága nélkül,
43 2 | Amikor még mulattatott az utasok lármás, életteljes
44 2 | vadászó hercegeket hozna az állomásról, pedig többnyire
45 2 | kereskedelmi utazók bújtak ki az üveges ketrecből; az örökös
46 2 | ki az üveges ketrecből; az örökös ser- és pörköltszag,
47 2 | fogadó kapujában fogadta az embert, amely az udvar felé
48 2 | fogadta az embert, amely az udvar felé összekeveredett
49 2 | udvar felé összekeveredett az emésztőgödör szagával; sötét,
50 2 | szobaasszonyok végigmérték az utazót, mint a bornyút;
51 2 | leskelődne valaki - talán az utazó mélabús magánya -,
52 2 | céltalanul lehet bámulni az üres kisvárosi délutánba;
53 2 | inges nők lépegetnek ki az unatkozó álmában; a setét
54 2 | álmában; a setét ebédlő, ahol az asztaltársasági jelvényeket
55 2 | fárasztó beszélgetések, s az egyetlen öröm az omnibusz
56 2 | beszélgetések, s az egyetlen öröm az omnibusz megérkezése a léghuzamos
57 2 | emlékezetessé látogatásomat például az Arany Csillagnál, s önnek
58 2 | vasárnaponként váltják az asztalkendőt, és az arcok
59 2 | váltják az asztalkendőt, és az arcok frissen mosdottak,
60 2 | hajak vizesen megfésültek, az ingek fehérlők, az arcok
61 2 | megfésültek, az ingek fehérlők, az arcok vidámak a családi
62 2 | amit éhgyomorra hajt fel az ember a családi asztalnál,
63 2 | tojást frissen tojta a tyúk, az irósvaj nevet, mint egy
64 2 | cipők a lábakon fényesek, az ágyneműből friss reggeli
65 2 | reggeli szellővel száll el az éjek fülledt gondolata,
66 2 | dércsípte eperfán, mint az újra kezdődő, múltját megbocsátott,
67 2 | leskelődni a maga gödrével, az emeletre felkanyarodó csigalépcsőre
68 2 | mutogatta szelíd bájait. Az ecetfa májusban bizonyára
69 2 | a lugas gondriasztó, és az alacsony kőpadon felágaskodnak
70 2 | háziasszony nyitott ajtót. Az első szavaimra kissé bizonytalanul
71 2 | világos szobába vezetett az utca felé.~- Foglaljon helyet
72 2 | és szárított almahéjnak az illata. A fehér porcelánkályhában
73 2 | kiadó szoba - folytatta az asszony, szemközt ült velem,
74 2 | szemközt ült velem, de háttal az ablaknak, hogy arcvonásai
75 2 | hanem a házigond fárasztja. Az első pillantásra észrevettem,
76 2 | Mindnyájan tudjuk, akik valaha az életet próbálgattuk, hogy
77 2 | szülöttei. A rossz kövezetek, az őszi sarak, a méltatlan
78 2 | vásott cipőt vették elő, és az úgynevezett bergsteigerek,
79 2 | a párizsi szabásra, vagy az angolos korrektségre, a
80 2 | vagy a cugos éberlasztingok az élet pallóin, lépcsőin,
81 2 | átbotorkálnak, egész addig az utcáig, ahol hegynek kanyarodik
82 2 | helybeli bábaasszony tudják az asszonyok történetét, bármilyen
83 2 | penitenciás köszvényben.~Ennek az asszonynak olyan cipője
84 2 | hogy otthonában mulattassák az asszonyt, mint a hímzés
85 2 | asszonyt, mint a hímzés az ingen, vagy a fodor az alsószoknyán.~
86 2 | hímzés az ingen, vagy a fodor az alsószoknyán.~Ennek a lábnak (
87 2 | Honnan tudtam mindezt?~Az egyik cipőszár felett felcsúszott
88 2 | és amint szemközt ültem az asszonnyal, jól szemügyre
89 2 | lábat még addig nem láttam.~Az a harisnyacsík volt az okozója,
90 2 | Az a harisnyacsík volt az okozója, hogy néhány napra
91 2 | meghosszabbítottam.~Bizonyára érdekelheti az asszony egyéb külseje is
92 2 | szinte vértelen arcokat. Az ember az arc mellé képzeli
93 2 | vértelen arcokat. Az ember az arc mellé képzeli a rokka
94 2 | képzeli a rokka nyelét, az ékköves gyűrűkkel díszített
95 2 | gyűrűkkel díszített kézbe az orsót és az asszony élete
96 2 | díszített kézbe az orsót és az asszony élete köré a len
97 2 | alakú vándormadarak, mint az elmulasztott esztendők.~
98 2 | arcon, eltemetve feküdt az a nyugalom vársáncai mögött.
