Rész

  1 1 |          mindig azt hittem, hogy már nem élek soká - kezdte elbeszélését
  2 1 |       elbeszélését útitársam, akiről nem tudtam sokkal többet, mint
  3 1 |           akiről feltételeztem, hogy nem aspirál egész éjszakai nyugodalmamra.
  4 1 |           fázósan, mintha soha többé nem hallhatnám kedves szájak
  5 1 |            halál a bibliát olvasná.)~Nem akarom sokáig untatni életkörülményeimmel -
  6 1 |          szent szerelmemhez utaztam. Nem voltam ostoba. Kihasználtam
  7 1 |        sokáig gunnyasztottam, mintha nem volna érdemes többé felöltözködni,
  8 1 |          félóra előtt feküdtem le, s nem jutott eszembe sem imádság,
  9 1 |       kezdtem szemügyre venni, és ha nem szégyelltem volna magam,
 10 1 |    elcsendesedtem; ráeszméltem, hogy nem érdemes siettetni a halál
 11 2 |            egykedvűen szerették vagy nem szerették őket, mint általában
 12 2 |           őket, mint általában a nők nem sokat törődnek a történelemmel.
 13 2 |         folytatta szomorú útitársam.~Nem tudom, hogy uraságod miként
 14 2 |           ember a családi asztalnál, nem ártalmas. A tojást frissen
 15 2 |              nők keresztcsontját már nem annyira a tánc, hanem a
 16 2 |             a láb csónakaivá válnak. Nem csodálom azokat a hiú asszonyokat,
 17 2 |        szokásos lábszárától, térdben nem ért össze a csont és a hús,
 18 2 |          mint a fiatalembereké, akik nem régóta tanulnak lovagolni.
 19 2 |              hasonló lábat még addig nem láttam.~Az a harisnyacsík
 20 2 |         bodrozatú, mintha az asszony nem akarna hivalkodni e felesleges
 21 2 |             életén át dolgozni kell, nem szabad megszeretni a fekhelyét,
 22 2 |           szégyellt semmittevésemet, nem kérkedésből, de bármely
 23 2 |          mint játékos lepkék.~Szinte nem ismertem meg a saját hangomat
 24 2 |           jut eszembe a csodálkozás. Nem vagyok regényhős, de komisz
 25 2 |              elhagynák a tó vizét.~- Nem, nem - ismételte, midőn
 26 2 |         elhagynák a tó vizét.~- Nem, nem - ismételte, midőn szótlanul
 27 2 |            lát többé - vigasztaltam.~Nem tudom miért, de szavaim
 28 2 |         fejét ingatta még, mintha az nem tudna leszokni erről a mozdulatról.
 29 2 |    türelmetlenül várná távozásomat.)~Nem is igen tudtam egy szót
 30 2 |          Mire az utcára értem, ő már nem állott többé az ablaknál.~*~
 31 3 |           szerint sántikáló gigerli, nem nagy gondot okozott egy
 32 3 |        megállás nélkül, mint a füst. Nem emlékszem, hogy mit ebédeltem,
 33 3 |              valamely kétségem, hogy nem a város legtisztességesebb
 34 3 |             várt rám.~A piac sarkán, nem messzire a pipázgató töröktől
 35 3 |      asszonyt, akit elhagytam.~Amint nem láttam többé őket életem
 36 4 |            baromfié.~- Ön itt van? S nem utazott el a városból?~Mindenféle
 37 4 |            Látni akartam ismét, mert nem tudtam elfelejteni az első
 38 4 |      feleltem, hogy megnyugtassam.~- Nem... Nem, ez nem lehet kifogás.
 39 4 |              megnyugtassam.~- Nem... Nem, ez nem lehet kifogás. Féltem
 40 4 |      megnyugtassam.~- Nem... Nem, ez nem lehet kifogás. Féltem a
 41 4 |             a pénzt, miután a szobát nem óhajtja elfoglalni? - kérdezte
 42 4 |            feleltem igen komolyan, s nem lettem volna emberismerő,
 43 4 |          volna emberismerő, ha észre nem veszem Hartvigné megnyugvását. -
 44 4 |           remegő, igaz hangon. Önnek nem lehet fogalma, hogy mennyit
 45 4 |        családja körében lelte. Azóta nem merem megcsókolni a gyermekeimet,
 46 4 |               Az ördög bújt belém, s nem találom a lapot az imakönyvben.
