Rész

 1 2 |             fehér kendővel környékezett, szinte vértelen arcokat. Az ember
 2 2 |         látszottak, mint játékos lepkék.~Szinte nem ismertem meg a saját
 3 2 |               hiszékeny, gyengéd nőknek. Szinte megvártam, hogy az alkalom
 4 4 |              voltam elkészülve. Hevesen, szinte a szavakba kapaszkodva és
 5 5 |                   ellenben bocsánatkérő, szinte alázatos pillantást vetett
 6 7 | reménytelenségben, a salétromos, nedves, szinte könnyektől áztatott falak
 7 7 |                lett volna már hasonmása. Szinte megreszketnek Szent György
 8 7 |             voltam, amikor egy kíváncsi, szinte ágaskodó, kígyóvonalú szempár
 9 11|          elfojtottam. Tündökölve, hívőn, szinte félrecsapott szájjal mosolygott,
10 13|                  mint a hárfáslány keze. Szinte felemelkedett néha a levegőbe,
11 14|                akik részegen haltak meg. Szinte a levegőben volt még a szaga
12 14|                bús gondolatokat, amelyek szinte naponta a földhöz vertek: -
13 15|         rézszeggel kivert fűzős cipőcske szinte ijedt csodálkozással koppant
14 15|                el. Tündöklő, megbocsátó, szinte túlvilági mosoly volt az