Rész

  1 1 |     balsejtelmekkel; mindig azt hittem, hogy már nem élek soká - kezdte
  2 1 |            régen elment a kedvem attól, hogy új emberekkel megismerkedjem,
  3 1 |         látszott, akiről feltételeztem, hogy nem aspirál egész éjszakai
  4 1 |         országútról az volt gondolható, hogy rajta boldogtalan emberek
  5 1 |             háztetőn. Azt vettem észre, hogy az emberek többsége mindig
  6 1 |               vasúton, kocsin, szánkán, hogy egy nő kezét megcsókolhassa,
  7 1 |                nő kezét megcsókolhassa, hogy a suttogó hangját hallhassa,
  8 1 |              suttogó hangját hallhassa, hogy a szoknyáját vagy a zubbonyát
  9 1 |               zubbonyát megszagolhassa, hogy imádkozó hangon, visszafojtott
 10 1 |             hazugságokat, pedig tudtam, hogy közeledik már az állomás,
 11 1 |            elcsendesedtem; ráeszméltem, hogy nem érdemes siettetni a
 12 2 |                  Engedje meg az olvasó, hogy az elkövetkező elbeszélésből
 13 2 |                azt a boldogító érzetet, hogy e karokról, lábakról, szakállakról
 14 2 |                 volt. Azt ígértem neki, hogy két napig maradok a városkában,
 15 2 |           szomorú útitársam.~Nem tudom, hogy uraságod miként van ezzel
 16 2 |        észreveszem az első pillantásra, hogy számíthatok-e meghallgatásra?
 17 2 |               tudnám megérhetővé tenni: hogy életemben találkoztam nőkkel,
 18 2 |                látásra úgy ítéltem meg, hogy engem várnak. Nekem valók; -
 19 2 |                bár meg vagyok győződve, hogy azelőtt sohasem jutott eszébe
 20 2 |                 utazók léhasága nélkül, hogy ki volt Hartvigné.~Hartvigné
 21 2 |                 ablakaiból arra ügyelt, hogy nincs-e zendülés a torony
 22 2 |       felágaskodnak a fehérlábú szűzek, hogy letekintsenek a városra,
 23 2 |              lábtörlőbe. Igen jólesett, hogy e modern tisztaság mellett
 24 2 |               évtizedek óta a bútorzat, hogy valódi szövetjét megmutassa.
 25 2 |                  de háttal az ablaknak, hogy arcvonásai oly lassan bontakoztak
 26 2 |                pillantásra észrevettem, hogy feltűnő jó cipőket visel
 27 2 |                 az életet próbálgattuk, hogy a vidéki nő, bármilyen hiú,
 28 2 |                múlik el. Végül mindegy, hogy intéztek-e hozzájuk szép
 29 2 |                talán csak azért vannak, hogy otthonában mulattassák az
 30 2 |                 össze a csont és a hús, hogy azután váljon el a két barát,
 31 2 |           harisnyacsík volt az okozója, hogy néhány napra tervezett X.-
 32 2 |                 nevelőnőből, aki tudja, hogy egész életén át dolgozni
 33 2 |           ruházata volt.~Bocsásson meg, hogy ennyire untatom e sohasem
 34 2 |               beszélgetünk. Biztosítom, hogy senki sem találhatja fel
 35 2 |            szemektől.~Tehát az történt, hogy megállapodtunk a szoba árában,
 36 2 |               árában, én kijelentettem, hogy legalább egy fél esztendőre
 37 2 |            felajánlottam az asszonynak, hogy a lakbért előre kifizetem.