 47 4 |              a lapot az imakönyvben. Nem teszek szemrehányást önnek,
 48 4 |      korántsem meggondolva felelt:~- Nem... majd csak lakjon nálam,
 49 4 |     özvegységre jutott és gyermekkel nem áldotta meg a sorsa.~- Holnap -
 50 4 |            barátságos házban, de még nem pakoltam ki a táskáimat.
 51 5 |          emlékezetem szerint, tegnap nem volt azon a helyen. Fekete
 52 6 |              Mégis bolondság volt el nem utazni a városkából, gondoltam
 53 6 |            Tapasztalt férfiak között nem volna sok mondanivalóm a
 54 6 |              mint egy jóasszony, aki nem tehet egyebet a jelen körülményei
 55 6 |              körülményei között. Bár nem volt a legjobb formájú -
 56 6 |             csodálkozott, hogy férje nem tért vissza a temetőből
 57 6 |            csendesen alszunk. Minket nem zavar. Csak mulasson jól
 58 7 |      kápolnák között növekedtem fel. Nem tudom megszegni az eskümet,
 59 7 |           megszegni az eskümet, mert nem élhetek tovább. Hagyjon
 60 7 |           elég, aki elmulattatja."~- Nem ismerek itt senkit - feleltem
 61 7 |           elkapja a lábát annak, aki nem imádkozik. Vajon mi lehet
 62 7 |          hűvös szentélyekben valóban nem lehet egyébért fohászkodni,
 63 7 |     cifrábbak lehetnek ez imádságok. Nem vettem észre, hogy helyőrség
 64 7 |             bajuszokkal - hogy ha ők nem szerepelnek ezekben az imákban,
 65 7 |         Vajon miért is élünk, ha már nem tudunk újakat álmodni?~Egy
 66 7 |      leányról emlékezetemben.~De már nem akartam Hartvignét zavarni
 67 7 |          áhítatoskodásában. Szegény, nem tehet arról, hogy ily gonosz
 68 8 |               csendesen nevetgélt, s nem látszott félni, hogy az
 69 8 |        természetesen meg is ígértem.~Nem soká kellett várnom a találkozásra.
 70 8 |               és a szegény asszonyok nem tudták, hogy kilenc holdtölte
 71 9 |                               Ma már nem emlékezem, hogy mivel foglalkoztam
 72 9 |              szomorú. Többé már soha nem találkozunk kedves útitársakkal.~
 73 9 |           önt... Azaz, hogy talán ön nem is tehet róla... De hogyan
 74 9 |              hogy akikről jótáll. De nem fejezte be szavait. Megtörölte
 75 9 |               mint egy cseléd. Eddig nem is tudtam, hogy ennyi közönségesség
 76 9 | elmulasztottam a délutánt. Akkor még nem is sejtettem, hogy örökre
 77 10|                                      Nem tudom, említettem, hogy
 78 10|     templomban megpillantottam. Azon nem is csodálkoztam, hogy romlott
 79 10|           eljött a lakásomra, amikor nem voltam otthon. A lányok
 80 10|         otthon. A lányok kíváncsiak, nem mérik meg előre tetteiket,
 81 10|             Természetesen, akkor már nem tartózkodom többé X.-ben.
 82 10|         látogatta, szerkesztő létére nem kerülhette el a városka
 83 10|            Kékmacska színpadán.~- Ó, nem - felelt füstölögve a dáma. -
 84 10|         kakadu szabadkozott.~- Ó, én nem vagyok egyéb, mint bizalmas
 85 10|             amelynek magasztalásából nem fogyott ki a szerkesztő.
