Rész

  1 1 |          állomás dohos várótermében, s a jelzőharang konokul hallgat
  2 1 |              ahol végleg leszállnak, s örökre eltűnnek. Máskor
  3 1 |            félóra előtt feküdtem le, s nem jutott eszembe sem imádság,
  4 1 |             a nőkben, az időjárásban s az étvágyban. Ekkor kerültem
  5 2 |          napig maradok a városkában, s ez gyors engedékenységre
  6 2 |              fárasztó beszélgetések, s az egyetlen öröm az omnibusz
  7 2 |         például az Arany Csillagnál, s önnek sohasem beszélné el
  8 2 |        kémények igen magosan voltak, s úgy nyúltak fel, mint a
  9 2 |          vasárnapi cipőjük a nőknek, s otthon többnyire papucsban
 10 2 |              bergsteigerek, regatták s egyéb félcipők késő vénségükig
 11 2 |     Önkéntelenül ágtól ágig mentünk, s mintha egyikünk sem törődött
 12 2 |              ki a halálos ítéleteket s az eretnekek elégetését.
 13 2 |         úgyis elutazom innét holnap, s maga sohasem lát többé -
 14 2 |            szemét, keresztet vetett, s összekulcsolta a két kezét.~
 15 3 |              való. Elmenni egy nőtől s azután csaknem eltikkadni
 16 3 |        időből, midőn gyermek voltam, s az első örömhölggyel megismerkedtem -
 17 3 |   tekingettek alá a fotográfiákról - s akihez még aznap este újra
 18 3 |             amelyek úgy bezárkóztak, s oly mélyen hallgatnak, mint
 19 3 |              a kályha tüzébe bámult, s egy-egy ábrándot dobott
 20 3 |      gyötrelmes zokogás. Egyedülinek s elhagyottnak érzi magát
 21 4 |              baromfié.~- Ön itt van? S nem utazott el a városból?~
 22 4 |              feleltem igen komolyan, s nem lettem volna emberismerő,
 23 4 |              itt maradok a városban, s ha lehet, elfoglalom szobámat
 24 4 |          megcsókolni a gyermekeimet, s remegve gondolok a napra,
 25 4 |     megérkezik. Az ördög bújt belém, s nem találom a lapot az imakönyvben.
 26 4 |        beszélnek gondolkozás nélkül.~S ekkor láttam Hartvignén
 27 6 |        félóráig időzik itt, elutazik s felejt.~Hartvigné húga délután
 28 6 |         délután jelent meg a háznál, s háziasszonyom csakhamar
 29 7 |          fekete kutya a házikójából. S így szólt a szem:~"Én jó
 30 7 |      eltaposva. Majd múlnak az évek, s én lassan felejtek, meggyógyulok.
 31 7 |      ünnepnapi misén. Jőjjön utánam, s ha teheti, lépjen a hátam
 32 7 |           lesz napról napra hidegebb s a kő súlyosabb.~Ijedten
 33 7 |         angyalokat vélték elbájolni. S a nők, akikből egy kalapka
 34 7 |             nélküli gyermeknek lenni s odafent harangozni a toronyban!~
 35 7 |              testhez álló kabátokban s magos gallérokban, igen
 36 8 |             megjön az uram - mondta, s már alig aggodalmaskodott.~-
 37 8 |                  Jól van - feleltem, s elmentem az alkonyati városba. (
 38 8 |            azt, csendesen nevetgélt, s nem látszott félni, hogy
 39 8 |               mintegy panorámában... S az erkélyeken sötét szemű
 40 8 |            amelyektől mindig féltem, s amelyek után mindig futottam.~-
 41 8 |          Olga, megérintve a karomat, s én lassan visszatértem a
 42 9 |         tisztességes, jó hírű ház... S az uram becsülete sem engedi,
 43 9 |       délután, elfoglalták a szobát, s ígérték, hogy majd megvárják
 44 9 |    besötétedett, a térdemre ütöttem, s nagyon sajnáltam, hogy elmulasztottam
 45 10|           miután cipőmet, kesztyűmet s kalapomat jól szemügyre
 46 10|           Még sohasem voltam X.-ben, s nagy szerencsének tartom,
 47 11|             Megnézegettem az órámat, s nem gondoltam arra, hogy
 48 11|       elképzelni. Hosszú a téli este s iszonyatos a magány. Milyen
 49 11|       sarkában fél szemmel elaludni, s egy kőszénszagú csilingelő
 50 11|             a Szent János-templomot, s éjfélre megesküsznek, hogy