 38 2 |            percben, amint megszólaltam, hogy a leheletemtől meglebbent
 39 2 |                 szomszédságában állott, hogy a hosszú fekete szőrök megérintették
 40 2 |               nőknek. Szinte megvártam, hogy az alkalom letelepedjék
 41 2 |                mellett, és észrevettem, hogy a nyakán még nedves a haj
 42 2 |             ismeretlen, de észrevettem, hogy valahol a házban egy ablak
 43 2 |               már most elkészülne arra, hogy ami itt történik, azt sohasem
 44 3 |          valójuk a halálos ágyukon.~De, hogy folytassam Hartvigné történetét:
 45 3 |      visszaszöktem a második áldozásra, hogy tisztában legyek élettel
 46 3 |                 tartózkodik a városban, hogy félig nyitott ablak mellett
 47 3 |             mint a füst. Nem emlékszem, hogy mit ebédeltem, pedig vidéki
 48 3 |              szerint azzal dicsekedett, hogy korábban márkőr volt e helybeli
 49 3 |            felmerült valamely kétségem, hogy nem a város legtisztességesebb
 50 3 |             esett - elfelejtette velem, hogy a nők úgy törik fel a férfiakat,
 51 3 |              Csak sajnáltam Hartvignét, hogy rossz éjszakája van miattam,
 52 3 |            fehér kendőt keblére teríti, hogy bele ne haraphasson a téli
 53 3 |             dugja, az ajkát leszorítja, hogy ki ne törjön rajta a gyötrelmes
 54 3 |                napig félszemmel alszik, hogy álmában el ne szólja magát.~
 55 4 |                  Már nemigen emlékszem, hogy mivel töltöttem másnap a
 56 4 |         bírkózni farkasszőrű kedvemmel, hogy a mosdótálhoz lépjek. Amíg
 57 4 |                tudtam hitetni magammal, hogy én már sokkal többet éltem,
 58 4 |              függönyre bámulni, anélkül hogy eszembe jutott volna a függönyt
 59 4 |             olyan megriadva nézett rám, hogy sohase felejthetem el tekintetét.
 60 4 |             félelme arra sarkantyúzott, hogy mindenféle kopott és átérzett
 61 4 |        mondásokkal meggyőzzem őt arról, hogy csak a kedvéért maradtam
 62 4 |               Lakója vagyok - feleltem, hogy megnyugtassam.~- Nem...
 63 4 |        hírnevemet. Ön talán azért jött, hogy visszakérje a pénzt, miután
 64 4 |                Önnek nem lehet fogalma, hogy mennyit szenvedtem azóta.
 65 4 |                van a húga? - kérdeztem, hogy a fájdalmas szavakat megállítsam
 66 5 |               és a takarításhoz látott, hogy elfelejtse az életét. Azt
 67 5 |                Azt már korábban tudtam, hogy a nők a törlőruhába, a hajnali
 68 5 |            Előre elhatároztam magamban, hogy H. úrral kuglizni járok
 69 5 |               többször megmondani neki, hogy én feloldozom, de okosabbnak
 70 5 |            nadrágban elhagytam a házat, hogy szemlét tartsak a városkában.
 71 5 |              városkában. Úgy gondoltam, hogy midőn a küszöböt átléptem,
 72 6 |               kezén nagyon meglátszott, hogy varróiskolát tart a városkában -,
 73 6 |                borért a Három Rózsához, hogy férjének kedvében járjon.
