Rész

 1 1 |   útitársam szimpatikus, nyugodt, szomorú szemű, deres hajú és főként
 2 1 |      beszédét, és csak az útitárs szomorú szavai hangzanak fejem körül,
 3 1 |         utaztam.~Végül is nőtlen, szomorú ember voltam, amikor rám
 4 2 | engedékenységre bírta - folytatta szomorú útitársam.~Nem tudom, hogy
 5 3 |          mint egy megunt fátyolt. Szomorú voltam - érte.~Az estémet
 6 4 |           valószínűleg ismét az a szomorú, életúnt utazó voltam, aki
 7 4 |       csak ritkán találkozunk ama szomorú nap óta. Nekem gyermekeim
 8 9 |          Az élet egykedvű, inkább szomorú. Többé már soha nem találkozunk
 9 11|     Mondtam, hogy hallottam azt a szomorú történetet, de nem kell
10 11|          gyertyát a veszett hírű, szomorú embertől. A vásárokról néha
11 12|          mulat X.-ben? - kérdezé.~Szomorú napom volt, s nem törődtem
12 12|         vége van a nap felének? A szomorú, lovagló árnyak mikor maradoznak
13 14|          története, mint valamely szomorú életrajz, amelyet gyermekkorunkban
14 14|          hideg tekintetet - érző, szomorú szívet és bús gondolatokat,
15 15|    cselekedjen. Megállt, mint egy szomorú vándor, aki eltévesztette
16 15|      Miután én nem szóltam - hisz szomorú voltam -, letelepedett lábamhoz,