99 2 | olyanforma bodrozatú, mintha az asszony nem akarna hivalkodni
100 2 | hivalkodni e felesleges díszével. Az orra, homloka egyenes volt,
101 2 | Nyugodtság áramlott ebből az asszonyból, mint egy német
102 2 | eseményeket. Ha ketten ülünk neki az ügy kibogozásának, talán
103 2 | senki sem találhatja fel ezt az asszonyt az elbeszélésem
104 2 | találhatja fel ezt az asszonyt az elbeszélésem nyomán, mert
105 2 | a kandi szemektől.~Tehát az történt, hogy megállapodtunk
106 2 | cél nélkül felajánlottam az asszonynak, hogy a lakbért
107 2 | állított, akik jelenleg az iskolában vannak. A selyempapirosba
108 2 | valami gyermekkori emlék. Az aranyozott diók, a péppel
109 2 | bűvszerek voltak, amelyek az asszony szépségét emelték,
110 2 | fehér zubbonyos nőt, mint az a mérhetetlen vágy, amely
111 2 | leheletemtől meglebbent az asszony füle mellett a vörhenyes
112 2 | fogok aludni?~- Itt - felelt az asszony, és hosszú fehér,
113 2 | egy-egy nő engedelmes volt. Az én vakmerőségem az ő alázatosságukon
114 2 | volt. Az én vakmerőségem az ő alázatosságukon épült,
115 2 | olykor brutális megrohanásom az ő egyszerű jószívűségükön
116 2 | Szinte megvártam, hogy az alkalom letelepedjék elém,
117 2 | háztetők eresze fehérlett, mint az imakönyv margója, szekerek
118 2 | ki a halálos ítéleteket s az eretnekek elégetését. Ez
119 2 | órában konyhaszaguk van az asszonyoknak, és a férfiak
120 2 | szótlanul megcsókoltam a nyakát.~Az ajtók nyitva voltak, a ház
121 2 | sorozatosan követték egymást, mint az olvasó szemei. Csak barackszínű
122 2 | fejét ingatta még, mintha az nem tudna leszokni erről
123 2 | méltóságteljes volt, mintha megvetné az eseményeket. (Ő háttal felém,
124 2 | meghatottan ellépkedtem.~Mire az utcára értem, ő már nem
125 2 | ő már nem állott többé az ablaknál.~*~
126 3 | forrás vizére áhítozni. Az ördögbe, negyvenesztendős
127 3 | mindenféle tapasztalataim voltak az életben, kerültem rókalyukba
128 3 | nagyon ritkán tettem fel az életemet egy blattra.~De
129 3 | után vágyakoztam még abból az időből, midőn gyermek voltam,
130 3 | midőn gyermek voltam, s az első örömhölggyel megismerkedtem -
131 3 | halállal. Ő volt a Hartvigné, az első csók szende szemérme,
132 3 | kakas és a bika tánca volt.~Az Arany Csillagnál, ahol ebédemet
133 3 | káposztáknak, rostélyosoknak az ízei, a bor és a ser színe,
134 3 | ízei, a bor és a ser színe, az óramutató ketyegése. Egy
135 3 | lakott, ahol Hartvigné. Az ételek ízlettek, a hó gyönyörűen
136 3 | hó gyönyörűen fehérlett az ablakon át, kékes fény borongott
137 3 | mélyen hallgatnak, mint az utazó nő a postakocsi sarkában.~
138 3 | helybeli fényképész kirakatát. Az üveggel födött ládán szórakozottan
139 3 | ruhában ült egy széken, és az ölében tartott kis barna
140 3 | dolgok jutottak eszembe az asszony eddigi elhagyottságáról.
141 3 | szíve illuziókkal, amelyek az évek folyamán elhervadtak.
142 3 | Szomorú voltam - érte.~Az estémet egy városalji kocsmában
143 3 | kisgyermeket altatgatni, az elhibázott lépés felett
144 3 | macskák. (Kár volna kihagyni az elbeszélésemből öreg bécsi
145 3 | miután kedvesük halálhírét az újságban elolvasták. Csak
146 3 | is, mindenesetre éjfélkor az ablakra könyököl, és borús
147 3 | fülébe a boldogtalanság és az elkeseredettség vattáját
148 3 | elkeseredettség vattáját dugja, az ajkát leszorítja, hogy ki
149 3 | Elsétáltam kétszer is az ablakai alatt. A szobák
150 3 | meghalt volna a házban, és az éjjeli óraütést legfeljebb
151 4 | Hartvigné? - valószínűleg ismét az a szomorú, életúnt utazó
152 4 | életúnt utazó voltam, aki az Arany Csillag omnibuszán
153 4 | napvilágon maradtak itt, az öreg polgárokat a kövek
154 4 | volt vége a litániának, az öregasszonyok miséjének,
155 4 | semmivel sem kedveskedhet az élet, csak egy jóízű imádsággal.
