Rész

 1 1 | elbeszélését útitársam, akiről nem tudtam sokkal többet, mint amennyit
 2 1 | felejthetetlen hazugságokat, pedig tudtam, hogy közeledik már az állomás,
 3 2 |            két térd között.~Honnan tudtam mindezt?~Az egyik cipőszár
 4 2 |          távozásomat.)~Nem is igen tudtam egy szót sem szólni, csak
 5 4 |       délre harangoztak, amire meg tudtam bírkózni farkasszőrű kedvemmel,
 6 4 |        mosdótálhoz lépjek. Amíg el tudtam hitetni magammal, hogy én
 7 4 |            akartam ismét, mert nem tudtam elfelejteni az első csók
 8 5 |           életét. Azt már korábban tudtam, hogy a nők a törlőruhába,
 9 8 |          bámult le a városkára. Ha tudtam volna, hogy egy vonat indul
10 9 |           egy cseléd. Eddig nem is tudtam, hogy ennyi közönségesség
11 13|          itt uram.~Ráhagytam, mert tudtam, hogy olyan babonás, a legképtelenebb
12 13|         beszélt hozzá:~- Már akkor tudtam, hogy eljössz, amikor még
13 17|            nagyon megbántam, s nem tudtam volna élni a szégyentől.