Rész

 1 5 |        rám a medálionból. Hartvig úr volt, bányatiszt a közeli
 2 7 |  gyötrelmes lélekkel elhagytam az Úr hajlékát, ahol csak rosszban
 3 10|          a társadalommal. Szikrai úr a legelején volt a dolgoknak,
 4 10|           a helybeli víz.~Szikrai úr aztán beavatott néhány szörnyű
 5 10|         városban - felelt Szikrai úr gyanús rajongással.~Elgondolkozva
 6 10|          át a folyócskán.~Szikrai úr természetesen jó torkú és
 7 10|     polgárasszonyka, akit Szikrai úr még sohasem látott életében.
 8 10|          szemügyre vette.~- Pálfi úr teljesen idegen? - fordult
 9 10|          házikó küszöbét.~Hartvig úr megérkezett.~Hartvigné diadalmasan,
10 10|           politikai helyzetét. H. úr a haját a füle mellől fésülte
11 10| tartózkodtam a lakásomon. Szikrai úr azt hihette, hogy társasága
12 11|        emberek önként beálltak az Úr báránykái közé. Egy régi
13 11|    kártyasorban. "Előkelő, idegen úr!" - mondta az öregasszony,
14 12|                           Hartvig úr elutazott, az asszony bezárkózott
15 12|         Észrevettem, hogy Szikrai úr időközben ellenségem lett.
16 13|         Ne kívánja tőlem, hogy az Úr szent teste nélkül tegyek
17 13|  megismertem a Szikrai szerkesztő úr hangját.~Éjjel az utca felől
18 13|      kérem magaviseletét.~Szikrai úr ismét dühös lett, csikorgatta