156 4 | mert nem tudtam elfelejteni az első csók ízét. Ismét magaménak
157 4 | tornácába jutott volna:~- Az istenért, megláthatnak itt
158 4 | itt együtt. Mit gondolnak az emberek?~- Lakója vagyok -
159 4 | szobámat önnél.~Ismét elborult az arca.~- Az a szerencsétlenség
160 4 | Ismét elborult az arca.~- Az a szerencsétlenség úgysem
161 4 | midőn férjem megérkezik. Az ördög bújt belém, s nem
162 4 | belém, s nem találom a lapot az imakönyvben. Nem teszek
163 4 | járt, mint én. Megtaszított az ördög, a fülembe súgott: "
164 4 | minden cél nélkül, mint ahogy az emberek néha beszélnek gondolkozás
165 5 | szemükkel tapogva sietnek az utcán az iskola felé, mintha
166 5 | tapogva sietnek az utcán az iskola felé, mintha mindennap
167 5 | azt a csigalépcsőt, amely az égből a földre vezet.~Hartvigné
168 5 | viselkedett velem szemben, mint az adós hitelezőjével. Nesztelen
169 5 | látott, hogy elfelejtse az életét. Azt már korábban
170 5 | amelyekről sohasem beszélnek. Az ősanyák is így csinálták.
171 5 | Védekezve és vigyázva osont tova az asszony kérdő tekintetem
172 5 | borult ég alatt a tó tükre. Az orra körül a szőlőlevél-izomzatú
173 5 | csendesen forrni kezdett a víz, az udvaron a napsugár sárrá
174 6 | Sokkal egyszerűbb volt az özvegyasszonyka, mint valaha
175 6 | a gond, hiszékeny, mint az álom, jóindulatú, anyáskodó,
176 6 | amelyet ezentúl Péternek (az én keresztnevemen) fog szólítani,
177 6 | önként levont harisnyáival. Az elhalt férje arcképe függött
178 6 | tért vissza a temetőből az első éjszakán a jó meleg
179 6 | Hartvignéval találkoztam az előszobában. Most már mintha
180 7 | kalendáriomi ünnepeknek az asszonyok örülnek. Több
181 7 | sodranak fésülködés után az ujjaikkal, amely hajkarikával
182 7 | hajkarikával rendesen eldobják az éjjeli álmukat is, piros
183 7 | éjjeli álmukat is, piros az ünnep, mint az arcuk, és
184 7 | is, piros az ünnep, mint az arcuk, és csodálatos módon
185 7 | lesz a legkisebb háznak. Az ablakok jobban fénylenek,
186 7 | fel. Nem tudom megszegni az eskümet, mert nem élhetek
187 7 | félig eltaposva. Majd múlnak az évek, s én lassan felejtek,
188 7 | együtt láthatja a templomban az ünnepnapi misén. Jőjjön
189 7 | megannyi menyasszonyok, az akácfák vőlegények, forrásszaga
190 7 | karinges pap karzati hallgatói. Az ember szivesen megnyugszik
191 7 | templomokban én mindig csak az utolsó órámra gondoltam.
