Rész

 1 1 |         emberekkel megismerkedjem, de útitársam szimpatikus, nyugodt,
 2 2 |        válott emberek álldogáltak, de a nők oly egykedvűen szerették
 3 2 |           a fehér harisnyás lábát.~De hadd mondom el komolyan
 4 2 |       asszony, szemközt ült velem, de háttal az ablaknak, hogy
 5 2 |       Talán harmincesztendős volt, de lehetett negyven is. Abban
 6 2 |          szálú hajzat bodros volt, de olyanforma bodrozatú, mintha
 7 2 |  semmittevésemet, nem kérkedésből, de bármely cél nélkül felajánlottam
 8 2 |          Merev volt a tekintetünk, de a színes cukorkák felrepülni
 9 2 |          asszony, és hosszú fehér, de gömbölyded ujjával a medvebőrrel
10 2 | csodálkozás. Nem vagyok regényhős, de komisz ember sem, ezért
11 2 |          voltak, a ház ismeretlen, de észrevettem, hogy valahol
12 2 |     vigasztaltam.~Nem tudom miért, de szavaim elhallgattatták
13 3 |         valójuk a halálos ágyukon.~De, hogy folytassam Hartvigné
14 3 |            nélkül a holdba néztem, de sohasem, azaz nagyon ritkán
15 3 |           az életemet egy blattra.~De Hartvigné után vágyakoztam
16 3 |     választhatva, és én a hervadt, de megtermett Elvirát szemelvén
17 4 |       gonosztól megszállott nővel. De most már felocsúdtam. Elmúlt
18 4 |              Itt lakik a városban. De csak ritkán találkozunk
19 4 |      szobámat a barátságos házban, de még nem pakoltam ki a táskáimat.
20 5 |          neki, hogy én feloldozom, de okosabbnak véltem a hallgatást.
21 7 |             Én jó teremtés vagyok, de azt ne kérje tőlem, amit
22 7 |       másvilág, ahol tavasz járja. De a templomokban én mindig
23 7 |          majd könnyítenék magamon. De így féltem elmondani furcsa
24 7 |  hiányzottak a templom belsejéből, de volt itt elég látnivaló,
25 7 |            harangozni a toronyban!~De nézzük, nézzük azt, amiért
26 7 |       beszéljek női hallgatóimnak! De most ördög vagyok. Vigyázni
27 7 |      akadnánk itt rikító pipacsra. De amott, feljebb a hajóban,
28 7 |          az összekulcsolt kézen... de áradó, kandi, mindenre kíváncsi
29 7 |           leányról emlékezetemben.~De már nem akartam Hartvignét
30 8 |           hogy kerékbe törjenek. - De Olga oly vidor volt, mint
31 8 |       amely valami bált hirdetett, de ezeknek a leányoknak olyan
32 8 |        szürke, nagymamás kendőjét, de feltűnt a foghíjas, fekete
33 9 |            ön nem is tehet róla... De hogyan magyarázzam meg önnek,
34 9 |      mondani, hogy akikről jótáll. De nem fejezte be szavait.
35 10|           van megtakarított pénze, de minden garast a fogához
36 10|      hajszálak egymáshoz simultak. De mi történik, ha szél van?~
37 11|            felém a messzeségből... De akkor még vígabb ember voltam.
38 11|           meg mindenki a városban. De mit csinálhatnak itt az
39 11|           nem vártam meg Eszténát.~De másnap újra a hídon próbálgattam
40 11|       minden csetepaténál leégett. De azért mégis sikerült a házaknak
41 11|          az utca közepén libegett, de már nagyon régen nem gyújtották
42 11|   boszorkány felejtette volna itt. De embert, sem öreget, sem
43 11|      temetőbe megyünk az anyámmal, de télen sem múlik el hét,
44 11|          azt a szomorú történetet, de nem kell mindent elhinni,
45 11|        valamikor gyertyaöntő volt, de mikor felesége és gyermekei,
46 11|           már láttad?~- Egyszer... De nem szabad róla beszélnem,
47 12|         hozattam a poprádi serből, de a barátság már nem állott
48 13|  hallgattuk a föld alatti csendet. De nem csodálkoztam volna,
49 13|        volna végig a sírok között. De azért óvatos is volt a lépés,
50 13|     Magamhoz szorítottam Eszténát, de a leány gyengéden, határozottan
51 13|          elveszíted a szűzességed. De nem bánom, nem sajnálom,
52 13|          szereztek volna alkalmat. De amikor én elszöktem az anyám
53 13|      Rienzi háza.~- Rosszhírű ház. De nem bánom - felelt Eszténa
54 13|       tovább megy a csendháborító. De azután újra kopogtak, mint
55 14|             Sajnálom Szikrai urat, de nem engedhetem át helyemet. -
56 14|     kanapén fekve lehet elintézni. De néha fel kell kelni is,
57 14|      macskakarma öltöztet e napra. De mit csináljon egy leányka,
58 14|          volna ez utálatos helyen, de arra gondoltam, hogy nyomban
59 14|       lábszáraiban gyönyörködni... De negyvenesztendős voltam,
60 14|          mint egy éjszakai márkőr, de hülye sem, mint egy frakkos
61 15|         mocsár pillantásukat. Nők! De jó volt elszakadni tőletek,
62 15|         volna mondanom Eszténának, de nem jött hang számra, csak
63 15|    átgondolt tervét hajtana végre. De tovább nem tudta, hogy mit
64 15|           eddig látásból ismertem. De valamennyien lomposan, mintha
65 17|    belehaltam volna a gyötrelembe. De az elmúlt éj mindent helyrehozott.