Rész

 1 1 |       előtt feküdtem le, s nem jutott eszembe sem imádság, sem
 2 2 | győződve, hogy azelőtt sohasem jutott eszébe bárkinek megmutatni
 3 3 |      vett rajtam erőt. Eszembe jutott sok hiábavaló erőlködésük,
 4 4 |  bámulni, anélkül hogy eszembe jutott volna a függönyt félrevonni,
 5 4 |       mintha a pokol tornácába jutott volna:~- Az istenért, megláthatnak
 6 4 |     Szegény, korán özvegységre jutott és gyermekkel nem áldotta
 7 11| találka titokszerűségének. Nem jutott eszembe, hogy minden láb
 8 11|       már gyereke, aki sohasem jutott a vesztőhelyre. Egyiket-másikat
 9 14|   csókjáért? Néha-néha eszembe jutott Eszténa, mint egy szorgalmas,
10 15|     nyilván létra segítségével jutott. Ennél szomorúbb arcot sohasem