192 7 | szerint valaki irogatja az oltár mögött, hányszor vetek
193 7 | és hajtok térdet. Féltem az oltárképektől, mint a halottak
194 7 | és a sötét padsorok alatt az ördög guggol, aki elkapja
195 7 | eltemetett bűnösök gubbasztanak az örök reménytelenségben,
196 7 | kisebb-nagyobb gyermekei társaságában az örök megsemmisülést, a vigasztalhatatlan
197 7 | visszavonhatatlanul lépkedett a bús nő az üreg felé. A szívverés megáll,
198 7 | elgondoljuk, hogy mi lehet az üregben! Anyák sorsa: ez
199 7 | tovább tartson odakünn, az ajtón kívül. A másvilág,
200 7 | amelyre nagyon büszkék az X.-beliek.~A hegedűknek
201 7 | hangjuk volt, mintha maga az öreg Úristen hallgatná a
202 7 | kassai püspök szolgálja az oltárnál az Urat. Elandalodtam
203 7 | püspök szolgálja az oltárnál az Urat. Elandalodtam e gyönyörű
204 7 | lépteim. Én a mai szent misén az oszlopok mögött leskelődő
205 7 | gyermekleányokra őrködő banyák és az imádságokat is ellenőrző,
206 7 | nem szerepelnek ezekben az imákban, akkor engem nevezzenek
207 7 | kopott lyukas térdeplőkön, az avas, barna könyöklőkön
208 7 | lóval. Ne reszkessetek, már az anyátok is álmodott a Szent
209 7 | szemsugárban. Aztán bezáródott az ablak. Jelentéktelen mézeskalács-arcú,
210 7 | vállát, aki a hajó közepén az utolsó padsorban foglalt
211 7 | fog helye... pamutkesztyűk az összekulcsolt kézen... de
212 7 | Mielőtt a pap kivette volna az Oltári Szentséget, bűnös,
213 7 | gyötrelmes lélekkel elhagytam az Úr hajlékát, ahol csak rosszban
214 8 | Hartvignét dúdolgatva találtam az előszobában, miután Olga -
215 8 | szemembe.~- A hét végén megjön az uram - mondta, s már alig
216 8 | becsületes, derék jóravaló ember az én férjem, akinek a kisujja
217 8 | van - feleltem, s elmentem az alkonyati városba. (Rendesen
218 8 | városba. (Rendesen azok az asszonyok dicsérik a férjüket,
219 8 | nem látszott félni, hogy az ajtó egyszerre megnyílik,
220 8 | megnyílik, és beállít a szobába az egész magisztrátus, a polgármester
221 8 | hasábfákból való máglya, amelyen az erkölcstelen asszonyokat
222 8 | asszonyokat elégetik. Míg az én kezemet hátul erősen
223 8 | kért, hogy köszöntsem őt az utcán, ha barátnőivel sétál,
224 8 | dudások lesték a vendéget, az Arany Csillag sárga falán
225 8 | módjára rikoltott a leány, az én képzeletemben mégis fehér
226 8 | mintegy panorámában... S az erkélyeken sötét szemű nők
227 8 | cigányos képű nők kíséretében az ereklyét hordják körül a
228 8 | volna, hogy egy vonat indul az állomásról, gondolkozás
229 9 | foglalkoztam másnap. Vannak az embernek olyan céltalan
230 9 | olyan céltalan napjai, midőn az útifelszerelését rendezgeti,
231 9 | régi szitákon lát át rajtuk az ember. Az élet egykedvű,
232 9 | lát át rajtuk az ember. Az élet egykedvű, inkább szomorú.
233 9 | szokatlan hideg szemmel fogadott az előszobában, tetőtől talpig
234 9 | tetőtől talpig végignézett, és az izgalomtól remegő hangon
235 9 | magyarázzam meg önnek, hogy az én házam tisztességes, jó
236 9 | tisztességes, jó hírű ház... S az uram becsülete sem engedi,
237 9 | fejezte be szavait. Megtörölte az ajka szélét, mintha kifutni
238 9 | Olgának örökre kiadtam az útját. A szemtelen egy barátnőjével
239 9 | ígérték, hogy majd megvárják az urat. A leány a képes albumot
240 9 | közönségesség lakik ebben az asszonyban.~- Fekete lánnyal
241 10| hogy Eszténa sohasem lett az enyém.~Az Arany Csillagnál
242 10| Eszténa sohasem lett az enyém.~Az Arany Csillagnál megismerkedtem
243 10| kellően rendezve. Beretválják az arcukat, mert atyafiságot
244 10| ügyeit lebonyolítja. Ez az elhagyatott liget sokat
245 10| volna meghallgatni, hogy az x.-i állapotokról kellő
246 10| állapotokról kellő fogalma legyen az embernek.~Ígérte, hogy készülő
247 10| készülő nagy művében felöleli az összes pikantériákat. És
248 10| ropogós délutánban.~- Hát az kicsoda? - kérdeztem közömbösen.~-
249 10| kérdeztem közömbösen.~- Az egyetlen tisztességes lány
250 10| kolbászt és töltött káposztát. Az Arany Csillagot, mint mondá,
251 10| helyeken, amelyek részint az Arany Kalapácshoz, részben
252 10| élhetnének előkelőbben is, mert az öregasszonynak van megtakarított
253 10| sajnálja a vendégektől az uzsonnát...~- Majd elvezetem
254 10| úriember a Rienzihez jár. Az egyetlen okos nő X.-ben -
255 10| kanárisárgára festett hajú, az időtől megviselt, öreg artistanő
256 10| kalaptűket árulnak éjszaka az artista-kávéházban. Rienzi
257 10| hölgyre emlékezvén, aki az elmúlt években megadóan
258 10| megismerkedtem - feleltem ügyeskedve.~Az öreg kakadu szabadkozott.~-
259 10| lármát csapott volna, ha az okos Rienzi hallgatásra
260 10| kamarájában éreztem azt az édeskés pacsulit, amellyel
261 11| vőlegény. Megnézegettem az órámat, s nem gondoltam
262 11| A varrógép berregésének. Az ablakokban álló cserepesvirágoknak.