 74 6 |            Leginkább azon csodálkozott, hogy férje nem tért vissza a
 75 6 |             emlékezetemben a szavaiból, hogy igen rossz véleménye volt
 76 7 |             mert már régebben rájöttem, hogy Jeromostól aggódnak a nők,
 77 7 |           vízkereszt napján kijelentem, hogy hozzád hasonló nő nincsen
 78 7 |             szivesen megnyugszik abban, hogy van másvilág, ahol tavasz
 79 7 |                óta meg voltam győződve, hogy tilalmasak.~Szent János
 80 7 |                 megáll, ha elgondoljuk, hogy mi lehet az üregben! Anyák
 81 7 |                fohászkodni, mint azért, hogy a hempergő, őszinte élet
 82 7 |            arról győzi meg a látogatót, hogy a szentté válottak tovább
 83 7 |              állhatnék fel a szószékre, hogy a paráználkodás fertelmességéről
 84 7 |            ördög vagyok. Vigyázni kell, hogy fel ne ismerjen a harangozó,
 85 7 |            örömmel nyúl kezem a zsebbe, hogy némi aprópénzzel megváltsam
 86 7 |            imádságok. Nem vettem észre, hogy helyőrség volna a városkában;
 87 7 |                 és borzas bajuszokkal - hogy ha ők nem szerepelnek ezekben
 88 7 |               Szegény, nem tehet arról, hogy ily gonosz emberrel ismerkedett
 89 8 |                    Majd meglátja, uram, hogy milyen becsületes, derék
 90 8 |              szerettem volna kitalálni, hogy mi történik mögöttük - olykor
 91 8 |            egyszer: "Bandi". Vigyázott, hogy a fehérneműje ne gyűrődjék,
 92 8 |        nevetgélt, s nem látszott félni, hogy az ajtó egyszerre megnyílik,
 93 8 |               összekötözik, és visznek, hogy kerékbe törjenek. - De Olga
 94 8 |          aggodalmaimat. Csak arra kért, hogy köszöntsem őt az utcán,
 95 8 |             találkoztam a ködben.~Igaz, hogy farsang már elkezdődött,
 96 8 |           szegény asszonyok nem tudták, hogy kilenc holdtölte után szörnyű
 97 8 |                 kezdő színésznő; végül, hogy a barátnők előtt tekintélyt
 98 8 |                Manapság is csodálkozom, hogy akkori céltalan kedvemben -
 99 8 |              barátnője? A fekete hölgy, hogy van?~Olga nyomban kiáltozni
100 8 |                 idő múlva vettem észre, hogy havazik, a köd felszállt,
101 8 |             városkára. Ha tudtam volna, hogy egy vonat indul az állomásról,
102 9 |                   Ma már nem emlékezem, hogy mivel foglalkoztam másnap.
103 9 |                kérnem kell önt... Azaz, hogy talán ön nem is tehet róla...
104 9 |           hogyan magyarázzam meg önnek, hogy az én házam tisztességes,
105 9 |              uram becsülete sem engedi, hogy mindenféle kétes nőszemélyek
106 9 |               Talán azt akarta mondani, hogy akikről jótáll. De nem fejezte
107 9 |        elfoglalták a szobát, s ígérték, hogy majd megvárják az urat.
108 9 |            cseléd. Eddig nem is tudtam, hogy ennyi közönségesség lakik
109 9 |            ütöttem, s nagyon sajnáltam, hogy elmulasztottam a délutánt.
110 9 |             Akkor még nem is sejtettem, hogy örökre elmulasztottam...~*~
111 10|                  Nem tudom, említettem, hogy negyvenesztendős koromban
112 10| kellemetlenségek között élni! Rájöttem, hogy a papok élnek legtovább,
113 10|        meggondolt, nyugodt úriemberről, hogy szerelmes legyen?~Bolondság,
114 10|               Azon nem is csodálkoztam, hogy romlott barátnője rábeszélésére
115 10|               És azon sem csodálkoztam, hogy Eszténa sohasem lett az
116 10|             mert még avval dicsekedett, hogy regényen dolgozik, amely
117 10|             kellett volna meghallgatni, hogy az x.-i állapotokról kellő
118 10|             legyen az embernek.~Ígérte, hogy készülő nagy művében felöleli
119 10|                 pesti hírek. Gondoltam, hogy ennek a kutyahűségű szemű,
120 10|      barátkoztam vele, bár észrevettem, hogy Szikrai úrnak nagyon kis
121 10|              aztán apránként megtudtam, hogy Hartvigné egy jelentéktelen
122 10|               nagy szerencsének tartom, hogy nagyságoddal megismerkedtem -
123 10|        levegőjét fűszerezte. Gondoltam, hogy soha többé nem lépem át
124 10|                 Szikrai úr azt hihette, hogy társasága nélkül nem élhetek.
