Rész

 1 1 |  menyasszonyomhoz utaztam.~Végül is nőtlen, szomorú ember voltam,
 2 2 | megmondta X városka valódi nevét is. Engedje meg az olvasó,
 3 2 |        unatkozó vigéc. Hartvigné is várt valami alkalomra, bár
 4 2 |         spiritusznak és a rumnak is. A pálinka, amit éhgyomorra
 5 2 |       még a trágyahordó szekerek is másképpen párolognak a deres
 6 2 |         modern tisztaság mellett is oroszlánfejes húzós csengettyű
 7 2 |         vékony lábú székek télen is vászontakaróval vannak behúzva,
 8 2 |        volt, de lehetett negyven is. Abban a korszakban volt
 9 2 |         éberlaszting-szektájának is, akkor voltam a legboldogabb,
10 2 |         az asszony egyéb külseje is a lábán kívül.~Nos, Hartvigné
11 2 |  elmulasztott esztendők.~Ha volt is gond és bánat ez arcon,
12 2 |          előtt a nékem mai napig is érthetetlen eseményeket.
13 2 |          legromlottabb férfiakat is néha meglepi a tiszta, házias
14 2 |          várná távozásomat.)~Nem is igen tudtam egy szót sem
15 3 |        nevezte.)~Hartvigné iránt is mély sajnálatot éreztem.
16 3 |         üdvösségének a gondolata is, mindenesetre éjfélkor az
17 3 |    történt...~Elsétáltam kétszer is az ablakai alatt. A szobák
18 4 |          súgott: "próbáld meg te is", holott valamikor nagyon
19 5 |    sohasem beszélnek. Az ősanyák is így csinálták. Ha nyugtalan
20 7 |       eldobják az éjjeli álmukat is, piros az ünnep, mint az
21 7 |       nők, miután a legműveltebb is csak keveset tud róla)...
22 7 |        némely titkomat. Későbben is bizonyos idegenkedéssel
23 7 |          szentté válottak tovább is viselik fájdalmaikat, a
24 7 |         banyák és az imádságokat is ellenőrző, kékruhás, kövérre
25 7 |     reszkessetek, már az anyátok is álmodott a Szent György
26 7 |        nők lelkében. Vajon miért is élünk, ha már nem tudunk
27 8 |   délután szobámban találtam. Mi is volt rajta a feltűnő? Igen,
28 8 |           amit természetesen meg is ígértem.~Nem soká kellett
29 8 |     fekete lány kagylófényű arca is, amint fodros gallérjába (
30 8 |  kérdései és feleletei. Manapság is csodálkozom, hogy akkori
31 9 |          Azaz, hogy talán ön nem is tehet róla... De hogyan
32 9 |       mint egy cseléd. Eddig nem is tudtam, hogy ennyi közönségesség
33 9 |          délutánt. Akkor még nem is sejtettem, hogy örökre elmulasztottam...~*~
34 10|  kerültem a rossz arcú embereket is, mert igyekeztem zökkenés
35 10|        megpillantottam. Azon nem is csodálkoztam, hogy romlott
36 10|           élhetnének előkelőbben is, mert az öregasszonynak
37 10|      éles szeme van.~Vajon miért is nem utaztam el X.-ből?~*~
38 11|      lékre lehetett látni. A lék is ablak, a folyó ablaka, amelyen
39 11|      anyám, mert önt még éjszaka is vártam az ablaknál - kezdte
40 11|         házasságra, ezért még ma is visszavonultan élünk -,
41 11|    vállalta a keresztanyaságomat is. Tetőtől talpig levetkeztettek,
42 11| ravaszkodva megszólalt:~- Én nem is tudom bizonyosan, hogy ő
43 11|        szél volt, mert már akkor is - midőn Eszténa született -
44 12|      kerestem fel, akit sikerült is feltalálnom a Zöld Fánál,
45 12| kiáltotta:~- A vidéki embereknek is van eszük, mégpedig több,
46 13|          legképtelenebb dolgokat is elhiszi.~Letelepedtem mellé.
47 13|          között. De azért óvatos is volt a lépés, mint a leskelődőé,
48 13|        még nem, uram, hiszen nem is gyóntam, és meg sem áldoztam...
49 14|           De néha fel kell kelni is, mert az életünk üressé
50 14|        után áldozatkész testedet is. A szivacsnak, melegvíznek,
51 14|    állott. Egy letakart varrógép is volt a kisvárosi kéjencek
52 14|        amely most az én szívemet is markolássza, mint azét,
53 14|     dunyhákat a jövő nemzedéknek is megtöltötték volna, amely
54 15|        anyám elfelejtett arcáról is. Ott állt az öregasszony
55 15|           Ezalatt a hátam mögött is csattant az ablak. A hideg
56 15|           valahol talán doboltak is, nehéz drabantcsizmák koppantak,
57 15|     emberek és a templomok. Most is valami tompa moraj hangzik