263 11| megérkezik, amelyet a sors erre az útjára küld. Csak néztem
264 11| szakadatlanul menő víz, az örök mozdony kipillongat
265 11| füstölgött a háztetők felett. Az ablakokból itt-ott gyertyavilág
266 11| De mit csinálhatnak itt az élők? Könyveket olvasnak,
267 11| fenyőfácskákat...~Mi lehet itt benn az elcsendesedett házakban,
268 11| elcsendesedett házakban, hogy az emberek nem futnak ki sírva
269 11| emberek nem futnak ki sírva az utcákra, mintha akkor ébredtek
270 11| érdemes élni?... Mi lehet az, ami az életet tartja az
271 11| élni?... Mi lehet az, ami az életet tartja az emberekben,
272 11| az, ami az életet tartja az emberekben, hogy a magányos,
273 11| estéket végigéljék, midőn az ablakokra ráfagy a hó, a
274 11| sötétség a sírok setétje, az ágy hasonlít a koporsóhoz
275 11| koporsóhoz és csak fekszik az ember álomtalanul, fogát
276 11| légy pottyant a plafonról az orrára...? Mi lehet, ami
277 11| körülöttem, mint a varjak az imént a torony körül. Nem,
278 11| régi hiszékeny ember, aki az ismeretlen házak belsejébe
279 11| városban felébredni.~Ezen az estén nem vártam meg Eszténát.~
280 11| estében, akik feleségül kérik az első csinos leányt, akivel
281 11| lovag vetődött a városba. Az öregasszonyokat nevetve
282 11| szerelem és a bor mulattatja az embert.~Eszténa nem késett,
283 11| önt még éjszaka is vártam az ablaknál - kezdte igen egyszerűen,
284 11| elhatározta volna, hogy elmondja az eseményeket. - Éjféltájban
285 11| Éjféltájban kitisztult az ég, feljött a hold, az ereszről
286 11| kitisztult az ég, feljött a hold, az ereszről lezuhant a hó,
287 11| hittem, hogy ön lépked alant az utcán. "Bolond vagy te,
288 11| bármilyen óvatosan keltem az ágyból. Végül téli nagykendőjét
289 11| nagykendőjét függesztette az ablakra, és a hold eltűnt,
290 11| nyugodtan mentem oldalán az ismert úton. Ez volt az
291 11| az ismert úton. Ez volt az óváros, amely hajdanában
292 11| mulatságos volt egy lámpa, amely az utca közepén libegett, de
293 11| hogy mily ostobák voltak. Az ördög már rég elszokott
294 11| ördög már rég elszokott az óvárosból, miután itt nem
295 11| itt nem akadt tennivalója, az emberek önként beálltak
296 11| emberek önként beálltak az Úr báránykái közé. Egy régi
297 11| ház majdnem fejünkre dőlt. Az ócskásbolt vasajtaján gyermekfej-nagyságú
298 11| jelentette a kopott pult és az örökké álldogáló cukorsüveg.
299 11| Kőpad volt odafent, mintha az ifjúkor álmodozásaiból maradt
300 11| sem tud. Kártyát vetett az anyja, és titkon nagyon
301 11| nagyon boldog volt, midőn az én személyem hirtelen megjelent
302 11| Előkelő, idegen úr!" - mondta az öregasszony, s megnyálazta
303 11| délután a temetőbe megyünk az anyámmal, de télen sem múlik
304 11| mama és én virrasztunk nála az első éjszaka. Nehogy azt
305 11| háznál, ahol halott van, az emberek megjavulnak, magukba
306 11| szeretnek, mert virrasztunk, s az anyám olyan imádságokat
307 11| Eszténa a bástyafal tövében: - Az anyám megtudott valamit,
308 11| halállal. Elegendő, mondja az anyám, hogy ő volt botor,
309 11| volt botor, s nem várta be az egyház áldását, amiért egész
310 11| a templomba, amíg atyám az esküvőre elhatározta magát.
