Rész

 1 1 |               mindig azt hittem, hogy már nem élek soká - kezdte elbeszélését
 2 1 |               vagy a vasuton eltölt. (Már régen elment a kedvem attól,
 3 1 |          pedig tudtam, hogy közeledik már az állomás, ahol végleg
 4 2 |                midőn a gyertyaöntésen már túlestek. A függőlámpás
 5 2 |           midőn a nők keresztcsontját már nem annyira a tánc, hanem
 6 2 |          midőn elszakították őket, ma már úgy tűnnek fel előttem,
 7 2 |           egyikünk sem törődött volna már a diókkal, amelyek a karácsonyfa
 8 2 |         perctől függött volna. Mintha már most elkészülne arra, hogy
 9 2 |               Mire az utcára értem, ő már nem állott többé az ablaknál.~*~
10 4 |                                       Már nemigen emlékszem, hogy
11 4 |             hitetni magammal, hogy én már sokkal többet éltem, mint
12 4 |                vén asszonyok, akiknek már semmivel sem kedveskedhet
13 4 |            megszállott nővel. De most már felocsúdtam. Elmúlt a nehéz
14 4 |           Holnap - szóltam.~- Esetleg már holnap - felelt Hartvigné.~
15 5 |             elfelejtse az életét. Azt már korábban tudtam, hogy a
16 6 |      találkoztam az előszobában. Most már mintha nyugodtabban, eltökéltebben
17 7 |            szentekre... kezdtem (mert már régebben rájöttem, hogy
18 7 |              mulatozásomat!~A templom már megtelt. A férfiak hátul
19 7 |  rozmaringszagú szoknyái mellett: ott már cifrábbak lehetnek ez imádságok.
20 7 |             helyezkednek a női testek már évszázadok óta. A holtak
21 7 |                amelynek ne lett volna már hasonmása. Szinte megreszketnek
22 7 |               lóval. Ne reszkessetek, már az anyátok is álmodott a
23 7 |              Vajon miért is élünk, ha már nem tudunk újakat álmodni?~
24 7 |             észrevehetőleg bólintott.~Már elmenőben voltam, amikor
25 7 |           leányról emlékezetemben.~De már nem akartam Hartvignét zavarni
26 8 |            megjön az uram - mondta, s már alig aggodalmaskodott.~-
27 8 |             piacra korbácsolják, ahol már áll a hasábfákból való máglya,
28 8 |            ködben.~Igaz, hogy farsang már elkezdődött, a kocsmákban
29 9 |                                    Ma már nem emlékezem, hogy mivel
30 9 |       egykedvű, inkább szomorú. Többé már soha nem találkozunk kedves
31 10|              valaki elbeszélné. Pedig már akkor kezdődött a baj, amikor
32 10|              És a kisasszonyok, uram, már tizenkét éves korukban elszöknek
33 10|              összes pikantériákat. És már előre nevet magában a polgárok
34 10|                  Természetesen, akkor már nem tartózkodom többé X.-
35 11|              nem gondoltam arra, hogy már hányszor figyeltem a mutató
36 11|               más lékek felé.~A hídon már alig járt valaki, mert alkonyodott.
37 11|         torony körül. Nem, nem vagyok már a régi hiszékeny ember,
38 11|               igen egyszerűen, mintha már tegnap elhatározta volna,
39 11|           többé nem hangzottak.~Akkor már másodszor vártam meg Eszténát
40 11|             utca közepén libegett, de már nagyon régen nem gyújtották
41 11|              ostobák voltak. Az ördög már rég elszokott az óvárosból,
42 11|                  Hát a temetőben járt már, uram? A temető a mi színházunk,
43 11|         mindig ide kívánkozik. Nekünk már előre megvan a sírhelyünk,
44 11|         Nagyon sok leánynak született már gyereke, aki sohasem jutott
45 11|              halál más valaki...~- Te már láttad?~- Egyszer... De
46 11|             alattomos szél volt, mert már akkor is - midőn Eszténa
47 12|            hangzik fejem fölött, mert már vége van a nap felének?
48 12|              s a következő utcasarkon már elfelejtik, hogy mi történt
49 12|         tányérból a kanálba öntötte - már felvidultam. Amint a pecsenyét
50 12|         poprádi serből, de a barátság már nem állott helyre közöttünk.~*~
51 13|        megsimogatta, beszélt hozzá:~- Már akkor tudtam, hogy eljössz,
52 13|            nem tudom, hogy merre lesz már. Ugye?~Eszténa simogatta
53 13|             kéz az érzelmek skáláján. Már csak duruzsolt, amint egy
54 13|               szobájában leszek, ahol már egyszer tudtán és beleegyezésén
55 14| ártatlanságomról. Szent Ágnes napjára már futóbolondnak neveztem magam,
56 14|          magosra vannak vetve, mintha már a dunyhákat a jövő nemzedéknek
57 14|            körül a pókhálójával, hogy már az sem érdekelt, hogy megérkezik-e
58 14|          Eszténa?~Akkor éreztem, hogy már öreg ember vagyok.~Egy egér
59 15|              amely megvasalt lábaival már nyomakodik felfelé a lépcsőn,
60 15|        kihajoltam az ablakon, Eszténa már elérte a földet, amelyet
61 15|          ajtók.~Mire az utcára értem, már az egész város a folyó felé
62 17|          Hajnalban, amikor elutaztam, már csendes volt X. városka.~
63 17|          minden fogadalmamat. És most már boldog, csendes, megelégedett