125 10|              nem élhetek. Kijelentette, hogy a vesémbe, a májamba, a
126 11|           órámat, s nem gondoltam arra, hogy már hányszor figyeltem a
127 11|  titokszerűségének. Nem jutott eszembe, hogy minden láb megérkezik, amelyet
128 11|               ki, mintha jeladás volna, hogy még nem halt meg mindenki
129 11|                elcsendesedett házakban, hogy az emberek nem futnak ki
130 11|           ébredtek volna tudtára annak, hogy nem érdemes élni?... Mi
131 11|            életet tartja az emberekben, hogy a magányos, bús téli estéket
132 11|                 s éjfélre megesküsznek, hogy el ne mulasszák a nászéjszakát;
133 11|               tegnap elhatározta volna, hogy elmondja az eseményeket. -
134 11|         lezuhant a hó, s én azt hittem, hogy ön lépked alant az utcán. "
135 11|                házaknak úgy megvénülni, hogy temetőszagot leheljenek.
136 11|               néznek, s arra gondolnak, hogy mily ostobák voltak. Az
137 11|          Tizenöt esztendős volt; örült, hogy titkos ismerőse van a városban,
138 11|      öregasszony, s megnyálazta ujjait, hogy el ne tévessze a következő
139 11|                 télen sem múlik el hét, hogy fel ne keresnénk a sírokat,
140 11|      megvizsgáltak. Anyám kijelentette, hogy ha vétenék a testi tisztaság
141 11|              Elegendő, mondja az anyám, hogy ő volt botor, s nem várta
142 11|                 kell még jónak lennünk, hogy anyám ballépését elfelejtse
143 11|          Könnyen megtörténhetett volna, hogy anyámat lefejezik a város
144 11|          Margaréta történetét.~Mondtam, hogy hallottam azt a szomorú
145 11|          avatták idővel, mert kiderült, hogy sok nemes cselekedet, önfeláldozás
146 11|                 Mondja, nem lehetséges, hogy az anyám szentté váljon
147 11|             egykor? Ő olyan jó s nemes, hogy hozzá foghatóról a bibliában
148 11|              napját megtartjuk. Tudjuk, hogy milyen misét mondanak a
149 11|              fogat, s azért imádkozott, hogy ne legyek szép, békén hagyjanak
150 11|          vásárokról néha úgy jött haza, hogy egyetlen gyertyát sem adott
151 11|           Eszténa felriadt, s hallotta, hogy odalent Szelinkai rúgdalja
152 11|           fogadalmat tettem Eszténának, hogy nem árulom el titkát. Darab
153 11|                nem is tudom bizonyosan, hogy ő volt-e, csak úgy találomra
154 11|              Néha úgy tűnt fel előttem, hogy ő maga mulat azon, hogy
155 11|                 hogy ő maga mulat azon, hogy engem mulattat; míg máskor
156 11|           meghallgatni, amikor ígértem, hogy szívem fölött viselem a
157 12|                mintha attól félt volna, hogy ostromolni fogom. Egy napon
158 12|              Vajon meddig élek még így, hogy a déli harangszó megváltásként
159 12|            éjszaka emléke.~Úgy éreztem, hogy bűnös vagyok, vétkeztem
160 12|    udvariatlanul távoztam. Úgy látszik, hogy a melankolikus emberek közé
161 12|          tartozom, akik arra születtek, hogy haláluk napjáig ne örvendezzenek.