311 11| Mondja, nem lehetséges, hogy az anyám szentté váljon egykor?
312 11| Szent János-templomban - az anyám együtt mondja az áldozárral
313 11| az anyám együtt mondja az áldozárral a latin imádságokat. -
314 11| veszítettem el ezt a fogamat. Az anyám a Csodatévő lábaihoz
315 11| laktak. Mindig máshol, mert az anyja nem akart olyan fedél
316 11| hangosan, némán üldögélt az emeleten, s midőn lépéseit
317 11| sorban meghaltak, felhagyott az üzlettel, mert úgysem vásárolt
318 11| Akit a Halál megcsókolt, az mind meghalt, gyermek vagy
319 11| Mi jól ismerjük a halált. Az anyám néha szokott beszélgetni
320 11| gyertyaöntő a halál, amint az emberek hiszik. A halál
321 11| szabad róla beszélnem, mert az anyám megesketett.~Ekkor
322 11| máskor úgy elkomorodott az arca, mint a siralomházban.~
323 11| többi vén óvárosi házaktól, az ablakszárnyai úgy remegtek,
324 11| egy ablak ki volt törve az emeleten. Régi kocsi, lyukas
325 11| kocsira. Ruháját kisimította az ülésen, s én melléje telepedtem.
326 12| Hartvig úr elutazott, az asszony bezárkózott szobájába,
327 12| napom volt, s nem törődtem az alattomossággal, amellyel
328 12| villámfényes éjszakába?~Az asszony rózsaszínű szemével
329 12| kalapunkra, hiszen boldogok azok az emberek, akik teli szívűek,
330 12| s kinyitják a torkukat az ital előtt, szeretkeznek,
331 12| Volt itt egy kedvencem az ebédlő vendégek között,
332 12| ügyvédkülsejű férfiú volt az illető. Amint a levest kanalazta,
333 12| Amint a levest kanalazta, és az utolsó cseppet a felemelt
334 12| megnézegette, mint a kandúr az egeret, mielőtt végzett
335 12| mosómellényéről, rendet csinált az asztalon, megfelelő távolságba
336 12| paprikás üveget, a mustárokat, az ecetet, olajat, a borsot,
337 12| végén, aztán felkönyökölt az asztalra, a szivart a fogai
338 12| egyenkint szemügyre vette az ebédlő vendégeit, tetőtől
339 12| Debrecenből, Aradról érkeztek meg az emberek, aztán újra elmentek,
340 12| edényt hagyva maguk után... az én bálványom csak ült és
341 12| olyan zavartalanul, mintha az ő vonatjának indítására
342 12| sohasem kerülne a sor. Ez az ember külsőleg boldog volt,
343 12| sem érdekeltek a nők, mint az utcán futkározó ebek.~Szikrai
344 12| hat-hét ezer forint lesz az évi jövedelme; fizessenek
345 12| fordul, s kötekedő hangon az arcomba kiáltotta:~- A vidéki
346 13| a bástyán át elvezetett az óvárosi temetőbe.~A falak
347 13| tenyeréből a jóétvágy s az élet áradt, a kártyavető-asszonyokkal,
348 13| madárfejjel ült, és hallgatott az életéért kétségbeesetten
349 13| Eszténa lekuporodott az egyik koporsóra. Az ujjaival
350 13| lekuporodott az egyik koporsóra. Az ujjaival betűzte a kőbe
351 13| választott el bennünket.~- Ez az a lábnyi homok, amit az
352 13| az a lábnyi homok, amit az utasforma, vándoriparos
353 13| előtt egy percre megállott az árnyék a kéklő havon; ingott,
354 13| szíve hallhatólag dobog - az ember balga -, a pisztolyomhoz
355 13| Hogy bántott engem akkor az a léha, semmibevevő fütyörészés,
356 13| akarnak mindig körülöttem az emberek, amikor én kerülöm
357 13| Ne kívánja tőlem, hogy az Úr szent teste nélkül tegyek
358 13| megfogta a kezem, ráhajtotta az arcát, megcsókolta, megsimogatta,
359 13| virágocskákkal a kezében, s ahányszor az anyám kártyát vetett - mindennap -,
360 13| ablakcsörömpölés volt a házunkban, az anyám aggódva nézett körül
361 13| anyám aggódva nézett körül az utcában, mintha valami idegent
362 13| nagymosásnál nem fehéredett az ingem, meredek háztetőkön
363 13| háztetőkön sétáltam álmomban, az öntött ólom nagyon furcsán
364 13| nagy titkot súgna meg -, az anyám úgyis azt akarja,
365 13| imádkozni a kolostorban. Ah, az anyám, mily gyönyörűen tudja
366 13| elmondani a hajnali miséket! Az esti Angelust, amidőn minden
367 13| minden apácának olyan lesz az árnyéka, mint a keresztfa.