 86 10|              okos Rienzi hallgatásra nem bírja... Ifjúkoromban korcsmák
 87 10|           Gondoltam, hogy soha többé nem lépem át a rossz szagú házikó
 88 10|       hihette, hogy társasága nélkül nem élhetek. Kijelentette, hogy
 89 10|            szeme van.~Vajon miért is nem utaztam el X.-ből?~*~
 90 11|           Megnézegettem az órámat, s nem gondoltam arra, hogy már
 91 11|           találka titokszerűségének. Nem jutott eszembe, hogy minden
 92 11|              jeladás volna, hogy még nem halt meg mindenki a városban.
 93 11|            házakban, hogy az emberek nem futnak ki sírva az utcákra,
 94 11|            volna tudtára annak, hogy nem érdemes élni?... Mi lehet
 95 11|             az imént a torony körül. Nem, nem vagyok már a régi hiszékeny
 96 11|           imént a torony körül. Nem, nem vagyok már a régi hiszékeny
 97 11|            felébredni.~Ezen az estén nem vártam meg Eszténát.~De
 98 11|        mulattatja az embert.~Eszténa nem késett, úgy repült be a
 99 11|            hold eltűnt, léptek többé nem hangzottak.~Akkor már másodszor
100 11|        libegett, de már nagyon régen nem gyújtották meg. Egyszer
101 11|             az óvárosból, miután itt nem akadt tennivalója, az emberek
102 11|             meglátogatni, amikor még nem járták be a legyek a zsebkendőt,
103 11|         elhívatta Fitkonidesznét. Ha nem tudná uram: Fitkonideszné
104 11|          anyám, hogy ő volt botor, s nem várta be az egyház áldását,
105 11|         Szegény anyám két esztendeig nem járhatott a templomba, amíg
106 11|             a szomorú történetet, de nem kell mindent elhinni, amit
107 11|           életük folyását.~- Mondja, nem lehetséges, hogy az anyám
108 11|         Mindig máshol, mert az anyja nem akart olyan fedél alatt
109 11|         Szelinkai rúgdalja a kaput. "Nem, nem akarok egy céda asszonyért
110 11|              rúgdalja a kaput. "Nem, nem akarok egy céda asszonyért
111 11|          miután Szent Mihály napjáig nem halt meg a mézeskalácsos,
112 11|    nyugodalmasan éldegéltek.~- És ti nem féltetek a Haláltól? - kérdem
113 11|       konyhában meleg bort iszik. Ó, nem ám a gyertyaöntő a halál,
114 11|              láttad?~- Egyszer... De nem szabad róla beszélnem, mert
115 11|              tettem Eszténának, hogy nem árulom el titkát. Darab
116 11|         ravaszkodva megszólalt:~- Én nem is tudom bizonyosan, hogy
117 11|              Szégyenkezett, pirult s nem akarta meghallgatni, amikor
118 12|       kérdezé.~Szomorú napom volt, s nem törődtem az alattomossággal,
119 12|    maradoznak el fejem mellől? Miért nem vetek véget egy pisztolylövéssel
120 12|             céltalan napoknak? Miért nem megyek ki a káposztáshordóból
121 12|            óra -, csodálkozunk, hogy nem kő esett a kalapunkra, hiszen
122 12|         Ilyen szerettem volna lenni, nem pedig boldogtalan féleszű.~
123 12|          bármely bíróság előtt, mert nem nyomja lelkünket sötét bűn,
124 12|            serből, de a barátság már nem állott helyre közöttünk.~*~
125 13|          amely a fal mellett állott, nem foglalt el annyi helyet,
126 13|              föld alatti csendet. De nem csodálkoztam volna, ha a
127 13|         megvetett élet, amellyel úgy nem akartam sohasem barátkozni,
128 13|        határozottan védekezett.~- Ma nem - suttogta. - Ma még nem,
129 13|             nem - suttogta. - Ma még nem, uram, hiszen nem is gyóntam,
130 13|             Ma még nem, uram, hiszen nem is gyóntam, és meg sem áldoztam...