 51 11| öregasszonyokat nevetve égették meg, s a vasrácsok közül kinyújtották
 52 11|              ereszről lezuhant a hó, s én azt hittem, hogy ön lépked
 53 11|             találkozót elmulasztva), s nyugodtan mentem oldalán
 54 11|           belsejében a tűzbe néznek, s arra gondolnak, hogy mily
 55 11|          szerencséről, a betegségről s a halálról! Sokáig, sokáig
 56 11|               mondta az öregasszony, s megnyálazta ujjait, hogy
 57 11|         szeretnek, mert virrasztunk, s az anyám olyan imádságokat
 58 11|              hozott engem a világra, s miután még akkor törvénytelen
 59 11|       Tetőtől talpig levetkeztettek, s megvizsgáltak. Anyám kijelentette,
 60 11|            anyám, hogy ő volt botor, s nem várta be az egyház áldását,
 61 11|               önfeláldozás és jóság: s ezen a réven csodatett mutatja
 62 11|            váljon egykor? Ő olyan jó s nemes, hogy hozzá foghatóról
 63 11|              lábaihoz tette a fogat, s azért imádkozott, hogy ne
 64 11|          némán üldögélt az emeleten, s midőn lépéseit hallották
 65 11|         cselekedetét, búskomor lett, s amint erőt vett rajta a
 66 11|       Éjszakánként Eszténa felriadt, s hallotta, hogy odalent Szelinkai
 67 11|               sírta a mézeskalácsos. S miután Szent Mihály napjáig
 68 11|       Ruháját kisimította az ülésen, s én melléje telepedtem. Aztán
 69 11|       gyeplőt és ostort vett kezébe, s halkan csettintett a láthatatlan
 70 11|           megyünk? Nászútra - súgta.~S én átöleltem, és sokszor
 71 11|          erre. Szégyenkezett, pirult s nem akarta meghallgatni,
 72 12|         kérdezé.~Szomorú napom volt, s nem törődtem az alattomossággal,
 73 12|           vétkeztem Hartvigné ellen, s ezért reggelizés után csaknem
 74 12|              hátrahajtják a fejüket, s kinyitják a torkukat az
 75 12|           szeretkeznek, mint kutyák, s a következő utcasarkon már
 76 12|           egy jó étvágyú ember volt. S esztendőkig irigykedve gondoltam
 77 12|          cserépkályhánál melegedett, s azt magyarázta Svarcnak,
 78 12|           sajtó.~Majd hozzám fordul, s kötekedő hangon az arcomba
 79 13|        akiknek tenyeréből a jóétvágy s az élet áradt, a kártyavető-asszonyokkal,
 80 13|          összekulcsolta a két kezét, s némán, könnybe úszó, könyörgő
 81 13|            virágocskákkal a kezében, s ahányszor az anyám kártyát
 82 13|             amelynek ezer karma van, s nem lehet előle menekülni?
 83 13|          senki sem tud rajtam kívül, s amit majd gyónok, midőn
 84 13|               majd nagyot lélegzett, s egy szuszra elmondta:~-
 85 13|         barátnál. Pénteken bőjtölök, s vasárnap megáldozok. Szent
 86 13|            Aztán felfutott a lépcsőn s kisuhant a kriptából, mint
 87 14|         szerint a díványon feküdtem, s azt hittem, hogy a világ
 88 14|        akikkel útközben találkozunk, s mindezt a kanapén fekve
 89 14|       mulaszt el az imádságok közül, s nem ejti el az olvasó szemét.
 90 14|             szappannak legyen dolga. S a hajadat fond koszorúba,
 91 14|          magát az elhatározó lépésre s ideje van napokig gondolkozhatni
 92 14|       szemmel fekszik az éjszakában, s remeg, hogy anyja észreveszi
 93 14|             virágból az illat.~Ültem s várakoztam.~Nem vigasztalt
 94 15|            hogy a hídon kell járnod, s odalent kígyók sziszegve
 95 15|              éppen keresztet vetett, s az ablakra ugrott. Ott állott
 96 15|          gonosz, alattomos városból. S utána futottak a kémények
 97 15|      háztetőkről, az alvó komondorok s a tunya ajtók.~Mire az utcára
 98 16|          barackszínű hajam?" - szólt s haját kibontotta. "A fehér
 99 17|             volt valakit a városban. S a kivégzésnél Hartvigné
100 17|      pénzedre. Ezt nagyon megbántam, s nem tudtam volna élni a
101 17|        állomás piros és zöld szemei, s én azóta sohase voltam a