368 13| lánya magasabb helyre jusson az üdvözülés trónlépcsőjén.~-
369 13| De amikor én elszöktem az anyám szoknyája mellől a
370 13| Bujdosligetre, megeredt az eső. Az éjféli miséken úgy
371 13| Bujdosligetre, megeredt az eső. Az éjféli miséken úgy fogtak
372 13| miséken úgy fogtak körül az öregasszonyok, mintha egyedül
373 13| engem féltenének a városban az ördögtől. A bástyán sohasem
374 13| pokolba?" Nem tudom, milyen az, bűnösnek lenni. Apáca leszek,
375 13| olyan volt a tapintása, mint az ifjúság. Jó volna mindig
376 13| húrokat pattogtatta, ahol az öröm, a kacaj, az élet sípjai
377 13| ahol az öröm, a kacaj, az élet sípjai laknak. Aztán
378 13| sípjai laknak. Aztán megunva az egyformaságot, a szilaj
379 13| hanyatlani látszott a kéz az érzelmek skáláján. Már csak
380 13| arca.~- Nem - mondtam -, az rossz gondolat. Itt se alkalmas,
381 13| szerkesztő úr hangját.~Éjjel az utca felől megzörgették
382 13| utca felől megzörgették az ablakomat.~Egy darab ideig
383 13| darabig kellett bámulnom az éjszakába, amíg lent a fal
384 13| akarom mondani, ha itt volna az a leány, én szívesen hazakísérném,
385 13| még hajnal előtt jusson el az óvárosba.~- Uram, ön bolond.
386 13| ember Magyarországon. Ebben az országban mindenkinek terem
387 13| csak pattanások teremnek az arcomon.~- Figyelmeztetem -
388 13| nem hágy aludni, kimegyek az utcára, és számon kérem
389 14| Ágnes vértanú napja ebben az esztendőben hétfőre esett.
390 14| ismertem Eszténát, midőn az ama mézeskalácsképű Olga
391 14| lépések nem koppantak többé az ablak alatt, az emberek
392 14| koppantak többé az ablak alatt, az emberek bundáikban, nagykendőikben
393 14| díványon heverészni, hogy az ember megpihenjen élményei
394 14| közben. Át kell gondolni az eseményeket, szemlét kell
395 14| felett, bele kell nézegetni az emberekbe, akikkel útközben
396 14| fel kell kelni is, mert az életünk üressé válik. Miért
397 14| nyugodt, derűs szívvel végzi az előkészületeket a nagy napra,
398 14| egyetlenegyet sem mulaszt el az imádságok közül, s nem ejti
399 14| imádságok közül, s nem ejti el az olvasó szemét. Csak készülj,
400 14| könnyező anyák öltöztetnek fel az esküvőre, a kapcsok és gombocskák
401 14| egyedül szánta el magát az elhatározó lépésre s ideje
402 14| nyitott szemmel fekszik az éjszakában, s remeg, hogy
403 14| Olyan sűrűn havazott, hogy az utca túlsó oldala függöny
404 14| megvárhatom.~A szobának az egyik ablaka a behavazott
405 14| volt borítva a fatábla, az utcára mutatott. Szűk, setét
406 14| gyapotból való függönyök voltak az ablakon és színes papírbokrétákkal
407 14| valóban olyan volt, amint az olcsó regényekben a hasonló
408 14| kalapok mind itt hagyták az emléküket. Borzadállyal
409 14| Borzadállyal tekintettem az ágyra, amely olyan volt
410 14| után fektetik a hullákat.~Az életnek minden ábrándossága
411 14| valami hervadt virágból az illat.~Ültem s várakoztam.~
412 14| kiscipők keresik errefelé az utat a külváros havában.
