Rész

 1 1 |           gondoltam magamban fázósan, mintha soha többé nem hallhatnám
 2 1 |         szavai hangzanak fejem körül, mintha a halál a bibliát olvasná.)~
 3 1 |   reggelenkint sokáig gunnyasztottam, mintha nem volna érdemes többé
 4 2 |            döcögő omnibusz hágcsóján, mintha vadászó hercegeket hozna
 5 2 |          záródó ajtók, amelyek mögött mintha mindig leskelődne valaki -
 6 2 |               a léghuzamos kapualjba, mintha egyszer meg kellene érkezni
 7 2 |               kis utca sarkán állott, mintha városkapitány lakott volna
 8 2 |       vászontakaróval vannak behúzva, mintha valami igen nagy ünnepélyre
 9 2 |              de olyanforma bodrozatú, mintha az asszony nem akarna hivalkodni
10 2 |    Önkéntelenül ágtól ágig mentünk, s mintha egyikünk sem törődött volna
11 2 |        barackszínű fejét ingatta még, mintha az nem tudna leszokni erről
12 2 |                alázatos, félénk lett, mintha gyermekei és jövendője sorsa
13 2 |              e perctől függött volna. Mintha már most elkészülne arra,
14 2 |             igen méltóságteljes volt, mintha megvetné az eseményeket. (
15 2 |           felém, egy ablaknál állott, mintha türelmetlenül várná távozásomat.)~
16 3 |            mögött oly mélyen aludtak, mintha mindenki meghalt volna a
17 4 |            felejthetem el tekintetét. Mintha kancsalított volna a két
18 4 |               volna a két szembogara, mintha kotkodácsolt volna a hangja,
19 4 |              körül a templomsétányon, mintha a pokol tornácába jutott
20 5 |              az utcán az iskola felé, mintha mindennap megjárnák azt
21 5 |            foltocskák elhalványultak, mintha bőjtöt tartana. Hajlékony,
22 6 |              az előszobában. Most már mintha nyugodtabban, eltökéltebben
23 7 |       betűkkel volt megjelölve a nap, mintha ilyenkor mindenkinek több
24 7 |             oly édesded hangjuk volt, mintha maga az öreg Úristen hallgatná
25 7 |    aggodalmasan összekulcsolt kézzel, mintha valamennyien igen nagy bajban
26 7 |               rám hosszú pillák alól. Mintha fénylő porszemecskék táncoltak
27 8 |            olyan hevesen csókolt meg, mintha önmagát akarná bolondítani.
28 8 |       leányoknak olyan jókedvük volt, mintha egyenesen valamely középkori
29 8 |         harang szólalt meg egyszerre, mintha most gyújtanák meg a gyertyákat
30 8 |           rajtam a baljóslatú szemek, mintha a lepkét néznék, amelynek
31 9 |            Megtörölte az ajka szélét, mintha kifutni akarna onnan a szó.
32 10|             elégedetlenséget éreztem, mintha valami szégyenletes emlék
33 11|              végképpen elszomorodott, mintha megbánta volna eddigi vidámságait.
34 11|           gyertyavilág szüremlett ki, mintha jeladás volna, hogy még
35 11|           futnak ki sírva az utcákra, mintha akkor ébredtek volna tudtára
36 11|               kezdte igen egyszerűen, mintha már tegnap elhatározta volna,
37 11|               háttal állt a háztetőn, mintha egy régi boszorkány felejtette
38 11|            lépni. Kőpad volt odafent, mintha az ifjúkor álmodozásaiból
39 12|        asszony bezárkózott szobájába, mintha attól félt volna, hogy ostromolni
40 12|         emésztett olyan zavartalanul, mintha az ő vonatjának indítására
41 13|                 Pálfi... Pálfi Pál... Mintha maga feküdne itt uram.~Ráhagytam,
42 13|              piszegve csendre intett, mintha a föld alatti hangokra figyelne.~-
43 13|         pontosan hangzottak a léptek, mintha valaki falábakon ment volna
44 13|         árnyék a kéklő havon; ingott, mintha róka mozgatná lompos farkát;
45 13|             tekintetét reám szegezte, mintha valami nagy szerencsétlenséget
46 13|          Pálfi Pál koporsója mellett! Mintha ismét belém gázolt volna
47 13|         lépést. Szerelmem! - lihegte, mintha egy szitakötő szálladozott
48 13|              nézett körül az utcában, mintha valami idegent szimatolt
49 13|               Azért - felelt Eszténa, mintha egy nagy titkot súgna meg -,
50 13|               körül az öregasszonyok, mintha egyedül engem féltenének
51 13|        nyugodtan. Gyorsan megcsókolt, mintha valamely sietős útja volna.
52 14|             ünnepélyesen felöltöztek, mintha ismét karácsonyt várnának.~
53 14|          lassan vonultak a hóesésben, mintha egy színházban statisztálnának.
54 14|             oly magosra vannak vetve, mintha már a dunyhákat a jövő nemzedéknek
55 15|             Levetette a mantilláját - mintha örökre megválna tőle - boldog
56 15| gyermekkorától.~Lerakta a ruhácskáit, mintha egy mély vízben készülődne.
57 15|         felszólítás nélkül vetkőzött, mintha egy régen átgondolt tervét
58 15|         karjaival, ég és föld között, mintha kétségbeesés adott volna
59 15|          magosságra felemelkedhessen. Mintha az esőcsatornán kúszott
60 15|       esőcsatornán kúszott volna fel, mintha boszorkányok segítették
61 15|             föld között himbálódzott, mintha be akarna jutni a szobába.~
62 15|             visszhangozta a kiáltást, mintha a hó alatt elbűvölve álldogáló
63 15|              az utca közepére álltak, mintha valami csodát várnának.
64 15|     kihajoltak a legfelső ablakokból, mintha utoljára akarnák látni ezt
65 15|           kutyáikkal a falak mellett, mintha ez ideig nem lett volna
66 15|           szabad elhagyni házikóikat. Mintha valami varázslat múlott
67 15|             De valamennyien lomposan, mintha mosogatás vagy súrolás mellől
68 16|               vállam, a karcsúságom?" Mintha megvigasztalni, megjutalmazni
69 17|               megelevenedett házikók, mintha a bűvész visszaparancsolta
70 17|           setétlettek azok mögöttünk, mintha két farkas ment volna végig
71 17|             cipelte a nehéz táskámat, mintha abban lettek volna a kések,