131 13|              a védőszentem névnapján nem égett végig a gyertyám,
132 13|             gyertyám, a nagymosásnál nem fehéredett az ingem, meredek
133 13|         elveszíted a szűzességed. De nem bánom, nem sajnálom, életemet
134 13|           szűzességed. De nem bánom, nem sajnálom, életemet adnám
135 13|                szóltam részvéttel -, nem félsz a sárkánytól, amelynek
136 13|           amelynek ezer karma van, s nem lehet előle menekülni? Nem
137 13|           nem lehet előle menekülni? Nem rettegsz a skorpiótól, amely
138 13|       kebledbe kúszik? A bűntudattól nem remegsz?~- Még nem vagyok
139 13|       bűntudattól nem remegsz?~- Még nem vagyok bűnös - felelt galambszelíden
140 13|         mennyországba vagy pokolba?" Nem tudom, milyen az, bűnösnek
141 13|        magára gondolok innen, akiről nem tudom, hogy merre lesz már.
142 13|          fenyegető alattomos arca.~- Nem - mondtam -, az rossz gondolat.
143 13|            háza.~- Rosszhírű ház. De nem bánom - felelt Eszténa elszántan,
144 13|      magatartása fenyegetővé vált. - Nem mozdulok a kapu elől, ha
145 13|              kapukulcs nálam van. Ha nem hágy aludni, kimegyek az
146 13|                hogy megtorlás nélkül nem lehet nőket, hajadonokat
147 14|              tökélve mindenre. Ha én nem érkezem X.-be, jött volna
148 14|        katonatiszt... Bizonyos, hogy nem én vagyok a vétkes. Hisz
149 14|            Sajnálom Szikrai urat, de nem engedhetem át helyemet. -
150 14|       karácsonyt várnának.~A lépések nem koppantak többé az ablak
151 14|             el az imádságok közül, s nem ejti el az olvasó szemét.
152 14|          lyukas volt a harisnyád, és nem a legjobb inged vetted fel.
153 14|           elrejtőzik a vásznak közé. Nem kell aggodalmaskodni azoknak
154 14|              Minket a valóságos élet nem nagyon érdekel - mondta -,
155 14|            egy másik világban élünk, nem a földön. A szerepek, a
156 14|              angol királynőt valóban nem érdekelhet, hogy mi történik
157 14|           illat.~Ültem s várakoztam.~Nem vigasztalt meg, hogy most
158 14|         negyvenesztendős voltam, még nem oly cinikus, mint egy fegyenc,
159 14|            és üres szemeket; - ezért nem hordtam tollat a fövegem
160 15|           bukott nőnek? Hiszen többé nem ülhetsz előre a templom
161 15|     verebekhez. Mit akarsz, Eszténa? Nem hallod a szajhák rikoltását
162 15|             egy megszárnyalt fecske? Nem látod az álomtalan éjszakák
163 15|              igénytelen házikótokba? Nem hallod az arc nélküli pajzsos
164 15|             felakasztja a kamarában? Nem hallod, hogy vijjog odakünn
165 15|            árnyékába készülsz lépni? Nem félted a szemed az örömlányok
166 15|          emberekre, mint a szánalom? Nem áll meg a szíved verése,
167 15|              mondanom Eszténának, de nem jött hang számra, csak néztem
168 15|             hajtana végre. De tovább nem tudta, hogy mit cselekedjen.
169 15|         búsan féloldalra fordította. Nem tudta tovább a leckét.~Miután
170 15|           tovább a leckét.~Miután én nem szóltam - hisz szomorú voltam -,
171 15|            álom, amely életem végéig nem hágy el. Tündöklő, megbocsátó,
172 15|             mellett, mintha ez ideig nem lett volna szabad elhagyni
173 15|              sem történt, mert a nép nem törődött Rienzi asszonnyal.~
174 17|               halottak voltak. Sehol nem virrasztott senki X.-ben
175 17|         országutat, amelyen évek óta nem járt ember. Mikor visszanéztem
176 17|              Ezt nagyon megbántam, s nem tudtam volna élni a szégyentől.