413 14| a lábak? Miért lobognak az új cipőszalagok? A félelem,
414 14| a szorongás, amely most az én szívemet is markolássza,
415 14| alakjában. Milyen céltalan az egész délutánom, amelyet
416 14| délutánom, amelyet ennek az ügynek szentelek! Kutyát
417 14| háziáldás függ a falon, és az ágyak oly magosra vannak
418 14| visszavonultságban eltöltött életemnek az legyen a befejezése, hogy
419 14| Ezért vetettem meg magamban az emberi hiúságokat, az ostoba
420 14| magamban az emberi hiúságokat, az ostoba beszélgetéseket,
421 14| a reménytelen havazást? Az életuntság úgy fonogatott
422 14| a pókhálójával, hogy már az sem érdekelt, hogy megérkezik-e
423 14| futott végig a csigalépcsőn. Az ajtó felpattant, Eszténa
424 15| Az egész világ ilyen - gondoltam
425 15| gyermekkoromban éreztem az örömházban. Nők! Milyen
426 15| akarsz, Eszténa? Elment az eszed, hogy be akarsz állni
427 15| sem lát. Ráncok támadnak az arcodon, a lelked fehér
428 15| fájdalmat, amely ízelítője az egyszer elkövetkező szülési
429 15| forrástisztán nézegethetsz bele az élet folyójába és a vetőkártyába;
430 15| házak játékos árnyékaihoz, az ágy alatt fadobozban alvó
431 15| megszárnyalt fecske? Nem látod az álomtalan éjszakák gunnyasztó
432 15| házikótokba? Nem hallod az arc nélküli pajzsos embert,
433 15| lépni? Nem félted a szemed az örömlányok borzadalmas tekintetétől,
434 15| amely mindig úgy tapad az emberekre, mint a szánalom?
435 15| vándor, aki eltévesztette az utat. Kezeit összekulcsolva
436 15| repült el felettünk, mint az elátkozottakon.~Arra riadtam
437 15| Arra riadtam fel, hogy az udvar felőli ablak vészesen
438 15| felejthetetlen öregasszony állott az ablak párkányán, ahová nyilván
439 15| esztendők anyafájdalma volt erre az arcra vésve. Sírkövek felírásai
440 15| és benne néhány vonás az én anyám elfelejtett arcáról
441 15| elfelejtett arcáról is. Ott állt az öregasszony tarka ruhájában,
442 15| felemelkedhessen. Mintha az esőcsatornán kúszott volna
443 15| jobbról és balról.~Ki volt ez az öregasszony?~Valóság vagy
444 15| vagy a képzelet szüleménye?~Az ablaküveg a földön hevert
445 15| hevert villanó darabjaival. Az öregasszony ég és föld között
446 15| Felálltam, és dermedten néztem az égi drótszálakon mozgatott
447 15| hátam mögött is csattant az ablak. A hideg légáramlásra
448 15| éppen keresztet vetett, s az ablakra ugrott. Ott állott
449 15| mezítelen lábbal, mint az álom, amely életem végéig
450 15| szinte túlvilági mosoly volt az arcán, mint az üdvözültekén.
451 15| mosoly volt az arcán, mint az üdvözültekén. Szerelmesen,
452 15| Elmegyek, mert itt van az anyám - suttogta felém titokszerűen.~
453 15| bocsánatot kért a mosolyával, és az ablakpárkányról a hóesésbe
454 15| repült.~Mire kihajoltam az ablakon, Eszténa már elérte
455 15| folyó felé!~Arra menekül az angyal ebből a gonosz, alattomos
456 15| kémények a háztetőkről, az alvó komondorok s a tunya
457 15| komondorok s a tunya ajtók.~Mire az utcára értem, már az egész
458 15| Mire az utcára értem, már az egész város a folyó felé
459 15| látszott. A sajtszagú boltosok az utca közepére álltak, mintha
460 15| súrolás mellől futottak volna az utcára.~Csak Rienzi állott
461 15| mellett, és megvetően nézte az utcájában támadt csődületet.
462 15| vallásaikat változtatták az emberek és a templomok.
463 16| Hartvigné társaságában.~Az asszony ezen az éjszakán
464 16| társaságában.~Az asszony ezen az éjszakán nagyon gyengéd
465 17| volna őket régi helyükre.~Az ablakok, amelyek alatt Hartvigné
466 17| virrasztott senki X.-ben ezen az éjszakán. Az utcákat belepte
467 17| X.-ben ezen az éjszakán. Az utcákat belepte a hó, mint
468 17| utcákat belepte a hó, mint az országutat, amelyen évek
469 17| szavak után, mint a csirke az árpaszemek után.~- Először
470 17| volna a gyötrelembe. De az elmúlt éj mindent helyrehozott.
471 17| csak érted - a hűségemet, az esküvésemet, minden fogadalmamat.
472 17| városba, mint egy fantom az éjszakában, akit többé sohasem
473 17| befagyott torka kiáltotta az akkor még szokásos jelszavakat.
474 17| érthetetlenebbé vált. Eltűntek az x.-i állomás piros és zöld
|