162 12|             kedves óra -, csodálkozunk, hogy nem kő esett a kalapunkra,
163 12|              utcasarkon már elfelejtik, hogy mi történt velük tegnap.~
164 12|              flegmával vette tudomásul, hogy ideges embereket megzavar
165 12|                azt magyarázta Svarcnak, hogy ő egy hitelképes párti,
166 12|               elmerült a tervezgetésbe, hogy észre sem látszott venni
167 12|           megérkezésemet. Kiszámította, hogy hat-hét ezer forint lesz
168 12|           macskanyávogása.~Észrevettem, hogy Szikrai úr időközben ellenségem
169 13|              mind idejöttek a városból, hogy még egyszer találkozzanak
170 13|                 szép keresztnevük volt, hogy a látogató elképzelődött
171 13|                foglalt el annyi helyet, hogy egy kisebb lakodalmat ne
172 13|                 Ráhagytam, mert tudtam, hogy olyan babonás, a legképtelenebb
173 13|             aztán elkopogtak a lépések. Hogy bántott engem akkor az a
174 13|               azután? Ne kívánja tőlem, hogy az Úr szent teste nélkül
175 13|              hozzá:~- Már akkor tudtam, hogy eljössz, amikor még el se
176 13|                 anyám úgyis azt akarja, hogy apáca legyek, mielőtt ő
177 13|                 a zárdában: azt akarja, hogy a lánya magasabb helyre
178 13|          halálom napjáig. Akarom tudni, hogy miért térdepelek. Legyen
179 13|                innen, akiről nem tudom, hogy merre lesz már. Ugye?~Eszténa
180 13|               én szívesen hazakísérném, hogy még hajnal előtt jusson
181 13|             mondta hangomat utánozva -, hogy megtorlás nélkül nem lehet
182 13|               Egy rossz írásomba kerül, hogy önt megkövezzék vagy kiűzzék
183 13|              évek elmúlásával, belátom, hogy Szikrai úrnak minden tekintetben
184 14|                katonatiszt... Bizonyos, hogy nem én vagyok a vétkes.
185 14|                 feküdtem, s azt hittem, hogy a világ megállott körülöttem.
186 14|     statisztálnának. Kissé bosszantott, hogy olyan gyorsan múlnak a várakozás
187 14|   visszagondoltam tépelődéseimre. Igaz, hogy néha szükséges a díványon
188 14|        szükséges a díványon heverészni, hogy az ember megpihenjen élményei
189 14|               Ne legyen okod elpirulni, hogy lyukas volt a harisnyád,
190 14|                 az éjszakában, s remeg, hogy anyja észreveszi álmatlanságát,
191 14|                   Olyan sűrűn havazott, hogy az utca túlsó oldala függöny
192 14|         asszonynál. Régi időkből tudom, hogy e társadalom kívüli nők
193 14|                 valóban nem érdekelhet, hogy mi történik a szomszédszobában
194 14|              helyen, de arra gondoltam, hogy nyomban itt lesz Eszténa,
195 14|           kézzel ültem a karosszékben - hogy a kezem ne érjen a bútorokhoz -,
196 14|         várakoztam.~Nem vigasztalt meg, hogy most olcsó kiscipők keresik
197 14|           születni fog.~Ismétlem, uram, hogy minden kalandvágyam elhagyott,
198 14|                 üldögéltem. Lehetséges, hogy húszesztendős koromban örvendeztem
199 14|                 az legyen a befejezése, hogy egy vidéki örömházban agyonverjenek,
200 14|                földhöz vertek: - ezért, hogy egy téli délután kisvárosi
201 14|        fonogatott körül a pókhálójával, hogy már az sem érdekelt, hogy
202 14|               hogy már az sem érdekelt, hogy megérkezik-e pontos időre
203 14|                 Eszténa?~Akkor éreztem, hogy már öreg ember vagyok.~Egy
204 15|               Eszténa? Elment az eszed, hogy be akarsz állni bukott nőnek?
205 15|                a kamarában? Nem hallod, hogy vijjog odakünn egy kis harang,
206 15|                áll meg a szíved verése, hogy a hídon kell járnod, s odalent
207 15|             végre. De tovább nem tudta, hogy mit cselekedjen. Megállt,
208 15|       elátkozottakon.~Arra riadtam fel, hogy az udvar felőli ablak vészesen
209 15|                 a fáradt, öreg tagokba, hogy ilyen magosságra felemelkedhessen.
210 15|             támadt csődületet. Mondták, hogy mindig magánkívül volt körmenetkor,
211 15|                értem, azt vettem észre, hogy a Szent János-torony hegyéről